Dicsérjük az Urat!

Á

gúr beszédein keresztül figyelhetünk felfelé és kérhetjük az Úr üzenetét, vezetését a mai napra (Péld 30,1-33). Ez az ember nem tartja magát képzettnek, bölcsnek, de ismeri Istent és az Ő igéjét. Szent tudománynak nevezi Isten ismeretét - igen, ez a legszentebb ismeret, ez az életünk lényege és célja. Azért vagyunk a földön, hogy megismerjük Urunkat. Az Ő megismerése biztonságot és békességet nyújt. Istent mi már Fia, Jézus Krisztus által ismerhetjük meg igazán. Krisztus arcát szemlélve az Atyával találkozunk. Ágúr teremtőnek ismeri Istent, tudja, hogy minden Általa lett. Ismeri szavát, és azt kéri, hogy ne tegyünk ahhoz hozzá. Igen, az igét úgy kell fogadni, ahogy van. Nem arra kaptuk, hogy kiigazítsuk, hanem azért, hogy hittel fogadjuk és megtaláljuk benne mindazt, ami erőt ad, vigasztal és jó irányba segíti az életünket. Köszönjük meg az igét, legyünk hálásak érte, hiszen általa élhetjük át napról napra az Úr közelségét. 

Az igét olvasva kapunk bátorítást arra nézve, hogy az Urat felkeressük, hogy minden kérdésünkkel Hozzá folyamodjunk. Ő az egyetlen biztos pont ebben a világban, és jó, hogy még mindig megismerhetjük. Igen, még tart a kegyelmi idő, amit arra kell felhasználnunk, hogy minél jobban megismerjük mennyei Atyánkat, és felragyogjon előttünk a kegyelem.

Ágúr igyekszik mértéktartó lenni. Istentől nem kér gazdagságot, de a szegénységtől is oltalmat kér. Tudja, mert megtapasztalta, hogy mind a szegénység, mind a gazdagság eltávolíthat az Úrtól. Tudja, hogy a gazdag, a túlzottan jól élő ember könnyen elbizakodhat, megkísérti, hogy már nem az Úrra támaszkodik, mert úgy gondolja, mindent megad számára a vagyon. Viszont a szegénység olyan élethelyzetbe sodorhatná, ami által vétkezne az Úr szava ellen. Ágúr számára a legfontosabb az Úrhoz való hűség. Fontos e számomra a hűség, az Úr iránti hűség? Jó, ha elcsendesedünk, mert az Úr próbára fogja tenni mai népének hűségét. Vajon a nehéz időkben is kitartunk Mellette? A nélkülözések idején is fontos lesz számunkra az ige?

Ágúr a természetben is nyitott szemmel jár. Tud az állatoktól is tanulni. Felismeri életbölcsességüket: tudják, mit és mikor kell tenniük. A hangyák a nyarat a télre való felkészülésre használják fel. Tudják, akkor lehet gyűjteni, és ettől semmi nem téríti el őket. Ha eltérnének, ha a nyarat szórakozásra használnák, hát, elpusztulnának. Nekünk is meg kell látnunk, mikor mi a fontos, mikor minek van itt az ideje. Arra kapjuk az időt, és különösen ezt a mostani időszakot, hogy keressük az Urat, kérjük kegyelmét, és felkészüljünk a szűkösebb időkre. Most kell hitünkben megerősödni, hogy majd megállhassunk a nyomorúság idején. Most kell nemcsak a mának élni, hanem gondolni a holnapra is. Az Úr kegyelméből meg kell tanulnunk nemcsak fogyasztani, hanem mindent megtenni azért, hogy a következő generációnak is legyen mit betakarítania.

Milyen szomorú is látni, hogy az ember mindent megtesz, hogy ne kelljen hinnie, hogy ne ragyogjon fel előtte a Krisztus (Jn 9,18-23). Képes kételkedni a bizonyságtétel valódiságában, holott mindnyájan ismerték a meggyógyult embert, hiszen minden nap ott koldult a templom előtt. Most mégis kételkednek. Miért? Mert megátalkodottak. Eldöntötték, hogy Jézus nem lehet a Krisztus, és ők a saját véleményükhöz ragaszkodnak, mintsem meghajolnának az Úr akarata előtt. Nem hasonlítunk-e mi is ezekhez az emberekhez? Mindent kitalálunk, csak ne kelljen meghódolni az Úr előtt. Pedig ha elfogadjuk Őt Megváltónknak, a legnagyobb jó történik velünk. Nincs nagyobb áldás annál, mint amikor az ember átélheti az Úr kegyelmét és szabadítását.

A szülei elé citálták ezt az embert, és csak akkor hiszik el, hogy valóban vakon született, amikor ők is kijelentik ezt róla. Milyen csendesen tűri ezt a zaklatást a meggyógyult ember. Nem szól egy szót sem, nem zúgolódik, hanem elfogadja, mert békesség van a szívében. Az élete szavak nélkül is bizonyságtétel. Ilyen bizonyságtétel legyen a mi életünk is, mert amikor az Úr cselekszik bennünk, az magáért beszél, az meglátszik. A megváltozott élet az igazi bizonyságtétel.

A szülei nem merik vállalni meggyógyult fiukat, sem annak gyógyítóját. Ők magukat féltik. Eddig is jól elvoltak a fiuk nélkül, inkább terhet, mint örömöt jelentett, hát ellesznek ezután is, csak őket hagyják békén. Milyen könnyen feladjuk hitünket és Megváltónkat. Hányszor nekünk is csak a nyugalom számít. Inkább hagyjanak békén, mintsem Krisztussal egy új életet kezdjünk. Ha Krisztus vállalása azzal jár, hogy elveszítjük az eddigi jólétünket, biztonságunkat, akkor nem kell. Bár meglátnánk, hogy Krisztus páratlan gazdagság, Hozzá foghatót nem tud adni a világ, mert Ő az élet. És ez az élet egyre teljesebbé válik az Ő követésében, és majd örökkévalóságban. Az Úr könyörüljön, hogy mindig vállaljuk Őt, és lássuk meg a bizonyságtételek mögött az Ő hitelesítő hatalmát.  Ne magyarázzuk félre az Úr szabadító munkáját, ne keressük a nagy akaraterőt, hanem lássuk meg, hogy az Úr Jézus munkálkodott a bizonyságtevő életében. És ezek a bizonyságtételek vigyenek minket közelebb Hozzá. Dicsőítsük Urunk nevét ma is.

Dicsérjétek az Urat!

1. Dicsérjétek az Urat! Áldjátok ő szent voltát! Dicsérjétek menynyekben, Hol országol kegyesen Az ő nagy dicsőségébe'! Dicsérjétek hatalmát, Melyből dicső nagy voltát Minden veheti eszébe!

2. Dicsérjétek őt kürtben, :/: Ékes éneklésekben; Hegedűkben, lantokban És hangos citerákban Az Úrnak zengedezzetek! Sípokban, orgonákban :/: És más szép muzsikákban Örvendjetek az Istennek!

3. Az Urat cimbalmokban :/: És egyéb szerszámokban Mindnyájan dicsérjétek, Citerát pengessetek, Az Úr szent nevét dicsérvén! Minden lelkes állatok, :/: Istent magasztaljátok: Dicsőség Istennek! Ámen.

Isten áldásával.