Az Írást nem lehet semmibe venni

J

údában továbbra sem oldódtak meg a dolgok (Ez 6,1-14). Az Úr megítélte népét, mégsem távolították el a bálványokat. Pedig pont a bálványimádás, az Úrtól való elszakadás volt az alapprobléma. Mivel a lényeg nem változott, a prófétának továbbra is ítéletes szavakat kell hirdetnie. Isten nem tér napirendre az engedetlenség és a bűn felett. Ő azt akarja, hogy elrendezzük a dolgokat, nézzünk szembe önmagunkkal, és valljuk meg, hogy vétkeztünk, elfordultunk Tőle, és különféle bálványokhoz tértünk. Vizsgáljuk meg a szívünket, nézzük meg, milyen bálványok lopakodtak be az életünkbe. Ne csak megnézzük, hanem forduljunk is el tőlük. Végre bánjuk meg, és hagyjuk el bálványainkat, és bízzuk magunkat a szerető Istenre. Ő szeretetével vesz körül, mi pedig gyakran hűtlenkedünk, ahelyett, hogy teljes szívünkből viszontszeretnénk.

Meg kell hallani az Úr beszédét, akkor van esély az ítélet, a fegyver elkerülésére. Talán zúgolódunk, és azt mondjuk magunkban: hogy mondhat Isten olyat, hogy fegyvert hozok rátok? Isten szeret, és ezért nem hoz fegyvert, nem ítél meg. Igen, szeret, és pont azért hoz rájuk fegyvert, mert azt akarja, hogy ne vesszenek el. Sajnos, van, amikor csak a kemény beszéd vagy a fenyítés használ. Amíg Isten nem szól komolyan, és nem engedi, hogy súlyosabb idők jöjjenek, nem vesszük komolyan, amit mond. Már volt egy deportálás, és mégsem változtatják meg az életüket. Még ez sem elég, nem akarnak megtérni. Mennyi súlyos esemény volt már a történelem során, az elmúlt században is micsoda pusztító háborúk voltak. Hányan haltak meg, és ennek ellenére nem közeledik az ember Istenhez, hanem inkább távolodik Tőle. Vegyük komolyan a jelzéseket, és mondjuk ki saját életünkre nézve is, hogy nem segít senki, csak egyedül Jézus. Csakis az Úr kegyelme képes begyógyítani életünk sebeit, Ő ad erőt a teljes újrakezdéshez.

Amíg nem fordulnak az Úrhoz, egyre rosszabb lesz a helyzetük. Javulás helyett romlás következik. Jeruzsálemet ismét megtámadja Babilon, és az ott lakók közül sokan meghalnak, de az Úr kegyelmes, ezért hagy maradékot. A maradék mindig Isten kegyelmét jelzi. A próféta számára kijelenti az Úr, hogy mindezen nyomorúságok következtében végre rádöbbennek bűneikre, és megundorodnak azoktól. Az igazi megtérés ezt hozza magával, undort a bűntől, undort mindazzal szemben, ami eddig vonzott, és ami azután tönkretett. Helyette egy új vonzás alakul ki, mégpedig az Úr kezdi el vonzani a szívünket. Egyre jobban vonz Isten országa, egyre mélyebben igyekszem megismerni. A vonzás azt jelenti, hogy nem kényszer az Úr útján járni, nem kényszer az ige olvasása, hallgatása, hanem belső vágy, és örömöt jelent. Az Úrral való élő kapcsolat megörvendeztet, aki szereti Őt, annak nem esik nehezére Bibliát olvasni, Neki szánni a reggel első perceit, mert jó az Úr közelségében lenni. Megtapasztaljuk, hogy akkor nem érezzük jól magunkat, ha valamiért elmulasztjuk Vele kezdeni a napot.

A zsidóknak egészen jól megy a kövezés, állandóan követ ragadnak, és meg akarják Jézust ölni (Jn 10,31-42). Bizony, a kődobálásban mi is kiválók vagyunk. Mi is erőszakkal akarjuk a problémákat rendezni. Ma sem szól másról a világ, mint kődobálásról, ami gyakran bombák formájában jelenik meg. És hányszor dobáljuk a szóköveket egymás felé, amikor verbális támadással igyekszünk a másikat megsemmisíteni. Micsoda téves gondolat, amely azt képzeli, hogy erőszak alkalmazásával bármi is megoldható. Nézzünk önmagunkba, és lássuk meg gyilkos indulatainkat, érjük Urunkat, tisztítsa meg a szívünket a dobálózás indulatától. Lássuk meg, hogy ami segít, az egyedül a megbocsátás, Isten kegyelme. Nincs más hatékony problémarendező eszköz, csakis a megbocsátás és az ezen alapuló szeretet.

Jézus az Őt támadók számára az igét idézi. Milyen jól ismeri a Szentírást, és milyen jól tudja alkalmazni. Bárcsak mi is így ismernénk és alkalmaznánk. Fontos meglátni, hogy az Írást nem lehet semmibe venni, nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hányszor hagyjuk figyelmen kívül az igét, és és ennek meg is vannak a következményei. Amikor elfordulunk az igétől és már nem tekintély a számunkra, egyre mélyebbre süllyedünk. Az ige semmibe vétele lelki és erkölcsi fertőt eredményez. Az igét elhanyagoló nép megítéltetik. Gyakran ez az ítélet a bűnök következményeként jelenik meg a társadalomban.

Jézus ismét határozottan kijelenti, hogy Őt az Atya küldte el a világba. Nem véletlenül van itt, hanem tudatosan. Isten küldte Őt, mert a világnak Őreá van szüksége. Mindazon cselekedetek, amelyeket elvégzett, ezt bizonyítják. Egyetlen nagynak tartott személy sem vitt végbe ennyi gyógyítást, szabadítást, helyreállítást, mint Ő. Senki nem gyakorolt hatalmat a természet erői felett, csak Ő. Jézus soha nem vette el senki életét, nem állított fel hadsereget, nem rombolt le településeket, nem ontotta polgári lakosok vérét. Ő saját életét adta oda minden emberért, Ő halt meg, hogy mi élhessünk. Mindezeknek arra kell késztetniük bennünket, hogy felismerjük, Őreá van szükségünk. Ő az, Akiben megoldódnak problémáink, mert Nála nélkül semmit sem tudunk tenni. 

Higgyetek a cselekedeteknek - ez nekünk is szól. Higgyünk annak a sok bizonyságtételnek, amely ma is boldogan vall Jézus hatalmáról. Higgyünk azoknak a bizonyságoknak, amelyek örömmel mondják el, hogyan változtatta meg az Úr az életüket. Hányan átéltek szenvedélyekből való szabadulást, egész lényük megváltozását. Mindez azt jelenti, forduljak én is bizalommal Hozzá. Ha ezt megteszem, saját életemben is megtapasztalom a hatalmát, és átélem, valóban Ő az Isten fia. Aki ezt megtapasztalja, az hinni fog Benne. Azt nem kell győzködni, mert maga is megtapasztalta, hogy Jézus az Úr. Boruljunk le Előtte és dicsérjük szent nevét.

Erős vár a mi Istenünk

1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még, Nagy a serege, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön.

2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk, De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, ő a mi diadalmunk.

3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti.

4. Az ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja. Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket Mind elvehetik, Mit ér ez őnekik! Mienk a menny örökre!

Isten áldásával.