Szívcsere

T

ovábbra is az Úr Lelke általi megragadottságban látjuk Ezékielt (Ez 11,1-25). A Lélek emeli föl, mert magától képtelen lenne ennek a feladatnak eleget tenni. Hányszor érezzük mi magunkat képtelennek mindannak az elvégzésére, amit ránk bízott az Úr, ami előttünk áll. Jó látni azonban, hogy nem kell csupán a saját lehetőségeinkre, erőnkre építeni, hanem engedjük, hogy a Lélek vegye kézbe az életünket. A Szentlélek átsegít a holtponton és képessé tesz a szolgálat elvégzésére.

Ismét prófétálnia kell Ezékielnek, mégpedig az otthon maradottak számára. Akiket nem vittek fogságra, nem az Úrra figyelnek, hanem saját terveiket szövögetik. Nem Isten szerint intézik sem a saját, sem a város dolgait. Nem újjáépíteni akarják mindazt, ami elpusztult, nem új lakónegyedet akarnak kiépíteni, hanem az elhurcoltak házait, földjeit akarják birtokba venni. Nem bánkódnak, és nem tartanak bűnbánatot, hanem úgy gondolják, milyen jó, hogy mi megúsztuk. Egyben mások nyomorúságából akarnak meggazdagodni. Mások szenvedéséből igyekeznek hasznot húzni. Minden az övék, így nincsenek megélhetési gondok, mindezt rendben valónak is gondolják. Úgy látják, helyesen cselekednek, és így hamis biztonságba ringatják magukat. Úgy vélik, Isten nem engedi meg, hogy elpusztuljon a város. 

Isten azonban a próféta által megítéli őket. Rámutat, ne érezzék magukat biztonságban, mert ha nem igazodnak az Ő akaratához, el fognak veszni. Soha ne gondoljuk azt, milyen jó, mi megúsztuk, mi kimaradtunk az ítéletes időkben. Ha maradékot képezünk, akkor adjunk hálát az Úr kegyelméért és kérdezzük: mi a terve velünk? Jeruzsálemben is az Urat kellett volna kérdezni, mert azok, akik otthon maradtak, az Úr kegyelméből maradtak. Lehetőséget kaptak a megtérésre, az újrakezdésre.

Azonban a vezetők nem Isten rendelkezéseit cselekedték, nem is törődtek az Úrral, ők a környezetükhöz igazodtak. A népek törvényeit vették át. Nagy kísértés minden időben az Úr népe számára, hogy a környezetéhez igazodjon. Pedig Isten azért helyezi ide az övéit, hogy ők legyenek bizonyságtétellé mások számára. A mi életünknek kellene vonzani a nem hívőket. Annak kellene megtörténni, hogy a még nem hívők meglássák a különbséget, és ők akarjanak a keresztyénekhez hasonlítani. De így van-e? Nem inkább a mi életünkben lehet felfedezni a világ vonásait, nem mi hasonlítunk a világhoz? 

Az Úr nemcsak az otthon maradottak számára üzen, hanem az idegenbe kerültek számára is. Azt üzeni nekik, hogy a fogságban is velük lesz, sőt, majd összegyűjti őket. Akik úgy gondolják, minden elveszett, azok átélik majd, hogy az Úrtól visszakapják ősi földjüket is. Ezen túl még csodálatos ígéretet kapnak a belső változásról, Isten szívükben való munkájáról. Mert a külső változás önmagában nem elég, többre van szükség, a szív megváltozására. És most erre kapnak ígéretet. A kőszív helyett hússzívet ad nekik az Úr. Ezt a műtétet csak az Úr képes elvégezni, kérjük mi is, mert nekünk is erre a szívátültetésre van szükségünk. Csak akkor lesz mássá az élet, ha ez a szívcsere végbemegy. Ahhoz azonban előbb meg kell látni a kőszívet, és kérni kell, hogy az Úr távolítsa el, és adjon új, élő szívet, amely mindenkor figyel az Ő szavára.

Az Úr dicsősége végleg elhagyja a templomot, Ezékielt pedig a Lélek visszaviszi a foglyok közé. Mert az üzenetet ott is át kell adni. A vigasztalásra és az ígéretekre a távol lévőknek nagy szüksége van. Vigyük mi az Úr üzenetét a távol levők számára. Hadd hallják, nem mondott le róluk az Úr, nem feledkezett meg róluk, hívja és várja őket. Jézus Krisztusban az ő számukra kegyelmet kínál, és új életet készített.

Mennyi széthúzás és egyet nem értés van az emberek között (Jn 11,53-57). Milyen nehéz egy-egy közösség vezetőinek megtalálni a közös hangot. Hányszor nem tudnak döntéseket hozni, mert nincs elegendő támogatás. De amikor az Úr Jézus ellen kell dönteni, mennyire egységesek. Olyan fájdalmas látni, hogy az Isten elleni döntés kovácsolja egybe a vezetőket, az embereket. Amikor Istennel kell szembehelyezkedni, Őt tagadni kell, vagy az igét semmibe venni, akkor olyan nagy az összeborulás. Mennyi mindenben nem értenek egyet emberek, de amikor az egyházzal kell szembefordulni, amikor a keresztyén értékeket kell sárba tiporni, mindjárt megvan az összhang. Abban van egyetértés, hogy megölik Jézust. Az ölésben egyetértenek, mindenki úgy látja, csak gyilkossággal lehet a problémát megoldani, pedig csak őszinte szembenézésre és bűnbánatra volna szükség.

Az Úr Jézus nem keresi szándékosan a konfliktust a vezetőkkel, tudja, még nem jött el az Atya ideje, még nem végezte el a Rábízott munkát. Ő nem hősködik, hanem mindig az Atyától kapott feladatra koncentrál. Azt nézi, melyik magatartás szolgálja az evangélium ügyét. Számunkra is mindig ez a fontos kérdés: Mi szolgálja Isten országa ügyét? Úgy cselekedjünk és éljünk, hogy az adott helyzetben az evangélium terjedését segítsük elő.

Vannak, akiknek csak érdekesség ez az esemény, nem őszintén keresik Jézust, csak arra kíváncsiak, vajon megijed a fenyegetéstől, vagy szembefordul a vezetőkkel. Azonban Jézus nem hozzánk igazodik, Ő a szívünket keresi, és mindig ott jelenik meg, ahol őszintén keresik és segítségül hívják. Legyünk azok, akik ma is Őt keresik, akik szavára vágynak, mert megtalálták Benne a szomjat oltó friss forrásvizet.

Új szívet adj

Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak Teérted ég,

S Véled jár szüntelen, csak Véled szüntelen.

Nyájas, vidám, szelíd jó szívet,

Mely Jézusom Te lakhelyed,

Hol egyedül a Te hangod szól,

Mely Véled van tele, csak Véled van tele.

Jézus, a Te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet.

S én is tudom bűntelen leszek,

Majd Nálad odafenn, a mennyben odafenn.

Isten áldásával.