A Pásztor hív

B

oruljunk le mi is az Úr előtt, és teljes szívből imádjuk Őt (Ez 2,1-10). Imádás közben élhetjük át, hogy megszólít az Úr. Ezékiel is így tapasztalta meg, egyszer csak megszólítja az Úr. De mielőtt beszélne vele, az Úr talpra állítja. Csodálatos ez, nem felülről, lekezelően beszél velünk Isten, hanem mint ember az emberrel. Azt akarja, hogy állva, lényébe tekintve halljuk meg szavait, és mi is beszéljünk Hozzá. Nagy kegyelem, hogy így lehajol és felemel az Úr. Hányszor érezzük magunkat gyengének, erőtlennek, és nem a saját maradék erőnket kell valahogy aktivizálni, hanem az Úr ad az Ő erejéből. A Lélek az, aki megerősít és képessé tesz a talpra állásra. Az Úr szavaiból árad a Lélek ereje, szól és közben lélekátömlesztést kapunk. Igen, erre van szükségünk, lélekátömlesztésre, arra, hogy Isten Szentlelke áradjon be a lényünkbe, és ha ez végbemegy, erőssé válunk. Erőt kapunk a Tőle való feladatokhoz, olyan dolgok elvégzésére, amit lehetetlennek gondoltunk. Amiről úgy véltük, tőlünk nem telik, nekünk nem megy, az Úr lelke által képessé válunk rá. Kérjük most is a Lélek megújító erejét, hogy áradjon a szívünkbe, és így Vele induljunk. Pünkösd előtt azt mondta az Úr a tanítványainak: „Erőt kaptok, amikor a Szentlélek eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában és a föld legvégső határáig” (ApCsel 1,8).

Az Úr beszédéből megtudja, küldetése van, Isten szavát, üzenetét kell a fogságban lévő társainak továbbadnia. Mindig feladatot bíz ránk az Úr, azért szólít meg és hív, hogy üzenetét vigyük mások számára. Ezékielt is erre hívja el az Úr. Bizony, nem könnyű feladat ez, mert az Úr nem sajnálkozik Izráel népén, nem nevezi őket szerencsétleneknek, hanem pártütőknek, bűnösöknek. Isten másképp lát minket, mint ahogy mi magunkat látjuk. Azt gondolták a fogságba kerültek, hogy ők az áldozatok, a szerencsétlenek, eszükbe sem jutott arra gondolni, hogy ennek a helyzetnek ők az okai. Mindenkit okoltak, a politikát, a szomszédos népeket, akik nem segítettek, még Istent is, csak magukat nem tartották felelősnek azért, ami történt. Hányszor vagyunk mi is így, mindenki hibás, mindenki felelős, és mások hibája miatt jutottunk oda, ahol vagyunk, csak éppen a saját vétkeinket nem akarjuk látni. Hátat fordítunk sértődött haragunkban az Úrnak is, nem kell nekünk az ige, mert csalódtunk, pedig pont az a probléma, hogy nem vettük komolyan Atyánk szavait. Tartsunk most bűnbánatot Urunk előtt.

A próféta nemcsak diagnózist kap a nép bajaira, hanem orvosságot is. Ez az orvosság nem más, mint Isten általuk megvetett szava. Az ige az egyedüli gyógyszer, és nincs más. Nincs semmi más, ami megoldást jelentene számunkra, csak egyedül az Isten igéje, és nincs más, aki sebeinket bekötözheti, csak együl az Úr Jézus Krisztus. Jöjj, hát, ma is Hozzá, hozd lázadozó beteg szívedet, és vedd kézbe az igét, mert csak ez képes megszüntetni a problémáidat.

Bizony, nem örülhetett Ezékiel, amikor meghallotta küldetése tartalmát, tudja, hogy a prófétai szót nem veszik komolyan, Isten emberét pedig gyakran megalázzák. Ő ismerte Jeremiást, tudta, hogy miképpen bántak vele. Mivel az Úr látja a szívünket, így szól: „Ne félj tőlük!”. Bárcsak elhatolna lényünk közepéig az Úr szava, mert nekünk is azt mondja, senkitől és semmitől ne féljünk, mert ha az Úr jelen van életünkben, nem kell félni az elutasítástól, azoktól, akik megvetnek, és a rossz körülményektől sem. Hányszor félünk emberektől, a természet erőitől, de ha az Úr követségében járunk, mi pedig azok vagyunk, hiszen a tanítvány az Úr követe ebben a világban, akkor nem kell félni, mert győzelmes erő áll mögöttünk.

Halld meg az Úr szavát, ne félj! Fordulj inkább hittel Felé, és fogadd el Tőle az igét, engedd, hogy megtöltse a szád igéjével, akkor is, ha nemcsak szép gondolatok, hanem ítéletes szavak is vannak benne. Hiszen az orvos is előbb eltávolítja a betegséget okozó részt, majd azt követően gyógyítja. Az Úr szava is megtisztítja szívünket a bűntől, majd meggyógyít és új tartalommal tölt el.

János is megerősítő és vigasztaló szavakat ad tovább (Jn 10,1-5). Elmondja, amit Jézustól hallott és látott. Bár ezek a szavak nem mindenkit vigasztalnak, vannak, akiket megítélnek és önmagukkal való szembenézésre késztetnek. Megítélik a farizeusokat, mert Jézus úgy látja, hogy nem az ajtón keresztül mentek be a juhok aklába. Nem az Úr elhívása, a Lélek újjászülő munkája által vannak ott, hanem csak emberi úton kerültek oda. Képezték magukat, a törvény betűjéhez alkalmazkodtak, de nem ismerték meg a lelkek Pásztorát. Az ajtó az Úr.

Most nekem és neked is szembe kell nézni azzal a kérdéssel, hogyan kerültem Isten népe közé. Nem lehet ezt a kérdést megkerülni, hanem válaszolni kell rá. Beleszülettem a gyülekezetbe, végigjártam a vasárnapi iskolán, a konfirmáción keresztül a különböző állomásokat, vagy közben Isten Lelke megérintett és újjászült? Mert az ajtó Jézus. Akkor léptem be Isten országába az ajtón keresztül, ha őszintén segítségül hívtam Őt, megvallottam Neki bűneimet, majd átéltem kegyelmét, és így tele van a szívem Iránta való szeretettel. Akkor mentem be az ajtón, ha szeretem Jézust, ha az Iránta való szeretetből szolgálok neki.

Ebből a néhány versből azt is megtudjuk, hogy Ő a juhok pásztora, és Ő ismer név szerint - téged is ismer. Nem vagy számára ismeretlen, ismeri vergődésedet, minden gondodat, ezért néven szólít, így hív magához. Azonban ezt a szót neked kell meghallani és válaszolni rá. Vannak idegen hangok is, de aki olvassa az igét, az megismeri a Pásztor hangját. Ha hallod Őt, indulj el követésére, ne hallgass az idegen hangokra, bármennyire csábítóak, sokat ígérőek is.

Jézus a jó Pásztor

1. Jézus a jó Pásztor, vele megyünk.

Örök irgalmáról énekelünk.

Nyájadat oltalmazd, nagy a veszély!

Csöndes nyugalmat adj, ha jön az éj.

2. Jézus a szőlőtő, ereje nagy.

Nem él hiába, ki benne marad.

Gyümölcsöt érleljen szereteted,

Tenélküled néped mit sem tehet.

3. Jézus világosság, messze ragyog.

Fényéből élnek mind a csillagok.

Bűnünket oszlasd el, nagy a sötét!

Vezesd a jó útra mind, aki vét!

4. Jézus a békesség, fegyvere egy:

A megbocsátó és hű szeretet!

Békére vágyódik mind e világ.

Félelmes ínségből hozzád kiált!

5. Jézus a kezdet, és Jézus a vég:

Hadd zengje ég és föld dicséretét!

Vezess az ösvényen, maradj velünk,

Isten áldásával.