Bővölkedő élet

M

ielőtt szolgálatba lép a próféta, a tekercset kell megennie, csak úgy mehet a nép közé, ha felkészült, a felkészülés pedig nem más, mint eggyé lenni az igével (Ez 3,1-15). Akkor tud másokat segíteni, ha az Úr szava lénye részévé válik, ha benne van az üzenet. Át kell élni, hogy mindaz, amit hirdet, az először őt szólítja meg. Akkor lesz hiteles az igehirdetés, ha előbb az igehirdetőhöz is szól, ha az ő életét is formálja.

Ezékiel megette a tekercset, és az olyan volt a szájában, mint az édes méz. Mert az ige a legjobb táplálék, ebből meríti lelkünk az erőt, ebből árad Isten terve az életünkbe. Az ige Isten ajándéka a számunkra, boldog, akinek élete részévé válik, akit teljesen átjár. A próféta most éli meg, hogy átjárja az ige, hogy az üzenet az övé lesz. Azonban az igével együtt megbízatás is jár, az Úr elküldi népéhez az üzenettel. Amit kap, azt tovább kell adni. Nem lehet önző, nem vonulhat félre az Úr szavával, hanem el kell azt mondani az emberek számára.

Isten felkészíti arra is, hogy elutasításban lesz része, a nép nem akar Istenre hallgatni. Ez nagyon szomorú, hiszen annyi nyomorúság után sem tanulnak, nem jönnek rá, hogy minden azért van, mert elfordultak Istentől. Az Úr azonban tudja, hogy nehéz esetek ők. Sok munkát kell belénk fektetni, mire komolyan vesszük Urunk szavát, és végre teljesen Rábízzuk magunkat.

Isten küld, és menni kell, de Ezékiel szívére helyezi, ne féljen. Ne félj tőlük és ne rettenj meg! Bizony, hányszor a félelem bénít meg minket. Félünk az emberek szájától, mit fognak mondani, ha kiállunk az Úr üzenetével. Sokszor azt nézzük, mibe kerül ez nekünk, pedig megváltó Urunk nem foglalkozott azzal, hogy mibe fog Neki kerülni az életünk. Ő eljött és a keresztre ment, csakhogy megmentsen. Így hát nézzünk Rá, és ne féljünk az emberektől, hanem menjünk bátran tovább, nevének erejével.

Gyakran azért nem tesszük, amit az Úr mond, mert előre tudjuk, nincs értelme, mert úgysem fognak ránk Hallgatni. Isten azonban azt mondja, szólj hozzájuk, vagy meghallják, vagy nem. Mert az a mi dolgunk, hogy szóljunk, a többi már nem ránk tartozik. Nem lehet kifogás, az, hogy úgysem hallgatnak az üzenetre. Mi csak mondjuk, hadd szóljon a jó hír. Imádkozhatunk azért, hogy hallgassanak rá, hogy minél többen komolyan vegyék.

Bizony, nem könnyű a megbízatás, Isten Lelke emeli fel és erősíti meg a prófétát. Csak a Lélek által válunk szolgáltra alkalmassá. Magunkban erőnk és képességünk mit sem ér. A prófétának nincs is sok kedve ehhez a szolgálathoz, azonban viszi őt a Lélek előre, viszi a megkeseredett szívű nép számára. A Lélek visz előre, Ő erősít meg, amikor elakadunk. Hányszor mi is haragosak vagyunk, amikor az Úr megbíz egy feladattal. Mást vártunk, és most ezt kell csinálnunk. Mindig az a fontos, amivel az Úr megbíz, az engedelmesség életet menthet.

Az Úr Jézust sem értik az emberek, elmondta a példázatot, de nem értik (Jn 10,6-10). Vajon én értem, amit az Úr mond nekem? Miért nem értik? Mert nem akarják érteni. Nem akarják szívüket kitárni Jézus előtt, várják ugyan a Messiást, de nem úgy akarják fogadni, ahogy eljött. Nem magukat akarják a Megváltóhoz igazítani, hanem Őt magukhoz. Mennyire jellemző ez ma is. Istent akarjuk magunkhoz igazítani, és nem mi karunk teljesen Ráhangolódni. Azonban Istent nem lehet magunkhoz igazítani, Ő ragadja meg a lényünket és formál.

Az Úr elmondja, hogy Ő az ajtó a juhok számára. Tehát az életre csak rajta keresztül lehet bemenni. Nincs más ajtó, csak Ő. Sok hamis üzenet van a világban, sokféle ajtót és utat kínálnak, azonban ne higgyünk senkinek. Jézus szava a mérvadó, csak egy ajtó van, és ez Ő. Azt is üzeni ezzel, hogy csak rajta keresztül juthatunk az örök életre, Őt nem lehet kihagyni, megkerülni. Isten országába nem vezetnek kiskapuk. Azok az eszközök, amelyek a világban működnek, Isten országában nem léteznek. Csak egyedül Jézus vezet a mennybe. Nincs más lehetőség.

Aki rajta át megy be az életre, megtartatik, Ő a Megtartó. Senki nem tud a bűn hatalmából megszabadítani, csak egyedül Jézus.

Az Úr Jézus azért jött, hogy bővelkedő életet adjon. Ez a világ becsap, bőséget kínál, és nyomor jár a nyomában, ám Jézus nem így tesz, Ő valódi életet ajándékoz nekünk. Ez az élet azonban azok előtt tárul fel, akik teljesen Rábízzák magukat, akiknek Ő a minden, és akik mindent Tőle várnak. Jó pásztorként vezet a füves legelőkre, aki a nyomában jár, aki követi, nem téved el. Ne hagyjuk ki a bővelkedő élet lehetőségét. Ne cseréljük el semmire az Úr kínálatát. Hallgassunk Rá, kövessük Őt, és megtapasztaljuk, hogy valóban úgy van, amint mondja. Mindenki előtt adott a lehetőség, ki lehet próbálni. A pásztor mindig a nyáj előtt ment, tehát nem ők választották meg a legelőt vagy a forrást, hanem teljesen rábízták magukat az ellőttük ballagó pásztorra. Kövessük mi is a példájukat, és menjünk szorosan Jézus nyomában. Bízzuk Rá magunkat teljesen.

Eltévedtem, mint juh, Eltévedtem, mint juh

1. Eltévedtem, mint juh, Eltévedtem, mint juh, A bűnösök útjára, Ó, segíts, Jézusom, Őriző pásztorom, Hogy ne jussak romlásra. Te ontál drága vért Elveszett juhokért, Viselj gondot a nyájra.

2. Én is juhod vagyok, Én is juhod vagyok, Nyájadnak legkisebbje, :/: Kit te megtéríthetsz, Bűnből kivezethetsz A szép kies helyekre. Kérlek azért hitből, Töredelmes szívből, Fogadj, végy kegyelmedbe.

3. Ím, előtted állok, ím, előtted állok, Ajtód előtt zörgetek, :/: Bár titkos bűnökkel És nyilván lévőkkel Vétkeztem teellened: Kérlek mindazáltal, Nagy irgalmassággal Fogadd vissza gyermeked.

4. Bár a hit szívemben, Bár a hit szívemben Oly kicsiny, mint mustármag, :/: Mégis bármi gyenge, Szentlelked nevelje, Nevelje fel nagy fának, Hogy terjedjen ága És legyen virága Kedves néked, Urának.

5. Míg porsátoromban, Míg porsátoromban Tartasz, mint egy tömlöcben, :/: Nevelj igaz hitben, Munkás szeretetben, Hogy élhessek itt bölcsen És kimúlásomig, Utolsó órámig Tisztemet hűn betöltsem.

6. Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le, Uram, hozzám, Jöjj, ó, Jézus, sietve, :/: Vágyakozó szívvel, Kiterjesztett kézzel Várlak immár epedve, Hogy veled mennyekbe, Örömmel menjek be Ábrahám kebelébe.

Isten áldásával.