Az Úr jelen van

E

zékiel próféta könyvére térünk át, és általa a babiloni fogság korába kerülünk (Ez 1,1-14). Évtizedek teltek már el az első deportáció óta. A gyors hazatérés reménysége elmúlt, sőt, már inkább a teljes reményvesztettségbe fordultak át. Sokan vélték úgy, hogy Isten elhagyta őket, és ők magukra maradtak az idegen földön.

Ezékiel is a fogságban él, ott tapasztalja meg az Úr jelenlétét. Isten megszólítja őt, és az lesz a feladata, hogy az elhurcolt nép számára hirdesse Isten üzenetét. A Kebár folyó mellett éli át, hogy Isten az elhagyatottság idején is jelen van. Nem hagyja népét cserben. Amikor azt gondolják, soha nem fognak hazatérni, beolvadnak az idegen népek közé, akkor az Úr megjelenik.

Számunkra is üzenik ezek az első sorok, hogy bárhol és bármilyen nehéz helyzetben is legyünk, megláthatjuk a megnyílt eget. Ezékiel is ezt tapasztalta meg, megnyíltak az egek, és beindult a kommunikáció. Isten nyitotta meg az eget, onnan áradt a próféta felé az üzenet, az isteni szó. Mindig az Úr indul el felénk. Csak akkor látunk be Isten mennyei világába, ha Ő megnyitja az ajtót. Jó tudni, hogy nem zárta be, hanem nyitva hagyta, hogy rajta keresztül kegyelme áradjon az életünkbe. Azonban meg kell látni a megnyílt eget. Ehhez az kell, hogy ne csak magunkra figyeljünk, hanem felfelé is. Legyünk érzékenyek az Úr szavára, és keressük mi az Ő orcáját. Bizonyára Ezékiel is kereste az Urat, az Előtte való csendben igyekezett megérteni saját és népe életét. Az Úr elé vitte kérdéseit, és várta a válaszokat. Egyszer csak megérkeztek a válaszok, és Ő ezeket meghallotta, majd tovább is adta, hogy mindenki reménységet merítsen belőlük. Az Úr üzenetei megerősítik a népet, kiemelik csüggedésükből és reményteljes jövőt vázolnak fel előttük.

Csodálatos látása volt a prófétának, Isten lényének jelenlétét tapasztalta meg.  Az Úrtól jövő hangot hallott. Az első üzenet, hogy az Úr, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene Babilon földjén is jelen van. Őt nem lehet korlátok közé szorítani, ott van mindig, ahol a népe is, ahol valaki segítségül hívja. Számára nem léteznek határok, korlátok, Ő valóban mindenható Isten. A fogságban gyakran hallották, hogy azért kerültek oda, mert Babilon istenei legyőzték Izráel Istenét. Ezékielen keresztül üzen az Úr: Ő egyedül az Isten, nincs rajta kívül senki. Ne keressenek máshol vigaszt, reményt, életet, hanem forduljanak Hozzá bűnbánattal és bizalommal. Számunkra is szól az üzenet: Ne félj, nincs távol tőled az Úr. Ott van veled, ott áll életed mellett, vagy zörget a bezárt ajtón. Csak halld meg a zörgetést, vedd észre, hogy jelen van, és hívd őszintén segítségül az Ő nevét.

Négy élőlényt lát közeledni a próféta, ezek felülről, az ég felől közelednek hozzá. Vagyis üzenik, Isten fölötte áll az ember világának, nincs neki kiszolgáltatva. Isten szuverén Úr, ott és akkor jelenik meg, amikor Ő akar, és minden történés az Ő kezében összpontosul.

Olvasás közben, az Úr dicsőségét szemlélve boruljunk térdre Isten előtt. Engedjük, hogy fensége, lényének csodálatos harmóniája megragadjon minket. Engedjük, hogy az Úr lénye átjárja a mi lényünket, hogy feltöltődjünk általa.

A négy lénynek a kinézete szimbólum, üzenete van. Elsősorban erőt sugároz. Abban a korban általában vadállatok szimbolizálták egy-egy birodalom hatalmát és erejét. A sas-, az oroszlán- és a bikaarc jelzi, Isten minden istenség felett áll. Ő mindennél hatalmasabb és olyan erővel rendelkezik, amellyel szemben nem állhat meg senki. Isten azonban az erőt nem rombolásra, nem mások ellen használja, hanem mindig az ember érdekében. Hatalma által menti a nyomorultat, a bűnöst, megkönyörül fogságba került népén, és kiszabadítja onnan.

Merítsünk erőt az Úrból, ha bármilyen rabságban szenvedünk is, nézzünk Rá, és reménységgel teljesekké válunk. Nem elég Rátekinteni, hanem hívjuk is segítségül Őt. Az oroszlánarc az erőt sugározza, a bika a legértékesebb áldozati állatot jelképezi, míg a sas a mély és erős látást és a szabadságot írja le. Mindezeket látva a mi Urunk, az Úr Jézus Krisztus jelenik meg előttünk, és az Ő üzenete. Az evangéliumok is ebből a négy irányból közelítenek meg minket. Rámutatnak az értünk emberré lett Istenre, Akinek fontos a mi megmentésünk, az értünk való szolgálat. Az oroszlán pedig az Ő erejét mutatja, amellyel győztesen szállt szembe a bűnnel, betegségekkel, démoni erőkkel. Győztes Urunk van, figyeljünk Rá mindig. És aki Benne bízik, az mindig győztes a harcban. A bikaarc a kereszten bemutatott áldozatra mutat, Isten a legértékesebbet adta értünk, egyszülött Fiát. Dicsérjük és magasztaljuk Őt. Leborulva imádjuk Urunkat, és égjen szívünk ma is Érte, legyen Ő mindennél fontosabb a számunkra. Előtte elcsendesedve kérjük el Tőle a sas látását, és szárnyaljunk mi is az ige mélységei fölött. A Lélek az, Aki feltárja előttünk Isten lényét, akaratának mélységeit.

Újszövetségi igénkben is azt látjuk, az Úr nem hagyja magára azt, aki vállalja Őt (Jn 9,35-38). Meghallotta, hogy a vakon születettet kidobták a vezetők, és Ő nem engedi, hogy válságba kerüljön gyenge hite, hanem megkeresi és erősíti, tovább segíti. Így keres minket is. Amikor az Ő nevéért próbatételeken megyünk keresztül, nem hagy minket magunkra, hanem megkeres igéje által, és megerősít. Így tesz képessé a továbbhaladásra, nem engedi, hogy elcsüggedjünk, megtántorodjunk hitünkben. Valóban gondja van az Úrnak az Övéire. Bízzunk Benne rendületlenül, a kivettetések idején is. Mert mi is szembetalálhatjuk magunkat ilyen helyzettel, megtörténhet, hogy minket is kivet magából a társadalom, mert vállaljuk az Úr életünkben elvégzett munkáját, de ne féljünk, mert Ő is vállalt és ma is vállal minket.

Jézus megkérdezi, hogy hisz-e az Emberfiában. És amikor ez az ember megkérdezi, hogy ki az, akkor megtudja, hogy ott áll vele szemben és beszél vele. Az ige olvasásakor mindig ez történik, az Emberfia áll előttünk és beszél velünk. De meg kell Őt látnunk, fel kell ismerni, hogy itt áll, és meg kell hallani a szavát is. Hányszor panaszkodunk, hogy nem látjuk az Urat, kérjük, nyissa meg szemünket, hogy végre rádöbbenjünk, itt van velünk, és szól. Ennek az embernek ennyi elég volt az őszinte hithez, legyen elég számunkra is mindaz, amit eddig elvégzett az életünkben, és amit kijelentett igéjében. Legyen elég az ige bizonyságtétele, és higgyünk Benne örömmel.

Mi sem tehetünk mást, mint a vakon született ember, csak imádhatjuk Őt. Tegyünk így, imádjuk és dicsérjük szent nevét. Dicsérjük, hogy visszaadta a látásunkat, és végre látjuk Őt, és annak látjuk, Aki, Isten Fiának, Szabadítónak. Mert csak Általa van esélyünk kilépni a rabságból, a reménytelenségből. De csak az jut el a szabadításra, a látásra, aki elismeri, hogy rab és vak. Aki nem látja ezt, és úgy gondolja, minden rendben van, az továbbra is vak marad. Kérjük szabadítását, gyógyítását, hogy ne legyünk tovább se rabok, se vakok.

 Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Isten áldásával.