Sóvárgás

A

z Isten utáni sóvárgás a nehéz időszakokban megjelenik, vágyakozunk Isten segítségére, de amikor rendben mennek dolgaink, akkor is vágyakozom az Úr után (Zsolt 63,1-12)? Mert Dávid nemcsak Isten segítségére, hanem az Úr után sóvárog. Ő hiányzik neki, Vele szeretne együtt lenni. A puszta jelzi a lelki sivárságot, hányszor éljük át, olyanok vagyunk, mint a sivatag, kiszáradt homoktenger. Igénk jelzi, van ilyenkor is remény, van oázis, és ez nem más, mint az élő Isten. Dávid is azért sóvárog Isten után, mert elepedt lelkét az Úr éleszti fel. Ezért is keressük Őt, mert megújít, olyan a lélek számára az Úr szava, mint a friss víz a kiszáradt földnek. Életet jelent, a víz termővé teszi a földet, az Úr szava pedig az életünket.

Szereteted az életnél is jobb - ezek nem nagy szavak, hanem a valóságot tükrözik. Isten mindennél jobb, a legfőbb jó, és ha Rátalálok, megelégszik a szívem. De valóban megelégszik? Valóban el tudom szívből mondani, hogy az Úr szeretete, kegyelme mindennél jobb, mindennél többet ér? Ő vonz engem, és mindig közelségére vágyódom, és mindent kész vagyok Érte elhagyni? Jézus azt kérte, hogy aki követni akarja, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és úgy kövesse Őt. Ez azt jelenti, hogy mindent, ami eddig fontos volt a számomra, Érte hátra hagyok, és Vele járom az élet útját, oda megyek, ahová Ő. Olyan nehezen mozdulunk, hozzászokunk a kényelemhez, és nehéz felszedelőzködni, de az Úr hív, és aki megtapasztalta már Lénye gazdagságát, örök kegyelmét, az mindent elhagy és követi az Urat.

Az Úrral való élő kapcsolatot nem elég létrehozni, fenn is kell tartani. Ez nem is könnyű, mert szinte minden azon munkálkodik, hogy kibillentsen békességünkből, elterelje az igéről gondolatainkat. Annyi minden elénk jön, ami fontos, amit intézni kell, és így nem marad idő az Úrra. Azonban tudatosan ápoljuk a kapcsolatot, lehet napközben is megállni és egy fohászt mondani. Amikor akad néhány perc, elolvashatok egy verset a Bibliából, majd többször is felidézve gondolkodhatom rajta. Szabad a reggel vagy a napközben olvasottakat beleilleszteni az adott élethelyzetbe. Megkérdezhetjük: most mit mond az ige, mi Isten akarata?

Fekvőhelyemen is rád gondolok - Dávid szemére sem jött mindig álom, de feltalálta magát, az Úrra gondolt. Éjjel is az Úr akaratát kereste, Hozzá emelte a szívét. Erre is lehet törekedni, ha nem tudok aludni, beszélgetek Istennel. Mit teszek én ilyen esetben? Mi már valamilyen eszközt veszünk a kezünkbe, vagy lámpát kapcsolunk, vagy valamit, amit elüti a csendet. Azonban Dávid megmutatja, lehet másképp, lehet ilyenkor is Istenhez fordulni, sőt, talán még jobban el tudunk mélyülni a közelségében. Ne féljünk, Istent éjjel is felkereshetjük, és biztosan nem zavarjuk.

Az igéből az is kihallatszik, hogy az őrváltások idején tudatosan elmondott egy imádságot, beszélgetett az Úrral. Talán olyan zajosak voltak ezek a váltások, hogy felébredt rájuk, vagy egyszerűen úgy állította be a belső óráját, hogy felébredjen ezekben a meghatározott időpontokban, hogy Istennel lehessen. Mi is felállíthatunk saját időpontokat, amikor félrevonulunk és elcsendesedünk, keressük Őt. Amikor nem tudunk mit kezdeni magunkkal, gondoljunk Istenre, kérdezzük meg, mit akar Ő velünk? Vagy egyszerűen csak gyönyörködjünk az Úrban.

Jó látni, hogy a Pál-korabeli gyülekezetekben az igehirdetés, a tanítás nem a gyülekezetvezető kiváltsága volt, hanem a presbiterek is részt vállaltak belőle (1Tim 517-25). Számunkra az újszövetségi gyülekezetek jelentik a mintát, ilyeneknek kellene lennünk. Miért nincs ez így? Azért, mert nem Ő él a szívünkben, mert, aki megtapasztalja bűnei bocsánatát, átéli a kegyelmet, annak szíve tele van mindazzal, amit Isten elvégzett, hálás a szíve, és erről beszélni akar. Amit kaptam, azt tovább akarom adni. Kérjük Urunkat, munkálja ezt ki bennünk, akarjuk továbbadni, amit Tőle kaptunk.

Aki végzi a bizonyságtétel szolgálatát, azt becsüljük meg, vegyük észre és értékeljük. Lehet ez napi program, vegyem észre a másikban a jót, és értékeljem. Ne csak azt várjam, hogy nekem értékeljék, amit teszek, hanem köszönjem meg én is, ne legyen természetes. Hiszen minden jó az Úr munkája.

 Ismét a tisztaságot hangsúlyozza Pál. Nem mindig könnyű ez, de Krisztusban mégis lehetséges megmaradni és nemet mondani. Gyakran azzal védekezünk, hogy mindenki ezt csinálja, Pál azonban rámutat: nem kötelező azt tenni, amit mások, lehet nemet mondai. Ne légy részes mások bűneiben, vagyis nemet mondok, vállalom Krisztust, nem figyelek arra, mit fognak mondani. Jézus is mindig felfelé figyelt, nem a környezetéhez igazodott, hanem egyedül az Atyához.

A huszonharmadik verset szokták maguk védelmére kiemelni azok, akiknek az alkohollal van problémájuk. Azonban látni kell, hogy Timóteusnak ezzel nem volt gondja, nem a test vágyait elégítette ki, hanem inkább elhanyagolta magát. De nem azt mondja Pál, hogy csak bort igyon, hanem egy kevés bort is. Étkezzen rendesen, és néha iktasson be egy kis bort is. De aki szenvedélybeteg volt, és megszabadult belőle, annak nem ez a terápia, az már nem élhet egy kevés alkohollal sem, mert számára nem orvosság, hanem ellenség.

Az életünk Isten előtt nem rejthető el, Ő ismer minket, tudja dolgainkat, ezért jó, ha most feltárjuk Előtte bűneinket. Ne rejtegessünk semmit, hanem kérjük kegyelmét, és az Úr Jézus vére megtisztít.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.

Csak Istennél

A

 zsoltáros bármerre jár, bármilyen élethelyzetben legyen is, mindig és mindenütt Istenhez kiált (Zsolt 61,1-62,13). Soha nem vándorol Isten nélkül, igényt tart közelségére, oltalmára. Jó, hogy mindig beszélgethet Vele. Isten az ő útitársa. Legyen nekünk is az útitársunk, bárhová vigyenek feladataink, válasszuk Őt kísérőnek, kérjük meg, jöjj velem, Uram. Ne menjünk Nélküle soha. Nemcsak oltalmat ad, hanem, mint gyermekét, tanácsol, megmutatja a helyes utat, segít jól dönteni. Ha mindig figyelünk Rá, az Általa elkészített tervekhez igazítja lábainkat.

Elepedt a szívem, mondja Dávid, ezért is keresi Istent, mert kitikkadt a szomjúságtól szíve. Talán rég nem tudott részt venni az istentiszteleten az üldözések miatt, és úgy érzi, ha nem hallja az Úr szavát, kiszárad a lelke. Talán te is úgy érzed, kitikkadt a lelked, és nem ismered az okát. Talán azért, mert rég jártál a forrásnál, Isten igéjénél, mert lelkünk számára az Úr szava az élő forrás. Vedd kezedbe az igét, merülj meg benne, és a szíved meg fog elevenedni.

Dávid a kősziklára akart menni, ez  az Úrral való minőségi közösséget jelenti. A kőszikla egy olyan hely, ahol csak Ő és én vagyok. Dávid vágyakozik az Úr után. Aki vágyódik Vele lenni, meg is találja a módját. Miért is vágyik a kősziklára? Mert Csak Istennél csendesül el lelke, csak Istennél. Benne van ebben, hogy sok mindent megpróbált, de semmi sem vált be, sehol nem talált nyugalmat, nem tapasztalt gyógyulást. Hányszor sok felesleges kört teszünk meg, futunk egyik helyről a másikra, de nem csendesedik le a lelkünk, ezt csak az Úr tudja elvégezni.

Csak Tőle kapok segítséget, micsoda bizonyságtétel ez, csak Tőle, senki és semmi más nem ad tartós megoldást, csak az Úr. Hányszor próbálkozunk egyedül, mert azt gondoljuk, nekünk sikerül megoldani a problémát, képesek leszünk letenni a poharat, de nem sikerül. Dávid felismeri: csak Ő segít, Ő meg tud szabadítani. Ez fontos üzenet, Ő meg tud szabadítani, tud segíteni, akkor is, amikor mindenki feladja, talán már te is. Jairust tovább segíti, amikor a kislánya halálhírét meghozzák, és ő is úgy gondolja, hogy Jézusra már nincs szükség. Így szól hozzá az Úr: „Ne félj, csak higgy” (Lk 8,50)! Ez az! Ne félj, csak higgy az Úr Jézusban, és csodát tapasztalsz, Ő megcselekszi azt, amiről úgy gondoltad, lehetetlen. Dávid tudja, hogy Isten nem olyan, mint az emberek. Ők szájukkal áldanak, de más van a szívükben. Ilyen romlottak lettünk, gyönyörű mosoly az arcunkon, a szívünkben pedig átok és halálos gondolat. Isten nem ilyen, az Ő szíve szeretettel van tele, még a bűnös embert is menteni akarja.

Az ember élete gyorsan elmúlik, egyik pillanatban még itt vagyunk, másikban már tovatűntünk, ezért is keressük az Urat, rendezzük Vele életünket, mert sem a vagyon, sem az emberi kapcsolatok nem óvnak meg a haláltól. Egyszer Isten elé állunk, és csak Jézus által van kegyelem. Most még a kereszt alatt átélhetjük Isten megbocsátását. Ha ez megtörténik és Övé a szívünk, nem rémít már a halál sem, mert az is Hozzá visz közel.

Bátorítja Pál a félénk Timóteust (1Tim 4,12-5,16). Ne féljen az ellenfelektől, ne figyeljen rájuk, mert mögötte az Úr Jézus szeretete és ismerete áll. Timóteus felismerte, hogy Jézus a Megváltó, nem kell várni senki mást, mert nincs más, csak egyedül Jézus. Ezt ne feledjük mi sem, nincs más, csak egyedül az Úr, Aki megment, és Akinek az élete is hiteles.

Ezentúl arra figyeljünk, hogy példa legyen az életünk mások számára. Talán meglepő ez, az Úr azt akarja, hogy olyan életet éljünk, ami példa lehet mások előtt, amire azt mondják, így szeretnék élni én is. De vajon alkalmas-e erre az életem? Kiviláglik-e így a többi közül? Vagy én is beleszürkültem a környezetbe? A minta az első darab a termékből, ilyennek kell lennie a többinek. A legeslegelső minta az Úr Jézus, olyanná kell lennünk, mint Ő. De a magunk helyén mi is azok lehetünk, sőt, az volna a jó, ha a hívő emberek élete úgy ragyogna, hogy a fiatalok példaként állítanák maguk elé.

A minta a gyakorlati életünk lehet. Nem a tudásunk az elsődleges példa, hanem az életvezetésünk. Az első a beszéd. A megtért embernek megváltozik a beszéde, más lesz a szókincse, mert Krisztus van a szívében. Róla fog beszélni, mert a szív teljességéből szól a száj. Jó végiggondolni, ha még mindig jelen van a trágár beszéd, és ha még nem tudunk Róla beszélni, akkor mivel is van tele a szívünk? A gyűlölet szavait felváltja az áldás szava.

A magaviseletet is kiemeli az apostol. Nem mindegy, hogyan viselkedünk, mert mindenütt az Úr követei vagyunk. Magaviseletünk is bizonyságtétel.

Legyen gondod a Szentírás felolvasására - igen, ez fontos olvassuk az igét, és szóljon az ige a gyülekezetben is. Isten szava nélkül nem lehet élő keresztyén életet élni. Igehirdetés nélkül csak klubfoglalkozás vagy csupán egy gyűlés az összejövetel.

Legyen gondod önmagadra, ez jelzi, hogy a saját lelki fejlődésre is ügyelni kell. A sok szolgálat közben elmaradhat a feltöltődés. Ne hanyagoljuk el lelki életünket. Maradj meg ezek, vagyis az Úrtól kapott üzenetek, az ige mellett. Tarts ki a támadások között is, tarts ki, mindvégig. Egy írásmagyarázó szerint a kitartás a valódi megtérés bizonyítéka. Van benne valami, hiszen hányan vannak, akik a kezdeti felbuzdulás után elmaradnak.

Fontos a gyülekezet lelkigondozása, de alázattal és tisztelettel. Rámutat, hogy az egyedül élő ember sem felesleges, és nem céltalan az élete. Lehet imádkozással is szolgálni. Aki maga marad, az tanulgatja az Úrban való teljes reménykedést.

A BÉKE MESSZE TŐLED

1.        

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

2.        

Csak Jézus ad nyugalmat, midőn a harc kemény.

Megfáradott szíveknek Ő éltető remény.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

3.        

Sok vérező sebéből üdv árad, isteni,

Ki Őt be nem fogadta, a jót nem ismeri.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

4.        

Te küszködöl magad csak, ha bűn szívedre tör,

S bukásod és kudarcod úgy szégyenít, gyötör.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

5.        

Mi az igaz? Tűnődöl, s a kétkedés epeszt,

Jézus az út, igazság s az élet, Őt keresd!

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda:

Többé te nem keresnél más életet soha!

Isten áldásával.

Hatalmas dolgok, Isten segítségével

D

ávid a bujdosás véget értével, a trón elfoglalása után is harcokra kényszerült (Zsolt 60,1-14). Megtapasztalta, hogy Isten országa nem egy nyugalmas világ, hanem állandó harcok övezik. Miért? Mert a gonosz mindent megtesz ellene. El akarja lehetetleníti Isten népét, harcokra kényszeríti, el akarja foglalni, azonban Dávid nem rémül meg, vállalja a harcot. Felismeri, hogy a gonosz ellen harcolni kell, Isten gyermekeit pedig megvédeni.

Így van ez ma is, a hívő ember élete szakadatlan harc. A gonosz most sem köt békét, nem nézi tétlenül a megtéréseket és az új életben való növekedést. Senki ne álmodjon hívőként nyugalmas életről. A tantíványság harc, a gonosz különféle megnyilvánulási formái ellen. Igyekszik megakadályozni a hitre jutást, de ha valaki megtapasztalja az Úr kegyelmét, még több támadásra számíthat. Egyrészt vissza akar szerezni a sátán, másrészt azt akarja, hogy ne foglalkozzunk az evangélium hirdetésével. A magvető példázatában szól az Úr Jézus erről, úgy alakítja a dolgokat a sátán, hogy általuk elszakítson Megváltónktól. Vagy üldözést hoz, vagy az élet élvezeteivel, kívánságaival vonzza magához a szívünket. Vigyázzunk, hogy időben felismerjük praktikáit, és mondjunk rájuk nemet. Meg is előzhetjük az új élet elsorvadását, ha még jobban elmélyülünk az Úrral való kapcsolatban, ha állandóan beszélgetünk Vele, és olvassuk az igét, illetve elmélkedünk rajta. Az elolvasott igét többször is felidézhetjük magunkban a nap folyamán, és átgondolhatjuk, mit is mond Istenről, és mit üzen nekem.

A harcok idején is az Úrhoz fordul Dávid, az Ő nevében harcol, és Általa győzedelmeskedik. Harcainkból se hagyjuk ki Urunkat. Lelki küzdelmeinket is Előtte tusakodjuk meg. Jézus felment a hegyre, és végigimádkozta az éjszakát mielőtt kiválasztotta tanítványait, mintegy elkérte őket az Atyától. Tusakodott, hogy felismerje, kit adott neki az Atya. De a Gecsemáné kertben is térdein harcolta meg a nagy tusát. Ott fogadta el az Atya akaratát. Ha nehéz döntések előtt állunk, pánik és kapkodás helyett vigyük Urunk elé. Merjünk csendben lenni és az Úr előtt megharcolni a jó döntést. Csakis az Úr közelében, az ige világosságánál fogunk jól látni.

A király az Urat kéri, hogy gyógyítsa be népe és az ország sebeit. Sok sebtől szenved a mai világ is, s ezeket csakis Ő képes begyógyítani. Mindig tévedünk, amikor egy embertől, valamilyen vezetőtől várjuk a nagy megoldásokat. A világ és személyes életünk sebei is az Ő sebei által gyógyulnak meg. A drága sebek, amelyeket a kereszten szenvedett a bűneinkért, gyógyító sebekké váltak.  

Dávid Isten segítségét kéri, de nem gőggel teszi, hanem alázattal. Úgy látja, nem jár neki az Úr segítsége, nem úgy gondolkodik, hogy Istennek az ő megsegítse az egyedüli dolga. Inkább úgy látja, hogy ő ítéletet érdemel, de könyörög, és azt kéri, mégis segíts, annak ellenére segíts meg, hogy nem érdemlem, hogy nem vagyok rá méltó. Merjük kimondani: adj mégis segítséget a gonosz ellen. Magunkban nem sokra megyünk, sőt, csupán az emberi segítség sem elég. Mégis legtöbbször emberektől várjuk a megoldást, hozzájuk fordulunk, pedig hányszor megtapasztaljuk, hogy nem ér semmit az emberi segítség. Ennek ellenére mégis olyan nehezen szánjuk rá magunkat, hogy az Urat kérjük. Miért? Mert ha az Úr cselekszik, akkor Róla kell majd beszélnünk. Akkor nem mondhatjuk, én tettem. El kell hárítanunk a dicséretet, milyen nagy akaraterőd volt, és meg kell vallani őszintén: nem én tettem, hanem az Úr szabadított meg engem.

Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk végbe. Hányszor megtapasztalta már ezt Dávid, és még mindig így látja, csodálatos terv és jövőkép ez. Ha figyeljük az életét, igazat is adhatunk neki, mert valóban sok olyan dolgot vitt véghez, amire egyedül nem volna képes. Az életén átsugárzik Isten hatalma. Arra gondoltam, vajon látszik-e ez az én életemben? Hatalmas dolgok történnek-e Jézus által? Hiszen, ahol Ő jelen van, ott csoda történik, ott történni kell valaminek, mert Ő maga a csoda. Olyan szegényes a hitéletünk, kevés minden történik, ritkán látni győzelmeket. Mi is mondjuk, mint Dávid: Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez. Miért történik ez ritkán? Mert legtöbbször Őt kihagyjuk, másrészt a hatalmas dolgokban nem Isten országa dolgait, annak építését látjuk, hanem a személyes sikerünket. Gyakran a hatalmas dolgok nem jelentenek nekünk mást, mint építkezéseket, újabb képesítéseket. Dávid azonban Isten országáért vívta harcait, cselekedett hatalmas dolgokat, Isten neve által. Kövessük őt ebben.

Jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, írja Pál Timóteusnak (1Tim 4,6-11). Ez legyen a szívem vágya, jó szolgája legyek az én Uramnak. Nem is vágyom többre, nem akarom, hogy emberek ismerjenek el, csak arra vágyom, hogy Ő legyen megelégedve velem. De, fájdalom, oly messze vagyok ettől. Szívembe hamar beköltözik az embereknek való megfelelés vágya. Szeretném, ha jót mondanának rólam, meg lennének elégedve velem. Pál rámutat: nem ez a lényeg, hanem az, hogy jól szolgáljam az Urat. Akkor leszek jó szolgája, ha nem alkuszom meg, ha nem hígítom fel az evangéliumot, és nem cserélem le a kereszt üzenetét népszerű teológiára. Timóteusnak is azt kell továbbadni, amit az apostolon keresztül az Úr rábízott, és ez bizony különbözik a tévtanítók népszerű üzeneteitől.

Akkor leszek jó szolga, ha az igéből táplálkozom, ha a tiszta és teljes igével élek. A tévtanítások akkor burjánzanak el, ha csak egy részletet emelnek ki az igéből és azt nem a teljes Írás fényében nézik és hirdetik.

Az önmegváltás semmilyen módja nem létezik, egyedül kegyelemből, a Jézus Krisztusba vetett hit által van üdvösség. Nincs más út, csak Jézus, ami az Atyához visz. És Isten országát sem az építi, ami a világot vagy a saját életünket. Nem az aszkézis, a lemondás, hanem az Úrral való élő kapcsolat és a Lélek vezetése alatt zajló élet válik hasznossá Isten országában.

Ne magunkban, ne az ember megjobbulásában, hanem az élő Istenben reménykedjünk. Ebben a levélben többször hangsúlyozza az apostol, hogy Isten élő Isten. Igen, Ő nem egy eszme vagy egy régi mítosz, hanem élő valóság. Ez azt jelenti, beszél és cselekszik. Ma is szól, nagy dolgokat visz végbe az emberért. A Belé vetett hit által lehet jobbá az életünk. Egyedül az Úr Jézusnak van hatalma új szívet adni, a régi, bűnös szív helyett. Új szív nélkül nincs maradandó változás.

AZT AZ ÉLTET VÁGYOM ÉLNI

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.

Szeretetével jön felém az Úr

E

zekben a zsoltárokban jó látni: bármerre vigyen az útja a szerzőnek, az Istennel való kapcsolat vonala sohasem szakad meg (Zsolt 59,1-18). Üldözik, és így menekülni kényszerül, hajléktalanként bolyong Izráelben, de a kapcsolat működik. Bárhol is legyen, mindig Isten közelében tartózkodik, és megbeszéli Vele a történéseket. Jó olvasni ezt a baráti beszélgetést, mindet elmond, ami történik vele. Mondjuk el mi is mindazt, ami a szívünkben van, tárjuk fel az Úr előtt mai napi terveinket, beszéljünk a nehéz dolgokról. Mondjuk el neki azt, amihez nem merünk hozzáfogni, amiben már kudarcot vallottunk, és most nem merünk lépni, mert félünk a csődtől. Jó, ha kimondjuk magunkból, mert már ez segít a gyógyulásban, a szabadulásban. Mondjuk úgy, hogy azután rá is bízzuk Urunkra a cselekvést.

Sok minden történik Dávid körül, összefognak ellene, fel akarják adni a királynak, de Ő nem a rosszakarókra figyel, hanem Istenre. Így szól: Rád figyelek! Kire figyelek, kire akarok én figyelni ma? A másik ember véleményére, az orvosi leletre, vagy mindezek helyett Jézusra nézek? Az én elhatározásom, hogy mire nézek, ne engedjük, hogy a körülmények befolyásoljanak, hanem emeljük  Hozzá tekintetünket.

Dávidnak Isten az erőforrás, Te vagy az én erőm, mondja. Ki az én erőm? Olyan jó, hogy Hozzá jöhetek, Rácsatlakozhatok hitem által, és Ő feltölt engem. Az én erőm oly kicsiny, elfogy hamar, nincsenek tartalékaim, de az Úr erős, tartalékai kifogyhatatlanok. Pál apostol is erre építette missziós szolgálatát. Saját fizikai erői végesek voltak, úgy látta, már-már nem képes tovább hatékonyan szolgálni, de a feltámadott Úr így szólt hozzá: elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Ezt üzeni ma neked és nekem: elég a kegyelem, ne félj, ha bízol Benne, mindarra lesz erőd, amit ma rád bízott az Úr. Ne feledd! A kegyelem elég! Az Úr ereje akkor a leghatékonyabb, amikor a saját erőnk végére ér.

Szeretetével jön felém Istenem - akaratlanul is a tékozló fiú története jut eszembe, ebben látjuk meg, mit is jelent ez. A lezüllött fiút kitárt karral, csókokkal várja haza az atya. Kitárt karral fut elébe, és szeretettel borul a nyakába. Így jön elém is, tékozló, engedetlen fiának. Így jön ma eléd is, szeretetével, és nem bosszújával. És ha ebben kételkednél, hát tekints a keresztre, ott láthatod meg ezt a szeretetet. Így szeret Isten, lehetővé teszi, hogy a sárból, mocsokból Hozzá térjünk. Nem olvassa ránk bűneinket, hanem elengedi az összes tartozást. Áldott legyen szent neve!

A Szentlélek vezeti és tanítja Isten gyermekeit (1Tim 4,1-5). Világosan beszél, az igén keresztül, jó, ha figyelünk Rá. Elmondja, vannak megtévesztő lelkek, de ne ezekre hallgassunk. Becsomagolják tanításukat kegyes szövegbe, de az ige leleplezi őket. A hamis tanítók mindig népszerűek voltak, azt tanították, amit hallani akartak az emberek. Olyan dolgokat hirdettek, amikben nem a kegyelmen volt a hangsúly, hanem a saját kegyességükön, tetteiken.

Törvényekhez, szabályokhoz akarják a tévtanítók kötni a gyülekezet tagjait. A keresztyén hit nem tanok gyűjteménye, hanem szabadságban megvalósuló élet. Ennek az alapja a hálaadás. Aki Krisztusban van, közeledhet így a dolgokhoz, Isten minden teremtménye jó, és adjak hálát érte. Hányszor megkötöz a törvényeskedés, azonban Krisztus felszabadít. Pál másik levélben leírja: minden szabad nekem, de nem minden használ. Tehát nem a dolgokkal, hanem velem van a baj. Az elromlott szívünk okozza a problémát. Azonban Krisztusban már képesek vagyunk felismerni, mi az, ami nem használ nekem, mi az, aminek a rabjává válhatok. Erőt kapok az ezeknek való ellenállásra. Ma is tekinthetek hálaadással mindarra, amit Isten ajándékoz nekem. Nem a félelem lelkét kaptuk, hanem a hit és a szabadság Lelkét.  

Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.

Jézus hív

E

gy kérdéssel indít mai zsoltárunk, amelyen jó nekünk is elgondolkodni (Zsolt 58,1-12). Olvassam úgy, hogy hozzám intézi az Úr. Valóban igazat beszéltek? Ha tovább folytatjuk a részt, egyetértünk, mert mi is  tapasztaljuk, hogy mennyi ígéret elhangzik a kampányokban, aztán jó részük nem válik valóra. Sok esetben nem is akarják az adott ígéretet megcselekedni, ez is eszköz a pozíció eléréséhez.

Hasonlókat láthatunk a házasságokban is, sok szépet elmond egymásnak két fiatal, mindent megtesznek majd a másikért, sem egészségében, sem betegségében el nem hagyják azt, akivel szeretetből kötik össze az életüket. Aztán egy idő után mégsem így történik. Végig kell gondolni, igazat mondok én? Valóban szívből jönnek az ígéretek? Úgy is gondolom, vagy csupán meg kell felelni az elvárásoknak, az érzelmeink pillanatnyi állapota üzeni? De gondolhatunk a keresztelőkor tett ígéretekre is: úgy nevelem és neveltetem a gyermekemet, hogy hitéről majd önként vallást tegyen. Így történik ez? Milyen könnyedén teszünk ígéretet, mondunk valamit, pedig Isten igéje azt írja, hogy minden haszontalanul kimondott szóról számot fogunk adni (Mt 12,36).

Jó most a csöndben önmagunkra gondolni, vajon én mindig igazat beszélek-e. Az életem összhangban van a beszédemmel, bizonyságtételemmel? Az emberek mindig kiérzik, hogy amit mondok, az hiteles? De az is lényeges, hogy Isten felé is mindig igazat mondok, úgy is gondolom, ahogy mondom? A fogadkozásaim megtartom? Kérem a segítséget, és megígérem, ha az Úr könyörül, Neki fogok élni? Keresem Őt, figyelek szavára, és mindig meg is tartom ezt? Teszem, amit Isten mond nekem?  Hányszor vagyok úgy, mint a példázatbeli fiú, aki nagy lelkesen ígéri az apjának, megyek a szőlőbe, de aztán meggondolja magát, és mégsem megy. Mert a szívünk olyan könnyen belelkesedik, ám a kitartás olyan gyönge bennem. Uram, tedd kitartóvá az életem, hogy ne csak felbuzdulás legyen a hitem, hanem egy életre szóló elkötelezés. Ő arra hív, hogy Neki kötelezzem el magam, legyen Övé a szívem örökre.

A zsoltáros megtapasztalja, hogy azok az emberek, akik úgy gondolták, nincs Isten, rádöbbennek, hogy van. Amikor látják a munkáját, szembesülnek hatalmával vagy számonkérésével, kimondják: mégis van Isten. Sokan mondják ezt ki megdöbbenve, de csak ennyi, vagy továbbmennek, és bűnbánattal Elé borulnak. Nem elég annyi, hogy van Isten, hanem át is kell adni az életemet Neki. A tékozló fiú rádöbbent, áll még az atyai ház, ott jó az élet, még a béresnek is jó dolga van, de a gondolatot tett követte, hazament, és bűnbánatot tartott. Bocsánatot kért az Atyától. Ezt kell tenni, Jézus hív, halljuk meg a hívást, induljunk haza szívünkben bűnbánattal, és a kereszt alatt átéljük Jézus haláláért a megbocsátást, a megtisztulást.

Pál tervezi az Efézusba való utazást, személyesen is szeretne bizonyságot tenni Isten országa rendjéről (1Tim 3,14-16). Mert ebben az országban rend van, és ennek a gyülekezet a megvalósítója. A gyülekezet életén keresztül látszódik meg Isten országának rendje. De vajon látszódik? Látszódik a rend a saját életem által? 

Azért írta a levelet az apostol, hogy ebből megismerje Timóteus, hogyan kell szolgálnia a gyülekezetben, amely Isten háza. Ez azt jelenti, itt az Úr a családfő. Itt az Ő szavának kell érvényesülni, és a Benne élők előtt Neki tekintélye van. Az előzőekben láthattuk, hogy ez a rend akart felborulni a tévtanítók munkája nyomán. Mert már nem a családfő szava érvényesült, hanem a tévtanítók akartak irányítani, felhasználva ebben a nőket is.

Azt is határozottan elmondja Pál, hogy a gyülekezet az Úré, az Ő egyháza vagyunk. Nem egy szervezet a sok közül, hanem Isten elhívott népének közössége, ahol Ő a középpont. Az egyház az igazság oszlopa. Miért? Mert az élet szava található itt, az ige Isten igazságát jeleníti meg, és az egyház képviseli. Istenről, az életről, annak értelméről és céljáról az egyház tesz bizonyságot. Ebben a bizonyságtételben erő van, aki befogadja a szívébe, megtapasztalja hatalmát.

Az egyház igazsága Jézusról szól, mert Ő az igazság. Egy csodálatos himnuszban énekel Róla az apostol. Jézusban Isten megjelent testben. Ennyire közel jött hozzánk, és így mi is megismerhetjük.  Isten emberré lett, mert szeret, és meg akar menteni, ezért emberként élt közöttünk. Nincs ehhez fogható, Isten megjelent a világban, hogy bárki megismerhesse, segítségül hívhassa. De nem hatalomban, pompában, esetleg luxuskörülmények közt, hogy mindenki messziről lássa, itt az Isten. Egy szegény család gyermekeként érkezett meg, elrejtette Istenségét, így senki nem tud Nála előnyhöz jutni, nem hízeleghetjük be magunkat, ahogy ezt az életben sokszor látjuk. Nem a másik személye a fontos, csak a hatalma, mert ki akarjuk használni. Isten azt akarja, hogy életét látva, tetteit szemlélve, tanítását hallgatva megszeressük Őt. Ismerjük fel az egyszerű külső mögött Istent, és ne érdekből, hanem Iránta való szeretetből kövessük Őt.

Az evangélium elterjedt a világon, azért hirdették, hogy megismerjék, és higgyenek Benne. Hiszem én, hogy a Krisztus az élő Isten Fia, Aki önmagát adta értem a kereszten? Hiszem, hogy Nála nélkül nincs életem? Ha igen, hirdessem én is, adjam tovább az életet mentő hírt. Mert olyan sok nyomorúság van a világban, annyi tragédia történik, de hallják az örömhírt is: Üdvözítő született nektek, az Úr Krisztus?

Jézus hív, bár zúg, morajlik

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: 'Jer, kövess, ó, jöjj ide!'

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: 'Jöjj, engem jobban szeress!'

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!

Isten áldásával.