Mindig

C

sodálatos ez a zsoltár is, egy bizonyságtétel, ami mögött valóságos tapasztalat húzódik meg (Zsolt 46,1-12). Amit leír, azt egész élete során megtapasztalta. Mi ez a tapasztalat? Isten oltalom, erősség és biztos segítség. Engedjük mindezt a szívünkig, és ma is Nála keressünk oltalmat, Tőle várjunk segítséget. Mert mindez nem egy szép prédikáció, hanem egy ember személyes vallomása, ő az Úrnál keres oltalmat, és Őt hívja segítségül. Ez azért lényeges, mert nem másokat buzdít erre, hanem maga is így cselekszik. Velünk megesik, hogy másnak elmondjuk, egy nehéz pillanatban meneküljön Istenhez, vigye Elé bánatát, kérjen Tőle segítséget, de amikor mi kerülünk ugyanabba a helyzetbe, nem ezt tesszük. Hányszor félelem mardossa szívünket, reménytelennek tekintjük állapotunkat, és emberi segítséget hajszolunk, ahelyett, hogy az Úrhoz fordulnánk. Ezzel szemben a zsoltáros szavai olyan embert állítanak elénk, aki Istennél keres és talál oltalmat. Ő az első, Akihez megy, Őt híja segítségül.

Megragadott engem ez a határozott megvallás: mindig biztos segítség. Tehát nem arról van szó, hogy amikor nagyon mélyre került, Istenhez fordult, és megtapasztalta segítségét, hanem azt vallja, hogy az Úr mindig segítség. Nemcsak egyszer, hanem állandóan lehet Rá számítani.  Mindig biztos segítség, tehát állandó kapcsolat van a zsoltáros és az Úr között. Segítségét igazán az tapasztalja, aki mindig kapcsolatban van az Úr Jézussal, aki állandóan Hozzá fordul. Ő azt akarja, hogy mindig figyeljünk Rá, és Hozzá menjünk életünkkel, kérdéseinkkel.

Mivel tudja, hogy Isten mindig biztos segítség, ezért a veszedelemben, katasztrofális helyzetben sem fél, mert ott van Isten. Mennyire nem így voltak a tanítványok, és nem ez van a mi szívünkben sem. Mennyit félünk, ma már sok embert megkötözve tartanak különféle félelmek. Miért? Mert nem vesszük komolyan, amit annyit éneklünk: Itt van Isten köztünk! Mert ha hinnénk, akkor nem féltenénk magunkat, nem rettegnénk, hanem odafordulnánk Urunkhoz. A tanítványok is nagyon féltek, azt gondolták, elvesznek, mert nem hitték, hogy ha Jézus a hajóban van, nem süllyedhetnek el. Amikor végül rádöbbentek, hogy Jézus a megoldás, és segítségét kérték, az Úr lecsendesítette a vihart. A tanítványokhoz pedig így szólt: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek” (Mt 8,26)?

Miért is van bennünk ez a nagy félelem? Miért hagyjuk magunkat megkötözni? Mert nem ismerjük igazán a mi Urunkat. Talán ott van életünk hajójában, de nem hisszük, hogy hatalmasabb a hullámoknál, a tomboló szeleknél. Amíg szélcsendes az idő, örvendezünk Jézusnak, különösen jó a gyülekezet közösségében, meghallgatjuk az igét, énekelünk, de mihelyst kilépünk az ajtón, nyakunkba zúdul a sok gond, a tennivalók tömkelege, és máris magunk birkózunk velük. Nem hisszük, hogy az Úr is kijött a templomból, nem marad a falak között, és ha itt van, akkor Ő majd megoldja problémáinkat, vagy megmutatja a kivezető utat. Ő nem akarja, hogy összeroppanjunk, ezt egyedül a sátán szeretné, és mindent meg is tesz ennek érdekében.

Az Úr tanácsot ad nekünk, így szól: „Csendesedjetek el. És tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” Jó tanács, erre van szükségünk. De azt is mondhatjuk, jó orvos az Úr, látja a fő problémát, és azonnal ad rá megoldást. Ez pedig nem más, mint az elcsendesedés. De ez nem felületes csendességet jelent, hanem egész lényünk elcsendesítését, amikor őszintén csöndben vagyunk az Úr előtt, és Rá figyelünk. Valahogy úgy, amint a betániai Mária tette. Üljünk oda Urunk lábaihoz, is figyeljük, amit mond. Nézzük és hallgassuk Őt, mert tanítása és tettei alapján ismerhetjük Őt meg, és ismerjük, elmúlik a félelmünk, bízni fogunk Benne. Aki maga is megtapasztalta szabadítását, lelki viharainak lecsendesítését, az nem fél, az mindig bízik Benne, mert tudja, Ő nagyobb még a mi szívünknél is.

Az Úr Jézus tanítványainak sem belső, sem külső viharok esetén nem kell pánikszerűen cselekedni, mert jelen van az Úr (2Thessz 2,12). Ő pedig józanságot kölcsönöz övéinek. A józanság azt jelenti, nem rémülünk meg a nehéz időktől sem, hanem figyelünk arra, amit az Úr igéjében kijelentett. Nagyon fontos, hogy a hitünk ne különféle tanítók véleményéhez kötődjön, hanem Krisztushoz, és mindig az ige legyen az iránytűnk.

Thesszalonikában voltak, akik azt hirdették, itt van már az Úr napja, és ezért többen nem végezték rendesen feladataikat, mert az Úr úgyis nemsokára elragadja népét. Az apostol rámutat, figyeljenek Jézusra, éljék az evangéliumot, hirdessék az igét, és felkészülten várják Urukat. Látniuk kell, hogy Jézus visszajövetele előtt még néhány esemény meg fog történni. Ezek közé tartozik a hittől való elszakadás, így elsősorban arra figyeljünk, hogy el ne szakadjunk Krisztustól, ki ne hűljön az Iránta való szeretet. Elcsendesedve gondoljuk végig, az én hitem tartós-e, nem válik-e az évek múlásával egyre langyosabbá. Mert nagy veszély, hogy a kezdeti lángolás alábbhagy. Vannak, akiknél csak az érzelmi szintet érinti az evangélium, és amikor szenvedés, üldözés, megpróbáltatás érkezik, eltántorodnak. Krisztusba engedtem-e hitem gyökereit, Belőle  merítem-e lelkem tápanyagait?

A kárhozat fiának is meg kell jelennie, de ennek az eseménynek a feltételének is meg kell érnie. A sátán mindent megtesz Jézus népe ellen, meg akarja téveszteni őket, de ne féljünk, hanem vállaljuk az evangéliumot. Mert Isten népe, az egyház azért van jelen, hogy minél több emberhez elvigye a jó hírt, és amíg Isten népe jelen van, amíg szól az evangélium, nem tud a gonosz teljesen kibontakozni. A Krisztusba vetett élő hit visszafogja a gonoszt, mert vannak, akik befogadják szívükbe a Megváltót. Ma is sokak szíve nyílik meg az evangéliumim előtt, és ahol az evangélium belép, ahol Krisztus lesz a király, ott a gonosz nem uralkodhat.

Sátán mindent bevet, jelet, csodát fantasztikus dolgokat visz végbe, de ne engedjük magunkat megtéveszteni. Bármit is mutat a világ, ne engedjünk a látványnak, hanem vizsgáljuk meg a tartalmat, nézzük meg azt, ami a külső mögött van.

 ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK

1.  

Erős vár a mi Istenünk,

Jó fegyverünk és pajzsunk.

Ha Ő velünk, ki ellenünk?

Az Úr a mi oltalmunk.

Az ős ellenség

Most is üldöz még,

Nagy a serege,

Csalárdság fegyvere,

Nincs ilyen több a földön.

2.  

Erőnk magában mit sem ér,

Mi csakhamar elesnénk;

De küzd értünk a hős vezér,

Kit Isten rendelt mellénk.

Kérdezed: ki az?

Jézus Krisztus az,

Isten szent Fia,

Az ég és föld Ura,

Ő a mi diadalmunk.

3.  

E világ minden ördöge

Ha elnyelni akarna,

Minket meg nem rémítene,

Mirajtunk nincs hatalma.

E világ ura

Gyúljon bosszúra:

Nincs ereje már,

Reá ítélet vár,

Az Ige porba dönti.

4.  

Az Ige kőszálként megáll,

Megszégyenül, ki bántja.

Velünk az Úr táborba száll,

Szentlelkét ránk bocsátja.

Kincset, életet,

Hitvest, gyermeket

Mind elvehetik,

Mit ér ez őnekik!

Mienk a Menny örökre!

Isten áldásával.