Hatalmas dolgok, Isten segítségével

D

ávid a bujdosás véget értével, a trón elfoglalása után is harcokra kényszerült (Zsolt 60,1-14). Megtapasztalta, hogy Isten országa nem egy nyugalmas világ, hanem állandó harcok övezik. Miért? Mert a gonosz mindent megtesz ellene. El akarja lehetetleníti Isten népét, harcokra kényszeríti, el akarja foglalni, azonban Dávid nem rémül meg, vállalja a harcot. Felismeri, hogy a gonosz ellen harcolni kell, Isten gyermekeit pedig megvédeni.

Így van ez ma is, a hívő ember élete szakadatlan harc. A gonosz most sem köt békét, nem nézi tétlenül a megtéréseket és az új életben való növekedést. Senki ne álmodjon hívőként nyugalmas életről. A tantíványság harc, a gonosz különféle megnyilvánulási formái ellen. Igyekszik megakadályozni a hitre jutást, de ha valaki megtapasztalja az Úr kegyelmét, még több támadásra számíthat. Egyrészt vissza akar szerezni a sátán, másrészt azt akarja, hogy ne foglalkozzunk az evangélium hirdetésével. A magvető példázatában szól az Úr Jézus erről, úgy alakítja a dolgokat a sátán, hogy általuk elszakítson Megváltónktól. Vagy üldözést hoz, vagy az élet élvezeteivel, kívánságaival vonzza magához a szívünket. Vigyázzunk, hogy időben felismerjük praktikáit, és mondjunk rájuk nemet. Meg is előzhetjük az új élet elsorvadását, ha még jobban elmélyülünk az Úrral való kapcsolatban, ha állandóan beszélgetünk Vele, és olvassuk az igét, illetve elmélkedünk rajta. Az elolvasott igét többször is felidézhetjük magunkban a nap folyamán, és átgondolhatjuk, mit is mond Istenről, és mit üzen nekem.

A harcok idején is az Úrhoz fordul Dávid, az Ő nevében harcol, és Általa győzedelmeskedik. Harcainkból se hagyjuk ki Urunkat. Lelki küzdelmeinket is Előtte tusakodjuk meg. Jézus felment a hegyre, és végigimádkozta az éjszakát mielőtt kiválasztotta tanítványait, mintegy elkérte őket az Atyától. Tusakodott, hogy felismerje, kit adott neki az Atya. De a Gecsemáné kertben is térdein harcolta meg a nagy tusát. Ott fogadta el az Atya akaratát. Ha nehéz döntések előtt állunk, pánik és kapkodás helyett vigyük Urunk elé. Merjünk csendben lenni és az Úr előtt megharcolni a jó döntést. Csakis az Úr közelében, az ige világosságánál fogunk jól látni.

A király az Urat kéri, hogy gyógyítsa be népe és az ország sebeit. Sok sebtől szenved a mai világ is, s ezeket csakis Ő képes begyógyítani. Mindig tévedünk, amikor egy embertől, valamilyen vezetőtől várjuk a nagy megoldásokat. A világ és személyes életünk sebei is az Ő sebei által gyógyulnak meg. A drága sebek, amelyeket a kereszten szenvedett a bűneinkért, gyógyító sebekké váltak.  

Dávid Isten segítségét kéri, de nem gőggel teszi, hanem alázattal. Úgy látja, nem jár neki az Úr segítsége, nem úgy gondolkodik, hogy Istennek az ő megsegítse az egyedüli dolga. Inkább úgy látja, hogy ő ítéletet érdemel, de könyörög, és azt kéri, mégis segíts, annak ellenére segíts meg, hogy nem érdemlem, hogy nem vagyok rá méltó. Merjük kimondani: adj mégis segítséget a gonosz ellen. Magunkban nem sokra megyünk, sőt, csupán az emberi segítség sem elég. Mégis legtöbbször emberektől várjuk a megoldást, hozzájuk fordulunk, pedig hányszor megtapasztaljuk, hogy nem ér semmit az emberi segítség. Ennek ellenére mégis olyan nehezen szánjuk rá magunkat, hogy az Urat kérjük. Miért? Mert ha az Úr cselekszik, akkor Róla kell majd beszélnünk. Akkor nem mondhatjuk, én tettem. El kell hárítanunk a dicséretet, milyen nagy akaraterőd volt, és meg kell vallani őszintén: nem én tettem, hanem az Úr szabadított meg engem.

Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk végbe. Hányszor megtapasztalta már ezt Dávid, és még mindig így látja, csodálatos terv és jövőkép ez. Ha figyeljük az életét, igazat is adhatunk neki, mert valóban sok olyan dolgot vitt véghez, amire egyedül nem volna képes. Az életén átsugárzik Isten hatalma. Arra gondoltam, vajon látszik-e ez az én életemben? Hatalmas dolgok történnek-e Jézus által? Hiszen, ahol Ő jelen van, ott csoda történik, ott történni kell valaminek, mert Ő maga a csoda. Olyan szegényes a hitéletünk, kevés minden történik, ritkán látni győzelmeket. Mi is mondjuk, mint Dávid: Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez. Miért történik ez ritkán? Mert legtöbbször Őt kihagyjuk, másrészt a hatalmas dolgokban nem Isten országa dolgait, annak építését látjuk, hanem a személyes sikerünket. Gyakran a hatalmas dolgok nem jelentenek nekünk mást, mint építkezéseket, újabb képesítéseket. Dávid azonban Isten országáért vívta harcait, cselekedett hatalmas dolgokat, Isten neve által. Kövessük őt ebben.

Jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, írja Pál Timóteusnak (1Tim 4,6-11). Ez legyen a szívem vágya, jó szolgája legyek az én Uramnak. Nem is vágyom többre, nem akarom, hogy emberek ismerjenek el, csak arra vágyom, hogy Ő legyen megelégedve velem. De, fájdalom, oly messze vagyok ettől. Szívembe hamar beköltözik az embereknek való megfelelés vágya. Szeretném, ha jót mondanának rólam, meg lennének elégedve velem. Pál rámutat: nem ez a lényeg, hanem az, hogy jól szolgáljam az Urat. Akkor leszek jó szolgája, ha nem alkuszom meg, ha nem hígítom fel az evangéliumot, és nem cserélem le a kereszt üzenetét népszerű teológiára. Timóteusnak is azt kell továbbadni, amit az apostolon keresztül az Úr rábízott, és ez bizony különbözik a tévtanítók népszerű üzeneteitől.

Akkor leszek jó szolga, ha az igéből táplálkozom, ha a tiszta és teljes igével élek. A tévtanítások akkor burjánzanak el, ha csak egy részletet emelnek ki az igéből és azt nem a teljes Írás fényében nézik és hirdetik.

Az önmegváltás semmilyen módja nem létezik, egyedül kegyelemből, a Jézus Krisztusba vetett hit által van üdvösség. Nincs más út, csak Jézus, ami az Atyához visz. És Isten országát sem az építi, ami a világot vagy a saját életünket. Nem az aszkézis, a lemondás, hanem az Úrral való élő kapcsolat és a Lélek vezetése alatt zajló élet válik hasznossá Isten országában.

Ne magunkban, ne az ember megjobbulásában, hanem az élő Istenben reménykedjünk. Ebben a levélben többször hangsúlyozza az apostol, hogy Isten élő Isten. Igen, Ő nem egy eszme vagy egy régi mítosz, hanem élő valóság. Ez azt jelenti, beszél és cselekszik. Ma is szól, nagy dolgokat visz végbe az emberért. A Belé vetett hit által lehet jobbá az életünk. Egyedül az Úr Jézusnak van hatalma új szívet adni, a régi, bűnös szív helyett. Új szív nélkül nincs maradandó változás.

AZT AZ ÉLTET VÁGYOM ÉLNI

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.