Immánuel: Csak Istennél

zsoltáros bármerre jár, bármilyen élethelyzetben legyen is, mindig és mindenütt Istenhez kiált (Zsolt 61,1-62,13). Soha nem vándorol Isten nélkül, igényt tart közelségére, oltalmára. Jó, hogy mindig beszélgethet Vele. Isten az ő útitársa. Legyen nekünk is az útitársunk, bárhová vigyenek feladataink, válasszuk Őt kísérőnek, kérjük meg, jöjj velem, Uram. Ne menjünk Nélküle soha. Nemcsak oltalmat ad, hanem, mint gyermekét, tanácsol, megmutatja a helyes utat, segít jól dönteni. Ha mindig figyelünk Rá, az Általa elkészített tervekhez igazítja lábainkat.

Elepedt a szívem, mondja Dávid, ezért is keresi Istent, mert kitikkadt a szomjúságtól szíve. Talán rég nem tudott részt venni az istentiszteleten az üldözések miatt, és úgy érzi, ha nem hallja az Úr szavát, kiszárad a lelke. Talán te is úgy érzed, kitikkadt a lelked, és nem ismered az okát. Talán azért, mert rég jártál a forrásnál, Isten igéjénél, mert lelkünk számára az Úr szava az élő forrás. Vedd kezedbe az igét, merülj meg benne, és a szíved meg fog elevenedni.

Dávid a kősziklára akart menni, ez az Úrral való minőségi közösséget jelenti. A kőszikla egy olyan hely, ahol csak Ő és én vagyok. Dávid vágyakozik az Úr után. Aki vágyódik Vele lenni, meg is találja a módját. Miért is vágyik a kősziklára? Mert Csak Istennél csendesül el lelke, csak Istennél. Benne van ebben, hogy sok mindent megpróbált, de semmi sem vált be, sehol nem talált nyugalmat, nem tapasztalt gyógyulást. Hányszor sok felesleges kört teszünk meg, futunk egyik helyről a másikra, de nem csendesedik le a lelkünk, ezt csak az Úr tudja elvégezni.

Csak Tőle kapok segítséget, micsoda bizonyságtétel ez, csak Tőle, senki és semmi más nem ad tartós megoldást, csak az Úr. Hányszor próbálkozunk egyedül, mert azt gondoljuk, nekünk sikerül megoldani a problémát, képesek leszünk letenni a poharat, de nem sikerül. Dávid felismeri: csak Ő segít, Ő meg tud szabadítani. Ez fontos üzenet, Ő meg tud szabadítani, tud segíteni, akkor is, amikor mindenki feladja, talán már te is. Jairust tovább segíti, amikor a kislánya halálhírét meghozzák, és ő is úgy gondolja, hogy Jézusra már nincs szükség. Így szól hozzá az Úr: „Ne félj, csak higgy” (Lk 8,50)! Ez az! Ne félj, csak higgy az Úr Jézusban, és csodát tapasztalsz, Ő megcselekszi azt, amiről úgy gondoltad, lehetetlen. Dávid tudja, hogy Isten nem olyan, mint az emberek. Ők szájukkal áldanak, de más van a szívükben. Ilyen romlottak lettünk, gyönyörű mosoly az arcunkon, a szívünkben pedig átok és halálos gondolat. Isten nem ilyen, az Ő szíve szeretettel van tele, még a bűnös embert is menteni akarja.

Az ember élete gyorsan elmúlik, egyik pillanatban még itt vagyunk, másikban már tovatűntünk, ezért is keressük az Urat, rendezzük Vele életünket, mert sem a vagyon, sem az emberi kapcsolatok nem óvnak meg a haláltól. Egyszer Isten elé állunk, és csak Jézus által van kegyelem. Most még a kereszt alatt átélhetjük Isten megbocsátását. Ha ez megtörténik és Övé a szívünk, nem rémít már a halál sem, mert az is Hozzá visz közel.

Bátorítja Pál a félénk Timóteust (1Tim 4,12-5,16). Ne féljen az ellenfelektől, ne figyeljen rájuk, mert mögötte az Úr Jézus szeretete és ismerete áll. Timóteus felismerte, hogy Jézus a Megváltó, nem kell várni senki mást, mert nincs más, csak egyedül Jézus. Ezt ne feledjük mi sem, nincs más, csak egyedül az Úr, Aki megment, és Akinek az élete is hiteles.

Ezentúl arra figyeljünk, hogy példa legyen az életünk mások számára. Talán meglepő ez, az Úr azt akarja, hogy olyan életet éljünk, ami példa lehet mások előtt, amire azt mondják, így szeretnék élni én is. De vajon alkalmas-e erre az életem? Kiviláglik-e így a többi közül? Vagy én is beleszürkültem a környezetbe? A minta az első darab a termékből, ilyennek kell lennie a többinek. A legeslegelső minta az Úr Jézus, olyanná kell lennünk, mint Ő. De a magunk helyén mi is azok lehetünk, sőt, az volna a jó, ha a hívő emberek élete úgy ragyogna, hogy a fiatalok példaként állítanák maguk elé.

A minta a gyakorlati életünk lehet. Nem a tudásunk az elsődleges példa, hanem az életvezetésünk. Az első a beszéd. A megtért embernek megváltozik a beszéde, más lesz a szókincse, mert Krisztus van a szívében. Róla fog beszélni, mert a szív teljességéből szól a száj. Jó végiggondolni, ha még mindig jelen van a trágár beszéd, és ha még nem tudunk Róla beszélni, akkor mivel is van tele a szívünk? A gyűlölet szavait felváltja az áldás szava.

A magaviseletet is kiemeli az apostol. Nem mindegy, hogyan viselkedünk, mert mindenütt az Úr követei vagyunk. Magaviseletünk is bizonyságtétel.

Legyen gondod a Szentírás felolvasására - igen, ez fontos olvassuk az igét, és szóljon az ige a gyülekezetben is. Isten szava nélkül nem lehet élő keresztyén életet élni. Igehirdetés nélkül csak klubfoglalkozás vagy csupán egy gyűlés az összejövetel.

Legyen gondod önmagadra, ez jelzi, hogy a saját lelki fejlődésre is ügyelni kell. A sok szolgálat közben elmaradhat a feltöltődés. Ne hanyagoljuk el lelki életünket. Maradj meg ezek, vagyis az Úrtól kapott üzenetek, az ige mellett. Tarts ki a támadások között is, tarts ki, mindvégig. Egy írásmagyarázó szerint a kitartás a valódi megtérés bizonyítéka. Van benne valami, hiszen hányan vannak, akik a kezdeti felbuzdulás után elmaradnak.

Fontos a gyülekezet lelkigondozása, de alázattal és tisztelettel. Rámutat, hogy az egyedül élő ember sem felesleges, és nem céltalan az élete. Lehet imádkozással is szolgálni. Aki maga marad, az tanulgatja az Úrban való teljes reménykedést.

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.

Ó, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda: