Van felelet

N

emcsak Dávidnak, hanem nekem is az Úr könyörületére van szükségem (Zsolt 57,1-12). Eltűnik a magabiztosság,  nem épít már a saját erejére, képességére, tudja, hogy egyedül Istentől függ a jövője. Nehéz a helyzet, Saul halálra keresi, és mégis van remény, de ezt az Úr kínálja. Jó tudni, hogy a legnehezebb pillanatokban is van esélyünk, ez pedig maga Isten. Ahogyan Dávid megszólíthatta és kérte segítségét, úgy fordulhatunk Hozzá. Hányszor nem Őt keresem, hanem azt gondolom, Nélküle is kijöhetek a csapdából, de nem így van. Teljes mértékben az Úrra vagyok utalva, csak Ő segíthet rajtam.

Igénk elmondja: hívhatjuk Őt bátran, sőt, Ő azt szeretné, ha azonnal Őhozzá fordulnánk. Ha végre félretennénk túlzott önbizalmunkat, és meglátnánk, hogy az életünk a kegyelemtől függ. Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat - hányszor olvastuk már ezt a vallomást, de az enyém is lett? Valóban így cselekszem, és Úr oltalmát keresem? Jó olvasni a zsoltárt, de nem elég, hanem úgy is kell cselekedni, azaz Ő legyen a menedékünk, amikor közelít a vihar, bújjunk a szárnyai alá. Itt is szembesülünk a személyes döntés felelősségével, az anyamadár elhelyezkedik, széttárja szárnyait, de a kicsinyeknek oda kell menni alájuk. Isten mindent biztosít, mert Ő könyörülő Úr, elkészítette Jézusban a menedéket, de be is kell oda menni. Urunk sírt Jeruzsálem felett, mert Izráel népe nem ismerte fel, hogy Ő a menedék. Nem látták meg, hogy nem a politika, nem a pénz vagy a hatalom, és nem is a hadsereg hozza el a békét, hanem egyedül Jézus. A Benne való élő hit által lehet békességünk. Látom-e, hogy mit készített Isten? Felismertem-e már mentő szeretetét, és ott vagyok-e már oltalmában?

Ha bementünk a szárnyak védelmébe, ne hagyjuk el a biztonságos helyet, amíg el nem múlik a veszedelem. Ne csak egy pillanatra keressük az Úr oltalmát, hanem vegyük igénybe mindvégig. Mikor múlik el a veszedelem? Ha hazaértünk. Amíg vándorlunk e földi pusztaságban, mindig van veszély, a vihar bármikor lecsaphat, azonban az Úr szárnyai alatt mindig biztonságban vagyunk.  Mert nem is a vihar nélküli élet a vágyunk, hanem az, hogy legyen benne jelen Isten, hogy bárhogyan is tombol, de átéljük, el vagyok rejtve a Krisztusban. Tőle semmi sem választhat el.

Kész-e a szívem, hogy az Úrnak zengedezzen? Ő tölti-e be a lényem? Fontos kérdések ezek. Ha Vele van tele a szívem, örvendezem is Neki. Azonban gyakran felhők akarják Őt eltakarni szemeink elől. Ezek a felhők lehetnek az élet gondjai, tragikus események, egészségünk vagy hangulatunk változásai. Azonban ne engedjünk nekik, hanem vegyük észre, hogy a felhő mögött nap ragyog, és amire nézek, az vagyok. Nézhetek a felhőre, de túl is láthatok rajta, és tekinthetek a napra, Jézusra.

Ugyanígy a diakónusok is - nincs kétféle mérce, az Úr mindenkitől, minden szolgálattevőtől ugyanazt várja (1Tim 3,8-13). Nem teszi lejjebb a lécet senki előtt sem, azt akarja, hogy az egész életünk Őt dicsőítse. A gyülekezetek elsősorban életformájuk által fénylenek, az életvitelük ragyog, mint a csillag. A keresztyénség nem elméleti vallás, hanem a krisztusi életforma megjelenítője. Urunk is megélte mindazt, amit tanított, és ennek az életnek volt hatása. Az első keresztyéneknek is az élete vonzotta az embereket. Másképp álltak az élet dolgaihoz, mint a keresztyének. Tisztaság, életszentség áradt belőlük.

Úgy látszik, akkor is probléma volt az alkoholfogyasztás és a pénz csábítása. Fennállt a veszély, hogy a diakóniai szolgálatban csak pénzkereseti lehetőséget látnak, egy munkahelyet. Azonban az első diakónusok önként, az Úr Lelkének vezetése által vállalták a segítő szolgálatot. Az vezette őket, hogy bizonyságot tegyenek Krisztusról, és közben enyhítsék az élet nyomorúságait, a magányt, a szegénységet. Az Úr szolgálatában fontos, hogy ne csupán munkahelyet lássunk benne, ne az vezéreljen, hogy csak munkám legyen, és meg kell élni valamiből. A diakóniai szolgálatban az Úr lehajló, könyörülő szeretete és irgalmassága jelenik meg. Jó a szívemet megvizsgálni, miért is szolgálom Őt? Mi vezérel engem a szolgálatban?

Pál határozottan mondja, meg kell vizsgálni a jelentkezőket, és csak akkor szolgáljanak, ha a gyülekezet is alkalmasnak látja őket. Csak akkor szolgáljanak, ha megfelelnek az ige által támasztott követelményeknek. Megfelelek én nekik? Tiszta a szívem és a lelkiismeretem? Hogyan lehet tiszta? Ha Ő megtisztítja. A lelkiismeret tisztaságát pedig az Úr iránti szeretet tartja tisztán. Ha el tudom mondani, hogy azért szolgálom, azért végzem azt a munkát, mert szeretem az Urat. Ő az életét adta értem, ezért én is kész vagyok mindent Neki adni. Pált sem a fizetés vezérelte, vagy az emberek  elismerése, hanem Krisztus szorongató szeretete vitte előre. Az a vágy töltötte be a szívét, hogy Krisztusról mindenkinek hallani kell. Őt minden emberrel meg kell ismertetni. Másrészt fájt a szíve, amikor a bűn hatását tapasztalta a világban. Tudta, hogy az Úr hatalmasabb a bűnnél, a gonosznál, és Neki hatalma van felelete ott is, ahol az élet nem kínál sem feleletet, sem megoldást.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.