A
|
zsoltáros bizonyságot tesz arról, amit hallott
Isten munkájáról az ősein keresztül (Zsolt 44,1-27). A szülők, nagyszülők
elbeszélték Isten tetteit, beszéltek a következő generációnak az Úrról. Ez ma
is fontos, beszéljünk Megváltónkról, mondjuk el életünkben megnyilvánult
tetteit. A múltról való bizonyságtétel
erőt ad a jelenben. Meg kell látnunk Isten munkáját életünkben, a múltban, mert
ez reménységet ad, és erősíti a hitünket. A régi tapasztalat naggyá teszi
előttünk az Úr nevét. A zsoltáros is meglátja népe győzelmei mögött az Úr
karját. Felismeri: nem a saját karjuk
segítette meg őket, hanem az Úr.
Ebből a visszaemlékezésből egy vallomás fakad, én nem az íjamban bízom,
nem a fegyverem segít meg engem. Te segítesz meg. Ide akar eljuttatni az Úr. Lásd meg, hogy nem
az emberi erő, a kapcsolatok, a pénz ad segítséget, hanem az Úr. Kezdj el bízni Isten segítségében. Lásd meg,
hogy Ő ma is megsegít. Ereje, hatalma ma sem változott. Jöjj azzal a hittel,
mint a vérfolyásos asszony is ment: elég, ha a ruhája szegélyét megérintem, és
meggyógyulok. Elég, ha lelked érinti az Ő Lényét, Belőle gyógyulás rád.
Izráel népe nehéz időket él, hűtlenségük következményeit szenvedik, de a
zsoltáros az Úrhoz kiált, Tőle vár segítséget. Bűneink következménye is vigyen
az Úrhoz, hajtson Őhozzá, mert egyedül Ő a megoldás.
A mai részből is láthatjuk: fontos a megszentelődés, ezt Isten viszi végbe, és egész életünket érinti (1Thessz 5,23-26). Tehát a megszentelődés nem
elmélet, nem a egy tan tökéletesre csiszolása, hanem az egész életvitelünkre
kiható folyamat. Az egész embert, tehát a testünket és az értelmünket is
érinti. Ezeknek is Isten Lelkének fegyelme alá kell kerülniük. A megszentelést a békesség
Istene végzi el bennünk. Békesség Istene - azt jelzi, Istent semmi nem hozza ki
a sodrából, békessége van, amikor cselekszik. És ezt a békességet kínálja
nekünk. Mert hányszor kibillenünk a békességből. Apróságok felbosszantanak, de
ha előbb Rá tekintünk, ha megmaradunk Benne, a békességünk is megmarad.
Meddig kell megmaradni az Úr útján? Nem csak egy darabig, hanem addig,
amíg nem találkozunk Vele. Mert Ő visszajön, és nem mindegy, hogyan talál
minket. Bizonyságtevő világosságként, vagy beleszürkülve a világba.
A megmaradásunk és növekedésünk sem tőlünk függ csupán, hanem az Úr
hűsége tart meg minket. Isten hűséges,
és ezt jó olvasni, mert egyre ritkábban találni hűségeseket, de Ő az. Azt
jelenti ez, nem hagyja félbe, amit elkezdett, hanem bevégzi. Megcselekszi, amit
tervezett és amit ígért. A Szentírásban láthatjuk, Isten beteljesíti ígéreteit.
Megvalósult a Krisztus eljöveteléről
ígéret is, és ugyanígy beteljesedik majd a végidőkről szóló kijelentés
is.
Pál igényli az érte való imádkozást. Az ige hirdetőinek, a hitben előrébb
járóknak is szükségük van imaháttérre. Az is lényeges, mi is imádkozzunk az ige
hirdetőiért, az evangélium terjedéséért.
Testvérek, menjünk bátran
1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban
Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva
megpihenni A boldog cél előtt.
2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk,
Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát
ki-ki fordítsa A szent város felé.
3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged,
Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön
éned össze, Menvén halálon át.
4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki
pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is
beérjük, Bennünket gond se bánt.
5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a
keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden
gáton, Hű Mesterünk után.
6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre,
Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent
reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.
7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin
gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt
vállunkra venni E földi élten át.
8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S
a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot
mind levetjük S vár ránk az égi rész.
9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt,
mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál
pihentek, Megfáradt gyermekek.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése