Istenben bízok

A

z eddig olvasott zsoltárok többsége nyomorúságok, próbák közepette született (Zsolt 56,1-14).  Ilyenkor fakadtak fel a szentíró szívében a fohászok. Sokféle élethelyzetet tapasztalt meg Dávid király is, félelmek tartották fogva, de ezekkel is az Úrhoz fordult. Félt, de az Úrban bízott a félelem ellenére is. Megtanítja ezzel nekünk is ezt a fajta hozzáállást. A hit nem azt jelenti, hogy soha nem fogunk félni, de azt igen, hogy nem engedjük, hogy legyőzzön a félelem. Mondjuk mi is azt, amit Dávid: ha félek is, Benned bízom, mármint az Úrban. Ezzel rámutatunk, Jézust nagyobbnak tatjuk a bennünk lévő félelemnél. Hozzá megyünk, és a jelenlétében már nem is lesz olyan félelmetes a félelmünk tárgya sem.  

Azonban ebben tudatosan kell magunkat gyakorolni, ha nem erősítem magam a hitben, ha nem látom Jézus nagyságát, megkötöznek a félelmek. Azonban ha Hozzá menekülök, eltűnik a félelem, Jézus jelenlétében elmúlik, mert minél nagyobbá válik a szívemben az Úr, annál kisebb szerep jut az ellenségnek. Mert a gonosz ellenség, és a félelem gyakran eszköz a kezében, lebénít általa. Isten azonban fel akar szabadítani. Aki számára Isten a mindenség Ura, és a saját mennyei Atyja is, az nem fog félni, mert a kisgyermek félelme is elmúlik, amikor a szülő belép hozzá a sötét szobába. Békességét, biztonságérzetét a szülő jelenléte váltja ki. Ugyanezt tapasztalhatjuk meg Atyánk jelenlétében.

Istenben bízik Dávid, akinek igéjét dicséri, vagyis az ige sokat jelent neki. Isten szava erőforrás a számára, sőt stabil alap, hiszen maga is megtapasztalja, hogy ami megíratott, az valóság. Ígéretei is valóság. Dávid tudta, hogy eljön az idő, amikor ezek beteljesednek, de ki kell várni. A beteljesülésig sok mindenen keresztülmehetünk, de Isten a próbákban is övéivel van. Az élet győzelmeiből tapasztalja meg az Úr segítségét, a talpra állásokból. Gyakran elbukunk, ha elbukunk is, Vele talpra lehet állni. Dávid is többször került olyan helyzetbe, amikor úgy tűnt, nem valósulnak meg az ígéretek. Ilyenkor is Benne bízott, nem emberekre nézett. Nem figyelt ellenségei szavára sem. Ez is lényeges, soha ne figyeljünk a rosszakarókra sem, csak kizárólag Isten szavára. Mert amit mond, azt megcselekszi.

Az apostol rámutat, hogy aki a gyülekezetet vezetni szeretné, szép feladatra vágyakozik (1Tim 3,1-7). Miért? Mert nincs nagyobb kiváltság, mint Isten gyermekei közt munkálkodni, hirdetni az élet igéjét.  Ez nem magától értetődő, ez kegyelem. Hála legyen az Úrnak, amiért elhívott erre a szolgáltra, és megengedi, hogy Róla bizonyságot tegyek. Hálát kell adni azért, ha valaki vágyakozik az Isten népe közötti szolgálatra. Azonban ez igényes hely, nem elsősorban tudásbeli, hanem életviteli igényességet jelent. Ne az az elv vezéreljen akár lelkész- vagy gondnokválasztásnál, hogy csak töltsük be valahogy a helyet, hanem figyeljünk az átadott életre és az elhívásra. Pál több mindent megjelöl, amire figyelni kell a gyülekezet vezetőjével kapcsolatban.

Elsők között említi: egyfeleségű legyen. Tehát a házasság biblikus rendezését megköveteli. Efézus pogány település volt, elfogadták a többnejűséget. A gyülekezetben ez úgy jelent meg, hogy valaki Jézus tanítványa lett, de már előtte több felesége volt. Nem kellett elbocsátania, de gyülekezetvezető csak olyan személy lehetett, aki egyfeleségű volt. Ma is fontos lenne odafigyelni a házasságokra, különösen a gyülekezetben szolgálók körében. 

A Jézusi lelkület megléte is lényeges, a belőlünk áradó jó illat győzze meg az embereket a keresztyén hit igazsága felől, és ne az emberi erőszak. Az evangélium mögött ne álljon erőltetés, hanem építsünk Isten Lelkének munkájára.

Ne újonnan megtért ember legyen. Az első, amit ebből látnunk kell, hogy megtért ember legyen. Mondhatnánk, ez kritérium. Vajon minden lelkész megtért ember? Mindenki átadta az életét Krisztusnak, és tudatosan személyes Megváltójának fogadta el? Az én Megváltóm Jézus? Övé már az életem? Leborultam már a kereszt alatt, és kértem bűneim bocsánatát? Nem egyetemi képzésről van szó, nem diplomáról, hanem Krisztus vére bűntörlő erejének a megtapasztalásáról.

De az apostol azt is kéri, ügyeljünk arra, hogy ne újonnan megtért ember legyen. Miért? Mert a megtérés a belépő Isten országába, de azt meg kell ismerni. Aki nemrég tért meg, még csak az út elején van, sok mindent nem ismer még az új életből. Ha hamar megválasztják, gőgössé válhat, elhiszi, hogy ő már befejezett. Isten országban is megvannak az elvégzendő évfolyamok, és amikor minél többet magunk mögött tudunk, minél jobban megismertük az Urat, és az életünk is hitelesíti hitvallásunkat, szóba jöhet a vezetés is. Ma gyakran megfeledkezünk erről, úgy gondoljuk, ha valaki megért, azonnal taníthat másokat. Ez nem így van, Pál apostol is félrevonult a pusztába, ott elmélyedt az írásokba, és amikor hívta az Úr, ment. Mindenkinek szüksége van egy olyan időszakra, amikor elmélyül az igében, amikor mélyre evez benne. Aki megszerette Jézust, az egyre jobban vágyakozik az ige jobb megismerésére is. 

Mindenkoron áldom az én Uramat

1. Mindenkoron áldom az én Uramat, Kitől várom én minden oltalmamat. Benne vetem minden bizodalmamat; Mindenkoron dicsérem, mint Uramat.

2. Igen vigad és örvendez én lelkem, Az Istennek segedelmét hogy kérem, Nyomorultak meghallják, azt örvendem, Vigadjanak Istenben, arra intem,

3. És mikoron Istenhez kiáltottam, Kegyelmesen tőle meghallgattattam, Őáltala hamar megszabadultam, Háborúságimban is megtartattam.

4. Lám, Istennek angyala mind tábort jár, Az istenfélő emberek körül jár. Az Istentől azért ki oltalmat vár, Útaiban mindenütt az nagy jól jár.

5. Segítségül azért Istent hívjátok, Ő jóvoltát kóstoljátok, lássátok! Igen nagy-jó, azt bizonnyal tudjátok: Benne bízó emberek mind boldogok.

6. Valamíglen élsz ez árnyék világban, Szántszándékkal ne élj a gonoszságban, Sőt életed foglaljad minden jóban, Hogy lakozzál Istennek oltalmában.

7. Sok jók közt a békességet szeressed, És éltedben mindenkor azt keressed; E világnak békességét ne nézzed, Az ördöggel ne légyen közösséged.

8. A felséges Isten szemei vannak Igazakon, kik csak őbenne bíznak; Mindazok, kik tőle oltalmat várnak, Kérésükben mindig meghallgattatnak.

9. Igen közel az Úr Isten azoknak, Töredelmes szívvel akik óhajtnak; Alázatos lélekkel akik járnak, Sok ínségből bizton megszabadulnak.

Isten áldásával.