Érhetetlen kegyelem

A

z élet nem könnyű Dávid számára sem (Zsolt 52,1-11). Vannak rosszakarói, Dóég igyekszik előnyt kovácsolni Dávid helyzetéből. Saul üldözi a vejét, és Dóég ezt akarja a maga javára fordítani, Saulnál beárulja a menekülő Dávidot. Az ember azóta sem változott, ma is megtapasztalunk hasonlót, vannak, aki a másik nyomorúságát, betegségét, nehéz helyzetét arra használják fel, hogy előrébb jussanak, több pénzt szerezzenek.

Isten szeretete mindig megmarad! Nem attól függ, hogy fenn vagyunk vagy lenn. Az emberek addig vannak velünk, amíg érdemes, amíg hasznot látnak belőlünk. Ha ez megváltozik, elveszítjük befolyásunkat, vagyonunkat, megváltozik a körülöttünk lévők összetétele. Már nem vagyunk sok ember számára fontosak. Isten azonban nem hagy cserben, Dávid kikerült ugyan Saul kegyeiből és a királyi palotából, de Isten mellette van. Szereti őt annak ellenére, ami történt. Ez csodálatos, Ő szeret, szeretete megmaradt az ember iránt a bűneset után is. Szereti a Tőle elszakadt bűnös embert. Ebből meríthetünk erőt, ha mindenki elhagy, az Úr nem. Ő még a szakadékba is leereszkedik elveszett báránya után, így jön utánunk is.

Hányszor megtapasztalta mindezt az Úr Jézus, Ellene támadtak, tanítványa elárulta, a többiek elaludtak, amíg Ő imádkozott, de az Atya Vele volt. A szenvedések idején a Gecsemánéban is, az Úr jelenlétében tusakodik. Kezéből veszi el a poharat, és teszi engedelmesen Isten akaratát. A kereszten is az Atya kezébe teszi a lelkét. Isten itt van ma is, csak vegyük észre. Keressük Őt tudatosan, alakítsuk úgy időnket, hogy minél több idő jusson Rá. Mi tehetünk azért, hogy együtt tudjunk lenni Istennel, bármennyire elfoglaltak vagyunk is, szakítsunk időt a csendességre, mert ez olyan, mint az étkezés. Étkezni is kell, mert elfogy az erőnk, az életünk. Lelkileg is szükséges táplálkozni, mert kidőlünk. Nem akkor lesz több időnk, és válunk aktívabbakká, ha elhagyjuk az Úrral töltött időt. Nem, minél többet vagyunk Jézussal, annál többre leszünk képesek. Pszichikus energiánk a Vele eltöltött idővel arányosan alakul. Minél több időt szánunk Rá, annál erőteljesebbek leszünk.

Az Úr gyermekei nem a helyezkedőkre, gáncsoskodókra figyelnek, nem ők a minta, mert tudják, egyszer lejár az életük. Isten őket is számonkéri. Mert ugyan mondhatjuk azt, hogy Isten nincs, a halál után mindennek vége, ettől még ez nem így lesz. Isten nem szűnik meg létezni a mi tagadásunktól. Ezért inkább alázzuk meg magunkat Előtte bűnbánattal. Mondjuk el Neki: bűnös ember vagyok, Uram, de könyörülj rajtam. Téged akarlak dicsérni, követni és szolgálni.

Dávid a támadások, a gáncsoskodás idején is az Úrra tekint. Felismerte, hogy Isten munkálkodik. Bár ha magára nézett, akkor nem ez látszott. Felkenték királynak, és most földönfutó, puszta élete is veszélyben forog. Ő azonban nem erre figyelt, hanem bízott Isten ígéretében. Tudta, hogy az Úr megcselekszi, amit ígért, de azt ki kell várni. Mert Isten mindig a maga idejében, és nem a mi elvárásunk szerint cselekszik.

Még ebben az élethelyzetben is hálát ad, hálás a megmenekülésért és az ígéretért. Dávid gazdagsága az Úr ígérete. Nekünk is van ígéretünk: aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Aki már most az Övé, az egykor Vele lesz az örökkévalóságban is.

Amikor magamra nézek, én is csak hálát adhatok az érthetetlen kegyelemért (1Tim 1,12-17). Mert egyedül az Úr munkája az, hogy élek, és hogy megismerhettem Őt. Ezt kell látnunk, és akkor hála lesz a szívünkben. Nagy dolog, hogy Isten megkönyörül rajtunk. Pál számára nem volt természetes az új élet és az elhívás.

Mennyire más Jézus, mint mi, már akkor bízott Pálban, amikor senki más. Az első keresztyének féltek tőle, soha nem gondolták volna, hogy belőle valamikor tanítvány válik. Ilyen az Úr munkája, amit el sem tudunk képzelni, azt Ő megvalósítja. Az ellenségből barátot formál.

Az apostol úgy látja, korábban hitetlenségében tudatlanul cselekedett, tehát amikor üldözte a tanítványokat, hitetlenségében cselekedett. Ezen megdöbbenünk, mert ő nem volt hitetlen, hitt Istenben, de nem hitte, hogy a názáreti Jézus, akit a főpapok halálra ítéltek, a Krisztus, az Isten Fia. Ez azért lényeges, mert sokan hívőknek tartják magukat, mert hiszik, hogy van Isten. De Jézust nem ismerik, nem hiszik, hogy Ő a Megváltó, és csakis az Ő neve által van örök élet.

De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme. Igen, a kegyelem bőséges, elég arra, hogy megállítson bűnös utamon. Olyan mennyiséget kapok belőle, ami megbirkózik hitetlen és kemény szívemmel. A kegyelem elvégzi munkáját.

Pál apostol is felismerte Jézus Krisztus eljövetelének célját, és ez nem más, mint a bűnösök megmentése. Ő nem azért jött, hogy földi birodalmat hozzon létre, politikai befolyásra tegyen szert, meggazdagodjon, jól éljen, hanem azért, hogy megmentse a bűnös embert. Bár meglátnánk mi is ezt. Nem azért jött a világba Jézus, hogy mentorként sikerekhez segítsen, megoltalmazzon minden szenvedéstől, hanem azért, hogy kiragadjon a bűn és a halál karmaiból. Jézus értem jött. Pál előtt is ez ragyog fel, érte jött a világba Jézus. Őt akarta megmenteni. De jó, ha meglátom: Jézus értem jött el, olyan bűnös vagyok, hogy semmi nem segít rajtam, de Ő szeret és eljött, hogy megmentsen. A nagy utat értem tette meg. Ha ezt látom, szeretni fogom, és kész vagyok mindent Neki adni, és teljesen rábízni magam.

De azt se feledjem, hogy az én megmentésem példa mások számára. Azért mentett meg, hogy a még nyomorúságban lévők reménységet kapjanak. Ha Őt megmentette az Úr, akkor én sem vagyok reménytelen. Mert Istennek minden lehetséges.

Ó, ÉRTHETETLEN KEGYELEM

1.  

Ó, érthetetlen kegyelem,

Mely rég utánam járt,

Ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon,

Egyszer csak rám talált.

2.  

Félelmektől megszabadít,

Szent félelemre tanít;

S ahol csak megjelen e drága kegyelem,

Bűnöst megigazít.

3.  

Hozzá bajok, vészek között

Mindig járulhatok.

Megőriz, megvéd, s bőségesen elég

Elérni otthonunk!

4.  

Az Úr íme jót ígért nekem,

Vár Nála biztos jövő.

Igéje szent erő, pajzsom, jutalmam Ő,

Életfogytiglan Ő!

5.  

S ha végsőt dobban majd a szív,

Az élet véget ér:

Túl titkok fátyolán a lelkem igazán

Szent békességbe tér.

6.  

Sok ezredév ha eltelik,

Kevés, akár egy nap

Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy

S oly érthetetlen az.

Isten áldásával.