Vele együtt éljünk

O

lyan jó ezt a vágyódást megélni, amikor reggel felbukkan a szívben az Úr utáni vágyakozás (Zsolt 42,1-12). Valóban olyan, mint amikor a szomjazó ember friss vízre vágyódik. Isten gyermeke pedig magára az Úrra, az igére vágyakozik. Jó ezt tapasztalni, vonz az ige, és nincs addig békességem, amíg nem olvasok igét. Ha pedig valami megakadályoz az ige olvasásában vagy a gyülekezet közösségében való részvételben, érzem, nem vagyok teljes, valami hiányzik. Érzed-e a hiányt, az Úrral való kapcsolat hiányát? Lehet, hogy érzed is, mert a lélek szomjazik, csak nem tudod, miért vagy rosszul. Azért, mert a forrásvíz, az éltető víz hiányzik.

A zsoltáros elmondja, mennyire kívánkozik az Úr után. Valami megakadályozta, és nem tud ott lenni a zarándokok között, nem mehet Jeruzsálembe, és ez hiányzik neki. Azt érzi, mint a szomjas  szarvas, aki szeretné szomját csillapítani, és ezért nyugtalan, de keresi a folyót, keresi a vizet. Érzed-e ezt a vágyat, ott van-e benned a nyugtalanság, ha nem vetted kézbe a Bibliát, ha nem tartottál csendességet? De nem elég a vágyakozás, hanem keresni is kell, mindent tegyünk meg, hogy megtaláljuk a forrást. Mert csakis az Úrnál csendesedik le a szívünk.

Isten után szomjazik a lélek, és az ige arról tesz bizonyságot, lehet Vele találkozni. Ő mindent megtett azért, hogy kapcsolatba kerüljünk Vele. Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt? Várja a találkozást, várja a lehetőséget, amikor elmehet az Úr házába. Olyan jó, hogy mi már bárhol átélhetjük az Úrral való találkozást, de azért ott van a szívünkben: jó lenne már látni Őt. Jó lenne már ott lenni, ahol az Úr Jézus van. Mert ott található az igazi békesség, ott már nincs jelen a bűn, azonban már ebben a világban megtapasztalhatjuk az Úr kegyelmét, hatalmát, és szeretetét.

Az Úr előtt ki lehet önteni lelkünket, elmondhatjuk szomorúságunkat, mert Ő közel van. A zsoltárost bántják, szenvedést okoznak neki, pedig amúgy is bántja őt, hogy már nem lehet ott az ünnepen. Gúnyolják: ha hisz, miért nem gyógyítja meg az Úr. És ezt Isten elé viszi, nem magában kesereg, hanem az Úrhoz fordul. Eközben megtalálja a vigasztalódást, visszaemlékezik a régi időkre, a zarándokutakra, az Úr házában eltöltött időre. Ha akadályozva vagyunk, és ahogy telik az idő felettünk, bármelyikünk megtapasztalhatja, hogy nem mindig tud részt venni az istentiszteleten, de akkor sem kell elcsüggedni, mert ma már sokféle lehetőség van az ige hallgatására. De ha nincs rá módunk, akkor lehet emlékezni, idézzük fel Isten életünkben elvégzett munkáját, és adjunk hálát, hogy megismerhettük Őt és átélhettük a kegyelmet. Idézzük fel azokat az igéket, amik által Urunk megszólított bennünket. Igéjén keresztül ott van betegágyunk mellett, megosztja velünk az egyedüllétet, és nem engedi, hogy elmagányosodjunk.

Olyan megrendítő a zsoltáros küzdelme a depresszió ellen, jön, de nem engedi, hogy eluralkodjon felette, hanem harcol ellene. Saját magát biztatja, amikor így szól: bízzál Istenben. És ez nagyon lényeges, mert nem mindegy, mit mondunk magunknak. Ha azt beszélem, Isten nem törődik velem, elfeledkezett rólam, egyre mélyebbre taszítom magam. Mindezen felül pedig be is csapom magam, mert az ige bizonyságtétele szerint az Úr nem feledkezik meg övéiről.

Van egy másik lehetőség is: biztatom magam, de nem saját erőtartalékom igyekszem mozgósítani, hanem az Úrba vetem bizalmam. Mondhatom, az Úr megszabadít, még hálát adok Neki, ez pozitív látás. Bízom Isten segítségében, és hiszem, hogy meg is teszi. Biztasd te is magad az Úrban való bizalomra, ne engedj a csüggedésnek, hanem fordulj az Úrhoz, és bízd Rá magad!

Csodálatos üzenet: Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget (1Thessz 5,1-11). Igen, Ő nem elítélni akar, hanem megmenteni, örök életet készített számunkra. Mindent meg is tesz, hogy ez az üdvösség a miénk legyen. Mi képtelenek vagyunk megszerezni, de elküldte a Fiút, Aki megszerezte számunkra. Kifizette az árat a kereszten, így most már csak rajtunk múlik. Kell-e nekem az örök élet, és úgy akarom-e, ahogyan Ő kínálja? Csak a Jézus Krisztusban való hit által van örök élet, mert aki hisz Őbenne, mint személyes Megváltójában, annak örök élete van. Megtérés nélkül nincs üdvösség, csakis mély és őszinte bűnbánat vezet a kegyelemhez, amikor látom, hogy én a halált, a kárhozatot érdemlem, de Jézus áldozatáért bocsánatáért esedezem.

Jézus azért halt meg értünk, hogy Vele együtt éljünk. Ez a lényeg, a megmentett élet nem öncélú, amikor Krisztusba kerülök, véget ér az önközpontúság, most már Krisztusközpontúvá válok. Nem magam akarom megvalósítani, hanem az Ő céljaiért élek. Sőt, a hangsúly most már azon van, hogy Vele együtt éljünk. Tehát nem magam járom utamat, hanem most már Jézussal együtt, ahová Ő megy, oda megyek én is. Ha meghalunk, ha elhagyjuk a földet, akkor is Vele leszünk. Nagyszerű vágy és távlat, mindenkor Vele lenni. De amíg itt vagyunk, arra igyekezünk, hogy valóban Vele együtt éljünk. Ez azt jelenti, nem magam megyek, és nem oda, ahová én akarok, hanem megkérdezem: Te hová akarsz menni, Uram, mi a terved Velem? Ahová ma én készülök, oda Te is jönni akarsz? És ha Neki más a terve, elfogadom, lemondom a sajátomat, akkor is, ha ezzel rossz fényt vetek magamra. Krisztust követve megtanulunk nemet mondani, mert nem az embereknek tetsző élet vezérel, hanem az Istennek tetsző. Igen, Neki akarok tetszeni.

Ha Vele együtt vagyok minden pillanatban, nem kell félnem a jövőtől sem, tudom, az Úr el fog jönni, meg fogja ítélni a világot. A napot nem tudjuk, de várhatjuk felkészülten. Amikor azt mondják, békesség és biztonság - ma még nem ezt mondják, még nem erről szólnak a hírek, tehát el fog jönni az az időszak, amikor békében és biztonságban érzi magát az ember. És ezt a békét és biztonságot ő hozza létre, magának köszöni. Igen, az a béke Isten nélküli lesz, ezért vigyázzunk, el ne altasson bennünket, hanem figyeljünk az igére, a mi Megváltó Urunkra. Éljünk a világosság fiaiként, vegyük magunkra a páncélt és a sisakot. Mindezt most tegyük meg, ne halogassunk, mert a katona sem az utolsó pillanatban keresgéli a felszerelését. Most kérjük a hitet, és most bizonyosodjunk meg üdvösségünk felől. Mert csak az üdvbizonyosság és a Krisztusba vetett élő hit őriz meg a gonosz támadásától, a romlástól.

VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.