Ujjongjunk az Úr előtt!

A

z Úr napjának reggelén ujjongjunk az Úr előtt, adjunk hálát azért a győzelemért, amelyet ezen a napon aratott (Zsolt 47,1-10). Jézus feltámadása világraszóló siker, utánozhatatlan tett, legyőzte legnagyobb ellenségünket, a halát. Ezt senki nem tudja megismételni, dicsérjük hát Őt. Nem kell már félni tőle, nem az övé az utolsó szó, nem marad örökre zárva a sírok szája, mert az Úr kinyitja azt. Ilyen ujjongó öröm van a szívemben? Hányszor nem ezzel vagyok tele, inkább zúgolódással, keserűséggel. Uram, szabadíts fel ezek alól, és tölts meg Benned való örvendezéssel.

Ujjongva induljunk Felé, mert a Feltámadott vár minket. Áldott legyen Isten, Aki Fián keresztül szól hozzánk. Az Úr napja a Feltámadott Jézussal való találkozás, dicsérhetjük Őt, és figyelhetünk szavára. A Vele való találkozásban döbbenünk rá, hogy Ő valóban él, és engem keres, terve van az életemmel. Amíg nem szólít meg az Úr, olyan reménytelenek vagyunk, mint az asszonyok, amikor Jézus sírjához indultak. De Ő megszólít: Ne sírj! És ha Ő szól, elmúlik a félelem, a könnyek pedig örömkönnyekké válnak. Jézus él, van remény, van győzelem a bűn minden következménye felett. Ez a hír bízatott ránk, ennek kell megszólalnia ezen a napon is. Jézus a győztes, és győztes hírt bízott ránk. 

Jézus győzelme személyes életünkben is kamatozik, eltörli megvallott bűneimet, talpra állít, és országa polgárává tesz. Igen, már ennek az országnak lehetek a követe, továbbadhatom azokat az áldásokat, amikben részesülök, és odaállíthatom mindenki elé a Királyt. Hozzá hasonló uralkodó nincs a földkerekén, igazságos, és irgalmas is. Ma még hívogat mindenkit, a leggonoszabbat is, új életre.

A zsoltáros azért ujjong, mert megismerte Isten hatalmát, rádöbbent, hogy Ő az egész föld királya. Isten nem egy területi istenség, korlátozott hatalommal, mint a bálványok. Isten az egész világ Ura. Ő teremtette a földet, minden Általa lett, ami van. Külön hálára indító felismerés, hogy az egész világ Teremtője és Királya kiválaszt egy népet, aztán pedig egy új közösséget, az egyházat. Kiválaszt a Vele való élő kapcsolatra. Isten azért hozta létre a világot, és adott életet a földre, mert kapcsolatban akar lenni. Élő lényeket akar, akik pusztán Önmagáért szeretik Őt. Azért szeretik, mert van, és lehetővé tette, hogy mi ennek a világnak a részesei legyünk. Az életet nem sajátította ki, hanem megosztotta velünk.

A kiválasztás nem leigázás, hanem élő, belső, személyes kapcsolatépítés, amelyet a szeretet motivál. Csodálatos hír: Isten nem tulajdonaként kezel, mint mi tesszük gyakran a másik emberrel, hanem szeret, ez azt jelenti, személyesen van köze hozzánk. Jézusban lett ez nyilvánvaló, Aki meghalt a kereszten értünk. Ez jelzi, szeret, és mivel szeret, meg akar menteni, és ha ez az életébe került, akkor sem mond le róla. Induljon viszontszeretetre a szívem, ennyire szeret, kész volt meghalni, akkor ne maradjak hideg, ne habozzak, hanem adjam Neki magamat teljesen. Nem lehet semmi és senki fontosabb annál, aki életét adta értem, mert azt akarja, hogy el ne vesszek, hanem örök életem legyen. És hányszor megfeledkezem Róla, valami más lesz fontosabb Nála. Uram, bocsáss meg és emelj vissza közelségedbe.

Az Úr szereti a bűnöst, mert meg akarja menteni, haza akarja segíteni, és szereti népét. Soha ne feledjük, az élet sötét pillanataiban sem, hogy Ő szeret. Bármit súgjon a gonosz, az Úr szeret, mert Ő a Szeretet.

Vigasztaló bizonyságtétel Isten uralmáról ez a zsoltár. Megtudjuk, hogy trónján ül, Őt soha senki nem tudja onnan letaszítani, de nem is meg nyugdíjba, nem öregszik meg, hanem uralkodik, örökkön-örökké. Azt jelzi ez, hogy nem csúszik ki a kezéből az irányítás, még a gonosz uralkodók is uralma alatt vannak. Megtörténik, hogy visszaélnek a Tőle kapott hatalommal és lehetőséggel, mert a bűnös emberi szív hamar visszaél lehetőségeivel. Azonban Isten őket is felelősségre vonja. Ha egy birodalom túllép a megbízatásán, megrészegedik a hatalomtól, közel a bukása. 

Pál apostol szívéből is hála és magasztalás tör elő (2Thessz 2,13-17). A Biblia szereplői szinte mindig hálásak. Mennyire másabbak ők, mint én. Miért van ez így? Talán azért, mert közelebb vannak az Úrhoz, jobban ismerik Őt, mint én. Uram, vonj magadhoz, jobban akarlak ismerni, és hálát adni Neked, mindenért. Mert méltó vagy, hogy dicsérjelek.

Hálát ad a gyülekezetért, tudja, ez az, amivel Istennek tartozik. Igen, a mi adósságunk is a hála. Mást nem adhatunk Neki, mint az életünket és szüntelen hálánkat. Hála a kegyelemért, hála az Úr Jézusért, a szabadításért. Hálás szívvel, neve dicsőítésével törleszthetjük adósságunkat. Az ötvenedik zsoltárban is ezt mondja az Úr: megszabadítalak, és te dicsőítesz engem. Ennyi a tartozás, dicsőítsük Őt. És mivel dicsőítem? Ha vallást teszek Róla, ha elmondom mindenkinek, amit tett az életemben. A megszabadult gadarait azzal küldi haza az Úr: menj el a tieidhez, és beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Isten. Annyi mindenről tudunk beszélni, de beszélek-e Isten munkájáról, pedig ez a küldetésem. Gyakran elhangzik, én nem tudok az Úr dolgairól beszélni. De miért nem tudunk? Hiszen zúgolódni, panaszkodni, a sérelmeket elmondani sem tanított meg senki, de mivel ezek megtöltik a szívünket, tudunk róluk beszélni. Ha Vele van tele a szívem, ha Benne gyönyörködöm, bizonyságot tenni is tudok.

Azért hálás az apostol a gyülekezetért, mert tudja, hűséges életük visszatartja a gonoszt. Amíg itt a gyülekezet, a gonosz nem tud kiteljesedni. Amíg az egyház Jézusról tesz bizonyságot, és éli az Ő mentő szeretetét, nem süllyed el a világ. Ha eltűnik az egyház, mindent elborít a bűn, a szenny.

Itt is találkozunk a kiválasztással, ez azt jelenti, Isten a bűneset után is lehetősévé tette a Hozzá való visszatalálást. Nyitva hagyta a kaput, bár szoros a kapu és keskeny az út, de életre vezet. Az is igaz, hogy kevesen találják meg ezt a kaput, de Ő lehetővé teszi mindenki számára, hogy megtalálja, és belépjen rajta. A szoros kapu a kereszt, amihez bűneinket megbánva járulhatunk. Ezen a kapun csak magam mehetek be, semmit sem vihetek magammal, csak megbánt bűneimet, és azok is ott maradnak a kereszt alatt.

Az elhívás az evangélium hirdetése által történik. Szól az ige, és általa hív az Úr. Hív a vámszedőasztal mellől, az út melletti koldus helyedről, a paráznák, bűnösök, leprások, kitaszítottak vidékéről, magához. Ő új esély mindenki számára. Kelj fel, mert hív téged, és indulj, régi gönceidet hátrahagyva, mint Bartimeus. És ha elindultál, ne állj meg soha, maradj a nyomában, kövesd Őt hazáig, az örök életig.

Álljatok szilárdan, tehát álljunk rá a kősziklára, Jézusra, és maradjunk is rajta. Mert csak ott válunk a viharokkal szemben ellenállókká. Aki nem a kősziklára épül, az összeomlik. Az ige adja meg a szilárdságot, a hallott és megcselekedett ige. Mert nem elég hallani, hanem meg is kell azt cselekedni. Életünk épületén akkor keletkezik repedés, ha nem tesszük, amit az Úr mond.

 CSAK AZ ÚRNAK NAGY KEGYELME

1.  

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk,

Mert reánk tör, hogy elnyelne

Gonosz ellenségünk.

Száz veszéllyel utunk telve

S nincsen erőnk nékünk,

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk.

2.  

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma,

Azért mihelyt napunk felkel,

Kezdjünk háladalba!

Szívünk és szánk szép énekkel

Krisztust magasztalja;

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma!

3.  

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom,

Mi kell nékem földön-égen,

Ha ez egy jót bírom?

Éljek bármi nagy szükségben,

Még sincs miért sírnom:

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom.

4.  

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

A sebükre balzsamot hoz,

Imáiknak szárnyat.

Föl, szívünk, a csillagokhoz,

Félre, földi árnyak!

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

Isten áldásával.