Immánuel: Békesség

sten hívószámát tartalmazza ez a zsoltár (Zsolt 50,1-23). Ő maga adja meg a számot, amin hívható. Ez a szám pedig a Zsolt 50,15. Ebben tárja elénk, hogy bármikor felkereshetjük és segítségül hívhatjuk, sőt, Ő azt akarja, hogy hívjuk, csak Őt hívjuk. Amikor az életben keressük a helyünket, és érdeklődünk, milyen lehetőségek vannak, hol lenne megfelelő tanulni, dolgozni, ki legyen a társunk, legtöbbször környezetünknél tudakozódunk. Kikérjük családtagjaink véleményét, figyelünk oktatóink szavára, megkérdezzük a barátainkat, Istenről azonban megfeledkezünk.

Az Úr azért küldi ezt a zsoltárt és benne a tizenötödik verset, hogy ne feledjük el Őt, és forduljunk Hozzá. Ő szólít fel, hogy hívjuk bátran, ha bajba kerültünk vagy megrekedtünk, mert Ő nemcsak meghallgat, hanem segít is. Megszabadít nyomorúságainkból. Hányszor keressük az emberi segítséget, vagy mi magunk próbálkozunk megszabadulni természetünk megnyilvánulásaitól, különféle szenvedélyeinktől, de nem sikerül. Nem, mert nekünk nincs fölöttük hatalmunk, nekünk nem sikerül, hanem még jobban rabokká válunk. Azonban Jézus eljött a földre, és sok embert szabaddá tett, ez azt jelzi, a mi betegségünk, megkötözöttségünk nem legyőzhetetlen Neki, csak hívjuk segítségül. Hányan borultak lábai elé, vagy kiáltottak messziről: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam. Ma sem kell többet tenni, csak így segítségét kérni.

Csodálatos lehetőség, mennyei Atyámat hívhatom, és tudom, Ő mindig ráér, van ideje rám. De vajon van-e nekem Őreá? Mert legtöbbször az a gond, nincs időnk Istenre, és ezért egymásra sincs. Azt gondoljuk, ha csendességet tartunk, elmélyedünk az igében, akkor végleg kifutunk az időből, hiszen annyi tennivalónk van. Azonban pont azért fogy el körülöttünk a levegő, mert nem szántunk időt Isten igéjére. A csendben, az ige mellett megnyugszunk, helyére kerülnek a dolgok, az Úr békessége tölt be, és meglátjuk azt is, mi valóban fontos, és mi az, ami nem.

Ebből a zsoltárból azt is megtudjuk, hogy azért tárcsázhatjuk Istent, mert Ő már hamarabb hívott minket. Ő kiépített egy forró drótot, amin keresztül elérhetjük. Ez a drót a hit, ami az ige által működik. A központ pedig a kereszt tövében található. Jézus által mehetünk az Atyához. Jó látni, hogy Isten is hív, méghozzá mindenkit, az egész emberiséget. Ő nemcsak kedvenceket keres, mindenkit élettel akar megajándékozni. Ha a bűneink el is választanak tőle, ha nagy mélységekbe jutottunk is, ne csüggedjünk, az Úr Jézus eltörli bűneinket, és minden bűntől megtisztít. Utánunk jön még a szakadékba vagy a tenger mélyébe is, mert drágagyöngynek tart, és felszínre akar hozni. Ne félj, Jézus nem hagy elsüllyedni!

Azt is látnunk kell, hogy nem Isten szorul ránk, hanem mi Őreá. Hányszor gondolják egyesek, örüljön az Isten, ha egy évben egyszer elmegyek a templomba. Nem Istennek teszünk vele jót, hanem magunknak, mert mi szorulunk Rá. Isten nélkül olyan az életünk, mint levegő nélkül. Menjünk ma is Hozzá, vigyük szomjas szívünket, és Ő megelégíti azt. Aki hálaadással áldozik, az dicsőíti az Urat. Van-e hálaadás a szívemben?

Isten a békesség Ura, Benne nincs békétlenség, mert Ő a békesség Fejedelme (2Thessz 3,16-18). A békétlenség bennünk van, mégpedig azért, mert elszakadtunk a forrástól. Isten nélkül képtelenek vagyunk megbékülni egymással. Akiben magában nincs békesség, az mással sem tud békességben lenni. A bennünk lévő tartalmakat zúdítjuk egymásra. A megbékélés mindig az Úrral való megbékéléssel kezdődik. Felismerem elveszett voltomat, és Jézust keresem, mert Általa békülhetek meg Istennel. Nincs más mód, és nincs más út, mint a kereszt.

Pál kérése: minden körülmények között békesség, és ezt az Úr képes megadni. És ebben már benne van, hogy nem önmagában a körülményváltozás ad békességet, megnyugvást, életváltozást. Ez is segíthet, azonban Isten egy olyan élettel akar megajándékozni, amelynek a maga körülményei közt van békessége. Körülöttünk marad minden, ahogy volt, de bennem történik változás. Körülöttem háborog a tenger, de én mégsem félek, mert tudom, jelen van az Úr. És az én békességem az Ő jelenlétéből fakad. Jézus sem félt a nagy viharban, mert az Atya jelenlétében tudta magát. Ne mindig a körülmények változásáért fáradozzunk, hanem a belső változásért. Keressük az Úr kegyelmét, kérjük, formálja újjá az életünket, és ha Ő a hajóba kerül, másképp látjuk helyzetünket. Pál körülményei ritkán voltak jók, mégis mindig béke volt a szívében, és ez a béke meglátszott életvitelében, döntéseiben is.

Az Úr Jézus kegyelme Önmagát jelenti. Azt kéri Pál, hogy mindig legyen velünk az Úr, vagyis soha ne maradjunk el Tőle. A kegyelem az Ő jelenléte. Nincs többre szükségünk, mint Vele lenni. Dávid is ezt tapasztalta meg, elég volt számára az Úr jelenléte. Nevére hivatkozva, hatalmára hagyatkozva indult Góliát ellen, és ezért győzött. Igazából Isten győzte le Góliátot Dávid hite által. Nekem is elég hit által Rád hagyatkozni, Uram. Te vagy a győztes, és győzelmedből részeltess mindenkor.

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.