Munkálkodó élet

N

em könnyű hitben járni, és soha nem volt könnyű, ez szűrődik ki a zsoltáros vallomásából is (Zsolt 49,1-21). A világ másképp gondolkodik, más utakon jár, és főképp másba veti reménységét. Isten gyermeke mindig mennyei Atyjába veti bizodalmát, bárhogyan alakul is az élete, Isten biztos pont számára. Őelőtte örvendezik, és az Atyja lábainál önti ki fájdalmait is. A hívő ember tanítója a Mester, az Úr Jézus Krisztus, úgy ül oda a lábaihoz, igéjéhez, mint tette azt egykoron a betániai Mária. Csak Rá figyel, és úgy issza szavait, mint a szivacs a vizet. Igen, számunkra az Úr szava az irányadó, általa tanít és vezet. Az élet kérdéseire mindig Tőle várjuk a választ.

Nem könnyű az Úr útján járni, mert a minket körülvevő világ is tanácsol bennünket. Az Úr szava nem világosság a számára, így saját kútfőből ad tanácsot. A világ embereit gyakran a pénz szerelme és a hatalom utáni vágy hajtja. Úgy gondolják, pénzzel minden elérhető. A gonosz megvakítja a szemeket. Aki pedig nem ezen az úton jár, gúnyolják, bántják és üldözik. Nehezíti a dolgunkat, hogy mindenhol nem hívő emberek vesznek körül bennünket, akiknek látszatra jól mennek a dolgaik. Mivel nem figyelnek Isten szavára, sikeresnek tűnnek, népszerűekké válnak, és megkísértik a hívő embert. Megkísértik, mert a született természetünk nekünk sem különb. Az a természet, amit örököltünk, elszakadt Istentől, nem szereti Őt, és a világ tanácsához, a környezetében található megoldási mintákhoz igazodik. A Szentírás rámutat: egy új természetre van szükségünk, mert a régit nem lehet átnevelni, megjavítani, egy egészen újra van szükség. Ha ezt meglátjuk, az Úr Jézus elvégzi bennünk az új teremtés munkáját. Egy új, krisztusi természet részesei lehetünk hit által. Ez a természet már az igéből táplálkozik, és az Úr kezében formálódik.

A zsoltáros elutasítja a vagyonba vetett bizalmat, és nem tekint a gazdagságra életcélként vagy megoldásként. Józan látással rendelkezik, és rámutat: nem válthatja meg magát a gazdag ember sem. A pénz értéke nem ellensúlyozza a bűneinket. A számlát földi kincsek nem képesek kiegyenlíteni. Mi már tudjuk: egyetlen valutát fogad el Isten, az Úr Jézus Krisztus vérét. „Nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (1Pét 1,18-19).

A zsoltáros rámutat: a gazdag, irigyelt ember is meghal. Vagyona sem menti meg a haláltól, mert a halált senki nem tudja legyőzni, csak egyedül Jézus. Ő győzte le feltámadása által, a hét első napján. Győztes Urunk van, hatalmasabb Ő mindennél, a halálnál is. Ez a győztes Úr hívogat a maga követésére, azt akarja, hogy az Ő nyomában járjuk végig az élet útját. Ne földi, hanem mennyei kincseket szerezzünk. A földi kincsek nem jöhetnek velünk, hanem itt maradnak. Valaki egyszer azt mondta, a szemfödőn nincs zseb, nincs, minden itt marad. Gyakran a következő generáció felelőtlenül szórja el azt, amit mások verejtékes munkával kerestek meg. A mennyben gyűjtött kincs nem veszít értékéből, és nem is rabolják el tőlünk. Az igazi kincs Jézus, a Tőle kapott új és örök élet. Isten országának gazdagságához semmi sem fogható.

Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagodik. Jó tanács, ne másokra figyeljünk, hanem egyedül az Úrra, keressük Isten országát és igazságát, legyen ez az első és legfontosabb, és többi majd ráadásként megadatik. Higgyük, hogy az Úr kezében van az életünk, Ő gondoskodik rólunk. A gonosz pont azt akarja, hogy irigykedjünk másokra, és aggodalmaskodjunk anyagi helyzetünk miatt, mert ha ezt tesszük, már nem a lélekmentésre, az evangélium hirdetésére figyelünk. Ne vegyük le Urunkról tekintetünket, Ő sem rendelkezett nagy összegekkel, Pál apostolt sem a pályázati összegek segítették missziói útjain, mégis hatalmas munkát végezett.

Aki hisz az Úr Jézusban, reménységet kap a halállal kapcsolatban is. Ez a reménység nem más, mint a feltámadás. Aki hisz Őbenne, annak örök élete van.

Pál apostol a Krisztusban való új életet vitte az embereknek, és ehhez az új élethez új rend is párosul (2Thessz 3,6-15). Ő ezt be is mutatta, mert Pál mindenütt élte az evangéliumot. Az élete példa volt az új hívők számára. Eléjük élte Isten országának a rendjét. Ez fontos, mert Isten országában rend van, nem úgy működik, mint ez a világ. Isten országában nem lehet lelavírozni az életet, kihasználni másokat. Aki belép a szoros kapun és elindul a keskeny úton, az már felvállalja az élet felelősségét. 

A keresztyén életet is tanulni kell, a Mester, Jézus, Ő tanít meg az Atyának tetsző módon élni. Elmondja nekünk, hogy az Atya munkálkodik, így Ő is azt teszi. Ez a példa a mi számunkra. Azonban azt látnunk kell, hogy Pál nem mindenkinek mondta tanácsait, hanem csak a gyülekezet tagjainak, mert ez nem olyan útmutatás, amit el lehet mindenki számára rendelni, hanem az apostol csak azokat tanácsolja, akik új szívet kaptak. A régi természetnek hiába mondja, hogy dolgozzon, vagy éljen másképpen, nem megy. Az Úr bennünk való munkája nélkül nem megy a megváltozás, nem látjuk be a dolgokat, és főleg nincs erőnk mássá lenni. Azért jött el az Úr Jézus, hogy új emberré tegyen. Mindez az életébe került, áldozatának elfogadása által szabadulunk meg a bűn hatalmából. Ha mindez saját erőből is lehetséges lenne, kétezer év elmúltával előrébb tartanánk. Pont az elmúlt évezredek mutatják meg, hogy az ember nem változott, a fejlődéstől, a technikától, sőt, az oktatástól sem leszünk jobb emberek. Újjászületésre van szükség. Jézusra van szükség!

Az is lényeges, hogy ne fáradjunk bele a jó cselekvésébe, vagyis a krisztusi élet felmutatásába, akkor sem, ha látjuk: nem lesz mindig azonnal hatása. Tartsunk ki a hitben, ne adjuk fel, és ne mondjunk le a másikról. A tékozló fiúról sem mondott le az atya, bármilyen messze is ment, várta haza. De ő csak a disznók vályújától indult haza. A hazatért élet munkálkodó élet, de most már az Úr szőlőjében végzi feladatait.

ÜRES KÉZZEL KELL-E MENNEM?

1.  

Üres kézzel kell-e mennem

S állanom az Úr elé?

Nincs kalász, mit én arattam,

Amit nyújtanék felé?

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

2.  

Jól tudom, hogy Ő megváltott,

Nem rémít már a halál,

Ám hogy üres kézzel lásson,

Ó, ez az, mi bánt, mi fáj!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

3.  

Bár lehetne visszahoznom

Kárba veszett életem,

Munka közt az Úrnak élni

Mily öröm volna nekem!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

4.  

Testvér, rád is vár a munka,

El ne mulaszd botorul,

Lelkeket vezess az Úrhoz,

Míg az éj rád nem borul!

Ó, hogy állok így elédbe

Számot adni, Jézusom?

Nincs egy lélek, kit vezetnék,

Nincs egy kéve vállamon.

Isten áldásával.