Szüntelen imádkozzatok

Ú

gy tűnik, ez a két zsoltár egybetartozott, a mai a tegnapinak a folytatása (Zsolt 43,1-5). A zsoltáros, aki az Urat kereste, továbbra is Isten előtt áll.  Odavetette magát Ura elé, és még mindig ott van, Őt ostromolja, Előtte önti ki szíve fájdalmát. Nem egy gyors ima ez, hanem egy hosszan tartó tusakodás. Megtalálta azt a helyet, ahová menni lehet, akivel megoszthatja keserűségét, aki előtt feltárhatja szívét. Van egy hely számodra is, ahová mehetsz, és ez az Úr színe. Hozzá mehetünk, mert vár ránk.

A szentíró úgy megy, mint akinek oltalmazója az Isten. Nem emberektől vár segítséget, hanem az Úrtól. Igaz, vívódik, mert nem jött még gyógyulás, nem változott meg azonnal az élete. Mi is türelmetlenek vagyunk, és ha nem jön azonnal Isten segítsége, és nem adja meg, amit kérünk, elbizonytalanodunk, perlekedünk, azt gondoljuk, Isten elvetett. Pedig nem így van, Ő nem veti el Övéit, körülvesz szeretetével. De a szeretetét nem a bajok, gondok nélküli élet jelzi. Nem akkor szeret Isten, ha nincs betegség, nincsenek anyagi gondjaink. Sokan azt gondolják, ha Isten szeret, ha hitben járunk, akkor semmi gond nem lehet. Ne feledjük el, ez egy megromlott világ, nem úgy működik, ahogyan Isten teremtette. Ő mindent jónak alkotott, és amikor elkészült, nem volt betegség, öregség, halál. Nem ismerték a fájdalmat, a szenvedést, és a természet sem fordult az ember ellen. Azonban a bűnesetkor végbement engedetlenség által minden megváltozott. Az ember elszakadt Istentől, engedetlenné vált Vele szemben és belépett a világba a bűn, ami magával hozta mindazokat a nyomorúságokat, amelyek megkeserítik az életünket.

Azonban Isten nem hagyta a bűneivel és annak következményeivel magára az embert. Utánunk jött, Jézusban rálépett a földre, és nem a kényelmes vidéket kereste, hanem elment az élet nyomornegyedeibe. Felkereste a bűn bugyrait, és vitte szabadítását. Megmutatta, hogy Őáltala van szabadulás és győzelem. Jézus a mi reménységünk.

A zsoltárosban vannak kérdések, miértek, amik bennünk is gyakran felbukkannak, ám ő ezeket Isten elé viszi. Nem lázadásból teszi fel kérdéseit, és nem is fordul el Istentől. Továbbra is az Úr után vágyódik, Vele akar találkozni. A meg nem értett dolgokkal is menjünk Hozzá, ne adjuk fel, és keressük Őt. Akarjunk Vele találkozni, mert az élet legnagyobb ajándéka az Úrral való találkozás. Mennyire vágyott rá Simeon, a pásztorok pedig meg akartak győződni arról, hogy valóban úgy van-e, ahogyan a kijelentést kapták. Vágytak találkozni az Üdvözítővel, és vágyakozásukat Isten beteljesítette. Meglátták szemeik az Urat, és ez mindent megváltoztatott bennük. Jöjj, mert az Úr találkozni akar veled. Szeret, ha ezt most nem is érzed. Talán te is úgy vagy, mint a zsoltáros, fájdalmaid vannak, birkózol nehéz betegséggel, de hidd el, Ő ott van melletted, várja, hogy Hozzá fordulj. Vedd kézbe a Bibliát és a hangját is hallani fogod, amint gyengéden hív magához. Ez az Isten meghalt érted a kereszten, és azt akarja, hogy Vele légy már most és majd az örökkévalóságban.

Olyan megragadó, ahogyan ez a beteg ember mondja: ujjongva örülök Istennek. Örülsz Te az Úr Jézusnak? Örömet jelent az ige és az Ő jelenléte? Nem engedi, hogy a szenvedés beborítsa, hanem túllát rajta, látja Istent, és örül Neki. Ez jó hozzáállás, nem lázad, nem zúgolódik, és nem Istent okolja a helyzetéért. Örül, hogy az Úr közelében lehet. Nagy öröm ez, nincs is mélyebb megtapasztalás ennél, és nagy kiváltság: bűnös ember létemre Isten közelébe kerülhetek. Áldott legyen az Úr Jézus, mert Ő tette ezt lehetővé.

Aki Isten közelében van, az nem eged a lehúzó erőknek, az az Úrban való bizalomra serkenti szívét. Lehet küzdeni a csüggedés ellen. Ne engedjük kibontakozni, merjük megmondani a szívünknek: nincs okod csüggedni, mert itt van az Úr.

Pál azt kéri, becsüljük meg azokat, akik az Úrban fáradoznak (1Thessz 5,12-22). Azt jelenti mindez, hogy ne vegyük természetesnek, ha valaki mindent hátrahagy az Úrérét, és idejét, erejét ránk fordítja. Az Úr nagy kegyelme, hogy vannak, akik vállalják a szolgálatot. Ők megteszik azt, amire én nem vagyok hajlandó az Úrért. Készek lemondani saját kényelmükről. Tekintsünk az Úr Jézusra, Ő is otthagyta az ácsműhely biztonságát, a megélhetést azért, hogy megmentsen bennünket. Mindennél fontosabb volt Számára az ember üdvössége. Milyen jó, hogy ma is vannak, akik meghallották a hívást és hirdetik az evangéliumot. Van hová menni kérdéseinkkel, és rendszeresen hallhatjuk általuk az Úr üzenetét. Köszönjük meg Istennek őket, hordozzuk életüket imádságban, és bátorítsuk, támogassuk szolgálatukat.

A gyülekezetben jelenlévő Krisztus meglátszódik az egymáshoz fűződő kapcsolatokban. Akiben ott van Krisztus békessége, az békességre igyekszik a másik emberrel is. Tanácsokat is ad az apostol, amik inkább az élet új irányvonalai. Bár ezek nekünk lehetetlennek és értelmetlennek tűnnek. Mindenkor örülni, hogyan is lehet, ki képes rá? Örülni a szenvedések, megaláztatások között? Szüntelen imádkozni? És mégse lehetetlenségek ezek, mert nem képtelenség az állandó levegővétel sem. Inkább szükséglet, az imádkozás is szükséglet, mert általa az Úr világával kerülünk összeköttetésbe, és annak a világnak életerői áramlanak belénk. A szüntelen imádság nem egy kényszerű feladat, hanem az Úrral való élő kapcsolat következménye. Olyan, mint a lélegzetvétel, megy magától, meg vágyunk is a friss levegőre. Aki szereti az Urat, vágyakozik Vele lenni, Hozzá szólni, szavát hallani.

A mindenért való hálaadás sem egyszerű, de ha beléptünk Isten országába, a csodák világába jutottunk, és magától jön a hála. Nem tudunk mást, csak hálát adni, a kegyelemért, az új lehetőségekért, az életért. Aki ilyen kapcsolatban van az Úrral, az megtanul különbséget tenni, mert különbség van a világ és az Isten országa között. És már csak azt fogadja el, ami az igéből származik, ami Isten akaratával egyezik. Isten országa a gonosztól távolodik, a gonoszt taszítja, így, aki az Urat követi, távolodik a bűntől, nem érzi jól magát benne. 

  Imádkozzatok és buzgón kérjetek!

1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.