M
|
ár a tegnapi
zsoltárban is láthattuk, mennyire nem változik az ember, ma is ugyanolyan, mint
amilyen Dávid korában volt (Zsolt 36,1-13). Nemcsak akkor fizettek rosszal a
jóért, vagy örültek a másik bajának, hanem ma is. Nem változtatott ezen az
azóta eltelt háromezer év. Miért? Mai
igénkből erre is megkapjuk a választ. Mert a szívünkkel van a baj, olyan
program található benne, ami öröklődik, ami meghatározza minden generáció
életét. Nem tökéletesedik az újabb generáció, hanem viszi magában tovább a
rossz kódot, a bűnt. Az engedetlenség által szívünkbe íródott bűn, jelen van
mindenkiben, ezt nem képes kitörölni belőlünk a fejlődés sem.
Dávid úgy mondja, a bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn, tehát a
bűn lényünk mélyén meghúzódva, mintegy hátulról suttogja, mit tegyünk. Olyan
tippeket ad, amik számunkra tetszetősek, jónak tűnnek, azonban Isten igéjének a
fényénél kiviláglik, hogy rosszak. A bűn is tanácsot ad, de ezt nem nyíltan
teszi, úgy áll vele elő, hogy elhiteti, szabadok vagyunk, saját életünket éljük,
önálló döntést hozunk, közben a bűn sátán ötleteit továbbítja tudatunk és
akaratunk felé. Mivel Istentől elszakadtunk, képtelenek vagyunk a bűn
suttogásának ellenállni, azt tesszük gyakran, amit nem akarunk, ahogyan ezt Pál
apostol is papírra vetette. Nincs megoldás? De, igen! Az Úr kegyelme! Jézus
Krisztus azért jött, hogy a bűn hatalmából kiszabadítson. Ő nyíltan elmondja akaratát,
nem hátulról suttog, nem rakja díszcsomagolásba kínálatát, mert amit kínál, azt nem
kell csomagolással szebbé tenni. A gonosz nagy dizájner, nagyon érti, hogyan
kell a rossz árut csábítóan csomagolni, ezért ne dőljünk be a csomagolásnak,
mert valóban nem minden arany, ami annak látszik. És ez különösen érvényes az
emberre, el tudjuk rejteni szívünk valódi tartalmát, azonban egyszer az meg fog
jelenni. Jófajta csomagolópapír a vallás is, ez nem tévesztendő össze az élő
hittel, tehát a vallás egy ragyogó csomagolás, de mögötte ott van a rothadás.
Hányszor lehet ezt látni, elrejtik a hitetlenséget, a gonoszságot a vallás
köpenye mögé, de egy idő után kitűnik, mi van a szívben. Mert a szív
teljességéből szól a száj.
Uram, szereteted az égig ér, csodálatos ige, és bizony, ez a valóság.
Dávid óta eltelt évezredekben még jobban megtapasztaltuk ezt. A szívünk mélyén
suttogó bűn ellenére szeret az Úr, és mindent megtesz, hogy megmentsen a maga
számára. Akik ezt a szeretetet megérezték, igyekeztek az Úr oltalmába. Jézus
Krisztusban Isten oltalma érkezett meg a bűnös, nyomorult, tehetetlen ember számára.
Amikor a házasságtörő nőt meg akarják kövezni, Jézus szárnyai alatt talál
oltalmat. Aki bűnbánattal és őszinte életváltozás utáni vággyal jön, ítélet
helyett kegyelmet kap. Ez a lehetőség még ma is él, haza lehet menni, az Atya
várja mai tékozló fiait és leányait.
Nálad van az élet forrása, igen, az új, az örök élet forrása is. Senki
nem juthat élethez, csakis Isten kegyelme által. Jézusban küldte le az életet,
ragadjuk meg. Benne esélyt kapunk egy új és minőségileg jobb életre. Ha az
életre vágyunk, jöjjünk az Úrhoz, mert Nála fakad, Nála ma is élet ered. És ezt az életet az igében találjuk meg, a
forrás benne tör felszínre, és aki szomjas szívvel keres, meg fogja találni.
Nincs máshol élet. Ezt Dávid nagyon jól tudja, hisz pásztorként maga is
forrásvízhez terelte szomjas juhait, és megtapasztalta, hogy a bűn által
kiszáradt szív számára forrásvizet kínál az Úr. Az élet vizét. Amit Isten kínál, az mindig éltet. A világ kínálata, italai bódítanak, pusztítanak, Isten
józanít, és életet kínál.
Az Úr világosság, és ezt az ige olvasása közben mi is megtapasztalhatjuk. Az
ige világít bele életünk sötétségeibe, ha figyelünk rá, és engedjük, hogy
mutassa az utat, rátalálunk az üdvösségre vezető csapásra. Keskeny ugyan, de
megtalálható, mert Isten szava biztos eligazítást nyújt.
Szüntelenül hála, azokért, akik befogadták Isten beszédét (1Thessz
2,13-16). Hála, Istennek, mégpedig szüntelen. Mennyire hiánycikk ez, hiszen
néha-néha csak adunk hálát, de szüntelen? Nem! Inkább zúgolódunk, panaszkodunk. Miért van ez? Mert nem látjuk meg
Isten munkáját, és nem az ad örömöt, hogy valakik az igét Isten szavaként
fogadják. Nekünk más szempontok fontosak, hálánkat egyéni érdekeink, életünk alakulása
motiválja. Pál azért volt hálás, mert az általa hirdetetteket Isten szavaként
fogadták. A hallgatók felismerték, az összetört zsidón keresztül az élő Isten
szól hozzájuk, és Pál ezért hálás. A mi hálánkat földi dolgok, kényelmi
szempontok befolyásolják, nagyon letértünk az útról. Apró meghibásodás, és már
nemhogy hála, hanem harag van a szívünkben. Lekéssük a járművet, lángol a
szívünk a méregtől, mert mindig más a hibás. És így nem igazán fér a szívünkbe,
a gondolatainkba a másik ember mentése, a megtérések észrevétele, Isten drága
munkája. Pedig ez lenne a tanítványok
számára a legfontosabb.
Te hogyan fogadod az igét? Számodra is Isten szava, amit komolyan kell
venni? Ezek az emberek hittel fogadták, és így megtapasztalták az ige erejét a
saját életükben. Mert az ige mindig bennem akar először munkálkodni. Az Úr
szava hit által végzi munkáját, hit nélkül csak emberi írás marad. Ha nem
hittel fogadom, ha nem úgy állok Hozzá, hogy most az én Uram szól, akkor nem
tapasztalom meg hatását, erejét, munkáját a szívemben.
Az ige befogadása üldöztetéssel és szenvedéssel járt a számukra, amint a
júdeai első gyülekezetek számára is. Ám őket ez nem vetette vissza, átélték a
kegyelmet, szerették Jézust, és készek voltak vállalni Érte a szenvedést. Mert
az életért kész szenvedni az ember. Ezek a hívők felismerték, hogy Jézusban az
igazi élet látogatta meg őket. És ők ragaszkodnak Hozzá, várják az örök életet,
mert az többet ér számukra a földi néhány évtizednél, ami küszködés, szenvedés,
és Jézus nélkül kárhozat a vége. Nem mindegy, hová tartok, Jézus azért keres,
mert örök életre akar segíteni.
AZ ÉLTEM, JÉZUS, NÉLKÜLED
1.
Az éltem, Jézus, Nélküled teljes boldogtalanság,
Hajó háborgó tengeren, szelek ha űzik, hajtják.
Tanácstalan vergődve rajt segélyt sehol se látok,
Nem int felém se rév, se part, s a hullám sírja tátog.
2.
Az éltem, Jézus, nélküled sötét, mint sűrű éjben.
Nagy tétován csak tévelyeg, hogy célhoz el ne érjen.
A bűnvadonból nélküled ki sem jutok talán már,
Hazám se látom meg soha: az éjben csak halál vár.
3.
De Jézus, mellettem ha vagy, nem tölt el félelemmel,
Hullám ha harsog, háborog, s viharba’ reng a tenger.
Ha vernek tajtékzó habok, annál nagyobb a békém,
S a szívem csendesen pihen kipróbált menedékén.
4.
Uram, ha Te vezérem vagy és tündöklő világom,
Utat mutatsz az éjben is, szemem csak Rád vigyázzon.
Habár az út rögös, nehéz, s vak végtelen az éjjel,
Tudom, hazáig hű kezed bizonnyal elvezérel.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése