Nemes harc

A

z ige tükör, amelybe tekintve meglátjuk magunkat, azt a valóságot, ami a mélyben található (Zsolt 53,1-7). Akik igazából vagyunk. Ez a kép nem nyeri el tetszésünket, nem mutogatjuk másoknak, valószínűleg nem kerül fel a közösségi oldalakra és fájlmegosztókra sem. Mert ez a kép megdöbbentő. Miért? Mert mi mindig csak a gyönyörű kosztümöket, a csomagolást láttatjuk.  Álarc mögé bújva éljük az életünket, és a szerep szép, amit játszunk, vonzó. A valóság azonban más. Azonban annyira eggyéolvadtunk a szerepünkkel, hogy elhisszük, ezek vagyunk mi.

Megtudhatjuk azonban a valóságot magunkról, csak ehhez az ige tükrébe kell tekinteni. Ha más módszerekhez folyamodunk, önismereti kurzusokat végzünk, becsapjuk magunkat. A valóságot az emberről Isten igéje árulja el nekünk. Pál apostol is mindig az igébe tekintett bele, és úgy fogalmazta meg látását, üzenetét.

A gonosz trükkje: elhitetni az emberrel, hogy nincs Isten. Igénk elmondja, a lelkünk Isten után vágyakozik, hiszen Ő teremtett minket, de mi ráhúzunk egy leplet, és azt mondjuk, Isten nincs. Azonban ennek a fölfogásnak meglátszik a következménye. Lebomlanak a gátak, és az ember azt tesz, amit akar. Megváltoznak az értékek, a rossz jóvá lesz. Látjuk világunkban, mennyire a pénz és a hatalom irányítja az emberek többségét.

Azt olvassuk, Isten letekint a mennyből, és figyeli, van-e értelmes az emberek közt. Mert ki az értelmes? Aki keresi Istent. Mondhatnánk úgy is, ez az igazi bölcsesség. A bölcs ember felismeri, hogy Isten létezik, Ő a nagyobb, nekem pedig szükségem van Rá. Istent keresni alázattal lehet, leborulok Előtte, megvallom: én csak por és hamu vagyok. Isten másképp látja életünket, az ember az ismeret felől közelíti meg a másikat, az az értelmes, a bölcs, aki sokat tud, Isten előtt pedig az az értelmes, aki nem csupán a tudásra épít, hanem Isten kegyelmére. A tudás akkor válik áldássá, ha azt is az Úr kezéből vesszük, és és az Ő dicsőségére használjuk. Mi dicsőíti Istent? A lélekmentő, építő munka. A tudásnak is Isten országát kell építenie.

Mindnyájan elpártoltak Tőle, ez a valóság, ezt látja Isten a szívünkben, mert Ő keresztüllát álarcainkon, és eljut a szívünkig. Az elpártolás jellemzője: Isten nélkül akarunk boldogulni. De Isten nem mond le rólunk, Jézusban utánunk jön, és felkínálja a visszatérés lehetőségét. Adjunk hálát ezért, mert bár elpártoltunk Tőle, elköltöztünk otthonról, Ő mégis szeret, és mindent megtesz, hogy visszatérjünk Atyánk hajlékába.

Az igazi öröm a kegyelem megtapasztalásából fakad. Amikor jóra fordítja népe sorsát az Úr. Mi mindig a jót akarjuk, és Isten nélkül nem megy. Életünket csak Ő képes jó irányba fordítani, és ez az irány jó. Az igazi öröm és felszabadulás a Vele való élő kapcsolatból, Isten országából fakad. Engedjük, hogy jóra fordítsa életünket, és aztán tartsunk mindig abba az irányba, amit Ő mutat.

Megtudjuk, hogy a krisztuskövető élet nem nyugis, hanem inkább harcos (1Tim 1,18-20). Ez a harc nem fegyverekkel történik, és nem is az emberek ellen irányul. Ez a harc a gonosz erői ellen folyik. Timóteus nem egy katonaalkat, legalábbis lelkileg nem az. Mégis azzal bízza meg az apostol, hogy harcoljon. Minket is arra biztat, harcoljuk meg a nemes harcot. Egy harc lehet nemes? Igen, az Isten országa munkássága nemes harc, mert életmentő cselekmény. Az a feladatunk, hogy az életekért folytassunk küzdelmet, mentsük őket életre, üdvösségre. Lelkedre kötöm, ez a legfontosabb feladat, menteni az embereket, de oly könnyen megfeledkezünk róla. Sok minden fontossá válik, de az üdvösség valahogy elmarad, ha pedig hitre jutunk, azt gondoljuk, minden rendben van, de a sátán nem mond le visszaszerzésünkről. Olyan könnyen elkényelmesedünk. Meg azután, harcolni sem szeretünk. Nem tartjuk magunkat katonának, csak báránykának, akiket a pásztor jobbnál jobb legelőre és friss vizekre terelget, ahol nyugodt és kényelmes életet élhetünk.

Megtartani akkor tudjuk a hitet, ha növekszünk benne, ha továbbadjuk. A növekedés feltétele a táplálkozás. Éljünk az igével, és tartsuk a kapcsolatot Urunkkal imádság által. Ezek a fegyvereink is az ige és az ima. Ezeket adta nekünk az Úr. A hit mellett fontos a jó lelkiismeret, vagyis a gyakorlat. Megteszem, amit az Úr mond.

Voltak, kik nem vették komolyan az Úr szavát, csak elméletre tartottak igényt, de nem igazították az igéhez életüket. Aki nem éli az igét, és nem bízza magát az Úr Jézusra, hajótörést szenved. Csak a naponkénti élő kapcsolat, az állandó megújulás, formálódás által növekszünk a hitben.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyországod béfogad.

Isten áldásával.