Szilárd hit

A

 zsoltáros nyitott szemmel jár a földön, nemcsak a bűnösök, az Isten nélkül élők szerencséjét veszi észre, hanem látja életük végét is (Zsolt 37,21-40). Mindezek mellett felismeri Isten áldását az Övéi életében, meglátja a különbséget a két fajta ember életvitele között. Mert szívünk tartalma irányít a mindennapokban, akinek a szívében jelen van Isten, az másképp viszonyul az anyagi javakhoz és az emberekhez. Isten gyermekének a szíve nyitott a szenvedő ember előtt, nem zárkózik be, és nem csupán a maga kényelmével törődik. A hívő ember tudja, hogy nem a kényelmes élet a fő szempont, nem is arra koncentrál, hogy ebben a világban megvalósítsa álmait, hanem fő vágya az Urat szolgálni, vinni az emberek számára az evangéliumot. Hogyan állunk ezzel? Fő mozgatórúgó-e még az evangélium továbbadása?

Az Úr útján járó ember is eleshet, de nem fog fekve maradni, mert mellette van Isten, és felsegíti. Ez csodálatos biztatás, az ördög mindent megtesz, hogy elbuktasson, sárba akar döngölni, és ezzel Isten megtagadására kíván ösztökélni, amint Jóbbal is tette. Azonban az Úr hatalmasabb a gonosznál, talpra tud állítani, így mindenkor, még elesett állapotunkban is bízzunk Benne. A zsoltáros visszatekint a mögötte levő útra, már megöregedett, és látja életét Isten kezében. Felismerte, hogy az Úr nem hagyta magára, aki Isten kezébe teszi az életét, az soha nem lesz elhagyatottá. Igen, Ő soha nem hagy el. Mindig számíthatunk Rá. Jó ezt látni, jó ilyen bizonyságtételt hallani, mert olyan könnyen elcsüggedünk. Oly hamar úgy látjuk, magunkra maradtunk, nem kellünk senkinek. Pál apostol, amikor a börtönben maga maradt, és senki nem volt a munkatársai, a hívők közül mellette, rádöbbent, hogy az Úr vele van. És ez a lényeg, vegyük észre, hogy az Úr ott van mellettünk, és ez elég. Ha Ő ott van, többre nincs szükség, ha pedig Ő nincs jelen, akkor ott lehetnek a legjelentősebb személyek, az sem segít. Mert amikor az Úr bezár egy ajtót előttünk, azt senki nem nyithatja ki, és amikor Ő nyitja ki az ajtót, azt senki sem zárhatja be. Áldott legyen Urunk ezért!

Bármit is mond a világ, a jövő azé, aki az Úr útján jár, aki az Ő békességében él. A jövő az Úr gyermekeié. Ebben a világban is akkor lesz jövő, ha a béke útjára lépünk. Ez az út pedig nem más, mint maga az Úr Jézus Krisztus. Nélküle nincs béke, mert amíg Általa meg nem békülünk Istennel, addig egymással sem tudunk megbékülni. Vágyunk a békére, de amíg a szívünkből a rossz, a háború, a gyilkolás, a másik javainak az elrablása tör felszínre, nem tudunk békére lelni. Fegyverek soha nem hozzák el a békét. Egyedüli reményünk az Úr kegyelme. Aki Hozzá menekül, azt megszabadítja. Többször olvastunk már a zsoltárokban az Úrhoz való menekülésről, de ez nem a bajokból, az életből való kimenekülést jelenti, hanem azt, hogy a bajok közepette is menjünk Hozzá. Szívünk minden keservével keressük Őt, mert Nála van a szabadulás, Ő mutat kiutat.

Hogyan is állok én az Úrban? Szilárd a hitem (1Thessz 3,1-8)? Nem tántorít el Jézustól semmilyen megpróbáltatás, bántás? Olyan könnyen megfeledkezünk Isten országáról, nem kalkuláljuk be, hogy mi az Ő országának polgárai vagyunk, akkor is, ha ebben a világban bántást, meg nem értést és üldözést kell szenvedni. A szilárd hit nem probléma nélküli életet jelent, addig könnyű szilárdnak lenni, amíg nincs semmi gond. A leggyöngébb épület is szilárdan áll, amíg ki nem tör a vihar. A nagy erejű szél mutatja meg, milyen erős az az objektum. A tanítványok hitét is viharban próbálta meg az Úr, mert a hit nem kellék, nem egy dísz, hanem erőforrás, biztos talaj, amin a viharban is talpon lehet maradni. Ezt a hitet hiányolta az Úr, amikor az apostolok gyáván, halálfélelemtől reszketve ébresztették fel. Akik annyiszor megtapasztalták Jézus hatalmát, gyáván remegtek, és Ő ezt nem fogadja el. Akit megmentett az Úr, az a viharban is bízhat Benne.

Miért félünk gyakran, és feledkezünk meg az Úrról? Mert ma sokat beszélünk az Úr útján járók áldásáról, Isten gondoskodásáról, és keveset az üldözésről, a szenvedésről, az Ő nevéért való megkülönböztetésről. Ma természetes, hogy aki hisz, annak minden sikerül az életében, az mindent megkap, ami szem-szájnak ingere, sőt, sokan Istent szolgáltatónak látják. Elvárják, hogy adjon meg mindent, ami megvan a világ fiainak, sőt, még többet is.

Pál soha nem ilyen életről beszélt, nyíltan felkészítette a gyülekezetet a rájuk váró próbatelekre. Erősítette őket, bátorította hitükben, és most is erről ír. Azért küldte Timóteust, hogy gondozza őket, az ige által megerősítse, és képessé tegye őket a hitben való megállásra a kísértés idején. Pál soha nem kellemes életet várt a Krisztusban való hittől, ha erre vágyott volna, megmarad rabbinak. Tudta, hogy amint az Urat elutasították, úgy utasítják el majd az Ő népét is. Az apostol is megtapasztalta az üldözést, a próbatételeket. Hányszor került szembe akadállyal, vagy a hajó, amelyre szállt, viharba került, sőt, még hajótörést is szenvedett. Mi pedig milyen gyorsan elveszítjük békességünket, ha nem úgy működnek eszközeink, dolgaink, ahogyan azt elvárjuk vagy megszoktuk. 

Thesszalonikában a hívők szilárdan álltak az Úrban, életük alapja Krisztus lett, és így semmilyen kísértés nem tántorította el őket. Tudták, jó alapon állnak, látták, hová visz az út. Sokan nem látják a célt. Te látod-e hited célját, az üdvösséget? Ha nem ez a cél, ha nem az örök élet motivál, belefáradunk az egészbe. Olyan jó, hogy az Úr nagy távlatot nyit meg előttünk, örök életet készített, és majd eljön az új teremtés is, amikor nem lesz jelen a bűn, és semmi, ami a bűnből származik. Ott az Úr lesz a középpont, Ő lesz minden mindenekben, mert Belőle árad az élet.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.