Istennek tetsző élet

A

 38. zsoltár emlékeztetőül van szánva, maga az Úr akar minket emlékeztetni arra, hogy kegyelemre szoruló bűnös emberek vagyunk (Zsolt 38,1-39,23). Könnyen megfeledkezünk erről, úgy véljük, minden rendben van, azonban mindig Isten kegyelmére leszünk utalva. Soha nem mondhatjuk, megy a keresztyén élet magától, mindig megújulásra, Isten formáló munkásságára van szükségünk. A megújulás alapja a bűnbánat.

Emlékeztet az ige arra, hogy bűneinkkel, lelki-testi betegségünkkel forduljunk az Úrhoz. Ne egyedül cipeljük őket, hanem menjünk Hozzá velük, és tegyük le őket. Az Újszövetség rámutat: terheink alatt nem szükséges összeroskadni. Az Úr Jézus azért hívja magához a megterhelteket, hogy adják át Neki az összes terhet. Ő veszi azokat magára.

A zsoltáros megosztja velünk tapasztalatát, amelyből kitűnik, hogy a meg nem bánt és le nem tett bűn lelkileg és testileg is megviseli az embert. A bűn elszívja lelki energiánkat, és testi tüneteket is produkál. Nincs más orvosság rá, mint a bűnbánat. Jó látni, hogy szabad Istenhez menni a bűneinkkel. Amennyiben szabadulni akarunk tőlük, Ő vár ránk, kész megbocsátani és megtisztítani szívünket és életünket.

Ebben a leterhelt állapotban egyetlen reményünk az Úr csupán. A zsoltáros átéli, hogy az emberek nem segítik őt, hanem inkább támadják, ártó tervet eszelnek ki.  De ő nem hallja meg, amit mondanak. Süketnek tetteti magát. Van, amikor az segít, amikor nem halljuk meg a gonoszságokat, nem törődünk a negatív hangokkal, hanem az Úrhoz fordulunk. Az Úr felé való fordulás azt is eredményezi, hogy rábízza Istenre ellenfeleit, nem ő igyekszik megfizetni nekik, hanem Isten oltalmába helyezi magát. A zsoltáros imádsága végén teljes mértékben az Úrra hagyatkozik, Tőle kér és vár segítséget. Útmutatás ez számunkra is, merjük életünket mindig az Úrra bízni, Tőle kérjünk segítséget.

A zsoltáros vívódik, mert szenvedéseiben magára hagyták, akik közelében vannak, azok inkább még mélyítik a válságát. Nem tudják igazán vigasztalni, Isten felé segíteni. Mennyire tudom beleérezni magam a másik nehéz helyzetébe? Tudom-e az Úr felé segíteni? Reménykeltő életet tudok-e felmutatni?

Amikor az ember úgy látja, hogy magára marad, könnyen megkeseredik, zúgolódik, és ebben a helyzetben hamar feltör a keserűség, a vád. Könnyen megbántjuk a másik embert, gyakran pont azt, aki mégis mellettünk van, aki segít nekünk. Dávid arra jut, vigyáz a szavaira, átgondolja, mit mond. Ez szükséges, gyakran nem vigyázunk a kimondott szavakra, pedig azok nagy sebeket tudnak okozni. Az Úr az evangélium által gyógyítóvá tudja formálni a szánkat is. Ha Vele van tele a szívünk, szavaink gyógyítani, segíteni fognak.

A befelé fordulás sem megoldás, szerzőnk ezt is megpróbálta. Nem beszélt, magába fojtotta bánatát, de ez mindig azt betegíti meg, aki nem mondja ki magából a bajt. Mi a megoldás? El lehet mondani az Úrnak mindazt, ami bennünk van. Amiről másnak nem lehet beszélni, azt elmondhatjuk az Úrnak. Az imádság szelep is lehet, amin keresztül eltávolítjuk a feszültséget. Ezért fontos a rendszeres imádkozás és bibliaolvasás, mert így mindent elmondhatunk az Úrnak, az igéből pedig Ő tanácsol minket. Nem elég csak kiadni a feszültséget, hanem fel is kell töltődni új erővel, látással, és ezt az ige olvasása által kapjuk meg.

Fontos felismerés: hiába gyűjtöget az ember, mert a pénz, a vagyon nem segít, nem jelent igazi megoldást. A gazdag ember élete is csupán egy lehelet. Az élet értékét nem a szerzett javak, a hatalom, a tudás adja, hanem Isten szeretete és kegyelme. Isten felértékelte bűnös életünket, Fia életébe kerültünk. A gonosz nem enged ki a markából, csak akkor, ha valaki meghal helyettünk, és Jézus ezt magára vállalta. Így lehetünk szabadok, köszönjük ezt meg neki, és szenteljük Neki az életünket. Most már ne az egyéni ambíciók vezessenek, ne embereknek igyekezzünk megfelelni, hanem szolgáljuk drága Megváltónkat.

Így hát mit várhatok, Uram? Sokan teszik fel új év kezdetén ezt a kérdést, mit várhatok az évtől? Mit várhatok az élettől? De a zsoltáros kiegészíti ezt, és az Úrtól kérdez. Ne az élettől, az emberektől várjunk, hanem az Úrtól. Mit várhatunk? Az Ő hűséges jelenlétét, vissza az Urat. De várhatom, hogy Ő mindig közel lesz, az élet nehézségeiben sem hagy magamra, elkészíti a szabadulás útját. Ő megérti a bűnös embert, és segíteni akar rajta, ezért meghallgat, és kegyelmét kínálja. Aki őszintén kiált, azt nem hagyja magára. A bűneit bánó ember bűnbocsánatot és új életet nyer az Úrtól.

Pál hálás Istennek mindazért, amit Isten elvégzett a thesszalonikaiak szívében, mert Isten munkája megörvendezteti őt (1Thessz 3,9-4,8). Igen, Isten munkája örömöt okoz. Jó látni, amikor egy-egy élet megmenekül a bűnből, és új emberré formálódik. Azonban még nem készek, további növekedésre van szükségük. Ennek a megvalósítása végett szeretne ismét hozzájuk menni. Élő hite van ennek a gyülekezetnek, de emellett vannak hiányosságaik is. Ezt szeretné kipótolni Pál. Jó látni, hogy van nekünk is hiányosságunk. De látjuk-e? Van még mit pótolni bibliaismeret, Isten megismerése és az engedelmesség terén is. 

Az apostol az Urat kéri, hogy egyengesse hozzájuk az útjukat. Nem kapkod, nem hagy ott mindent, hanem kivárja, amíg az Úr lehetővé teszi az utazást. Pál mindig tud várni az Úrra. Tudok-e én várni? Merem-e vállalni, amikor várni kell, mert még nem világos előttem Isten akarata?

Nemcsak a hit elmélete, a dogma a fontos, hanem a megszentelt élet. Az apostol mindig nagy hangsúlyt fektet a megélt hitre. Nemcsak hirdette az evangéliumot, hanem meg is élte. Megmutatta az új gyülekezetek számára a krisztusi életet. A maga életvitelével tanította őket, mit jelent keresztyénnek lenni. Mert a keresztyénség életforma. Ma gyakran leszűkítjük vallásra, pedig több annál: egy új életforma. Egy olyan élet, amelyet az Úr szava irányít, és amelyben Istennek akarunk megfelelni, és nem az emberek elvárásainak. A krisztusi életforma Istennek tetsző élet. Azt jelenti ez, ha befogadtam az Úr Jézus Krisztust az életembe, akkor már az Ő tetszésére igyekszem élni. Milyen élet tetszik az Úrnak? Az igével egyező élet. A Szentírásban jelenti ki Isten az akaratát, benne mutatja meg a számunkra is a jó és kiteljesedő életet, azt, amiben Ő is gyönyörködik. Aki úgy igyekszik élni, ahogyan az Úr Jézus élt, az tetszik Istennek. Jézus életében gyönyörködött az Atya. Ó, Uram milyen messze is vagyok ettől, hiszen Te mindig másokért éltél, a bűnös ember megmentéséért, és értünk adtad magad a kereszten.

A megszentelt élet fontos helye a család. Ezt mindenki látja, és ha Isten akaratához igazítjuk, bizonyságtétellé válik. A krisztusi életforma alapvető pillére a házasság, egy férfi és egy nő egész életre szóló kapcsolata. Olyan kapcsolat ez, amelyben Krisztus van a középpontban, mindkét fél Őreá néz, és szavához igazodik. A megszentelődés Isten akarata, és ez a mindennapi életgyakorlatban nyilvánul meg. Merjük vállalni a házasságot, a tiszta, szent életet. Aki nem veszi komolyan, amit Isten kijelent, az Őt veti meg. Ebben benne van, ha nem élek az ige szerint, ha nem veszem komolyan az Úr szavát, nem tisztelem Őt, akkor sem, ha betéve tudom a hitvallásokat, ha egyházam elvárásainak eleget teszek. Isten az élet bizonyságtételét várja tőlünk. És erre is van ma szükség. Legyenek, akik felmutatják: lehet ige szerint élni, lehet másképp vezetni életünket, mint ahogy azt a világ teszi. Ma az egyház fénye a megszentelt élet.

ADJ ÚJ ERŐT, URUNK

1.  

Adj új erőt, Urunk, ó, nyújtsd ki szent kezed,

Igéddel ébressz holtakat, szívünkbe’ gyújts tüzet!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

2.  

Adj új erőt, Urunk, az álmot űzzed el,

Mécsünknek pislogó tüzét Lelked gerjessze fel!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

3.  

Adj új erőt, Urunk, gyógyírt vár a beteg,

Éhségünk, szomjunk csillapítsd, töltsd ránk Szentlelkedet!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

4.  

Adj új erőt, Urunk, egész világ előtt,

Hogy megjelentsük szent Neved, s legyen Tiéd a föld!

Adj új erőt, adj új kegyelmi fényt,

Tiéd legyen a tisztelet, az áldás a miénk!

Isten áldásával.