Jó az Úr

Z

soltárok olvasásával kezdjük az évet, és így az Úr az imádság fontosságát helyezi a szívünkre (Zsolt 34,1-35,28). Legyen mindennél fontosabb a Vele való beszélgetés, a színe elé való odaállás. Pál apostol is ezt tartja fontosnak, amikor hangsúlyozza: szüntelen imádkozzatok. Legyen az életünk egy szüntelen beszélgetés az Úrral. Mindig mehetünk Hozzá, fogad, amikor csak megjelenünk Előtte.

A zsoltáros áldja és dicséri az Urat. Mi számomra az első, mi fakad fel a szívemből napkezdetkor? Szólaljon meg a dicséret, mondjunk hálaszavakat, mert az élet, a felébredés ajándék. Igen, mindez Isten ajándéka. Szólaljon meg a hála és a dicséret, hiszen annyi csodás dolgot cselekszik az Úr. Hálaadásra méltó, mert úgy látjuk, Ő a legnagyobb művész. Egy mozdulattal fehérré változtatja a vidéket, milyen csodálatosak most a fák, látszik rajtuk a művészi kivitelezés. Dicsőség az Úrnak, mert szépet alkot, és szereti is azt. Lássuk meg a természetben is a szépet, álljunk meg egy pillanatra, és dicsérjük az Alkotót. A szép fehér környezet rámutat: Isten az én rút szívemet is fehérré tudja formálni. Ha a bűn el is torzította, rútította, ha vétkeink skarlátvörösek is, lehetünk fehérek, mint a hó.

Ez a két zsoltár is tapasztalatból fakad, előbukkan belőlük a személyes átélés. Amit javasol a szentíró, azt maga is megtapasztalta. Örömre derülnek, kik rátekintenek. Szomorú időszakokban ne magunkra nézzünk, ne engedjünk a lehúzó erőknek, hanem tekintsünk az Úr Jézus Krisztusra. Aki Őreá néz, annak a szíve felvidul, az tud örülni, mert Jézusnak csak örülni lehet. Amikor Őt látjuk, szívünk örvendezik, mert jó az Úrral lenni. Ezt az örömöt sok minden el akarja rontani, de ne engedjük. Tudatosan ne a sötét dolgokra, hanem az Úrra tekintsünk, vagyis emeljük fel a fejünket, és ne lógassuk az orrunkat.

Jó az Úr, mondja határozottan az ige, és ez nagyon jó. Kell egy biztos pont, és ez az: az Úr jó. Végre valaki jó is ebben a világban, és Ő nem változik. Annyi rosszat látunk és tapasztalunk, aki ma jó, abban holnap talán csalódunk, de nem így van Istennel, Ő mindörökké ugyanaz. Jóságát a kereszt is mutatja, odajárulhatnak a bűnösök, és újat kezdhetnek. Isten jósága lehetőség a bűnös ember számára, még mindig meg lehet térni, még mindig van esély. Éljünk az eséllyel, és kezdjünk Vele egy egészen új életet. Legyen az ige a vezérfonal, a lámpás. És ha megmutatja a jó utat, akkor járjunk is azon. Legtöbbször az a problémánk, hogy az ige szól, de nem cselekedjük, amit mond.

Dávid a nehéz helyzeteket, a problémás embereket is Istenre bízza. Őt kéri meg, hogy harcoljon érte az ellene harcolókkal. Ez jó, mert nem maga áll le csatározni, hanem Isten kezébe helyezi ellenségeit is. Mi se magunk csatározzunk, sőt, ne is csatározzunk, hanem mindent hagyjunk az Úrra. Jézus azt kéri Övéitől, hogy szeressék ellenségeiket, imádkozzanak értük és tegyenek jót velük. Mert ezek a tettek hathatnak pozitívan, és vihetnek végbe változást.

Betekintést nyerünk a thesszalonikai gyülekezet életébe, látjuk, hogy az evangélium több mint szó a számukra (1Thessz 1,1-2,12). Megtapasztalták annak erejét, és teljes bizonyosságra jutottak Isten kegyelmét illetően. Ma is lényeges, lássuk meg, hogy az evangélium nemcsak szó, hanem Isten ereje, ami által munkálkodik bennünk. Isten nemcsak beszél, hanem cselekszik, a szava erő, ami létrehoz. Szava hozta létre a világot, rendezte be, és adott életet nekünk is. Isten szava hoz létre új életet, a bűn tönkretesz, Isten újjá formál.

Ez a gyülekezet nem blokkolta az igét, hanem áteresztette magán. Továbbadta mások számára. Hányszor leblokkol az ige nálunk, olvassuk, hallgatjuk és megtartjuk magunknak, pedig azért kapjuk, hogy adjuk tovább. Isten azért könyörül rajtunk, hogy ezt elmondjuk másoknak és az életünk bizonyságtétel legyen a nyomorúságban élők számára.

Példává lettek - mennyire példa az én életem és a gyülekezet élete? Tovább terjed-e az evangélium? Mert ez a cél, áradjon tovább az élet vize, mert csak így van esély az élet jó irányú változására. Ha Isten igéje újjá formálja az emberek szívét, lehet változás, de ha ez nem történik meg, minden marad a régiben. 

Hitükről hallani lehetett, eljutott a hír, ezek az emberek hisznek Istenben, de ez nem formalitás volt, hanem élő hit, amelyet az életük támasztott alá. A thesszalonikaiak nem csupán ünnepek idején, hanem mindennap hívők voltak. A mindennapi életvezetésükben meglátszott, hogy ők Jézus követői. Látszik-e az életünkben ez?

Beletekinthetünk az apostol szívébe is, látjuk, mennyire szereti az Urat, és milyen vágy tölti be, hogy másokkal is megismertesse nevét. Mert ez fontos, sőt, legyen az év legfontosabb küldetése, megismerni az Urat. Törekedjünk minél jobban egész évben Isten megismerésére. Ne elégedjünk meg felszínes gondolatokkal, hanem engedjük, hogy közel jöjjön hozzánk, és igéje által feltárja Lényét előttünk. Filippiből érkezett Pál ebbe a városba, a sok szenvedés sem állította meg, és nem vette el a kedvét, hanem bátorságot merített az Úrból, és továbbra is nyíltan hirdette az igét. Az ige bátor és őszinte vállalása mindig magában hordozza a szenvedést is, merítsünk mi is erőt az Úrból, és ne adjuk fel. Oly gyakran pont az evangéliumhirdetést adjuk fel, olyan könnyen lemondunk róla, ha nem kapunk azonnal jó visszhangot. Sok mindenért készek vagyunk tűrni és szenvedni. Mennyi ember az utcán fagyoskodva búcsúztatta az óévet és várta az újat. Ma az istentiszteleti helyiségekben fűtés is van, mégsem keressük az Urat. Olyan könnyen lemondjuk az ige hallgatásának a lehetőségét, Urunk a keresztig ment, és Pál is vállalta a szenvedést, mert tudta, nem lehet feladni, mert evangélium nélkül nincs igazi jövő, nincs reménység.

Kövessük Pált, és mi se keressük az emberek dicsőségét, hanem vállaljuk Urunkat, mint megfeszítettet. Ma is minden embernek Őreá van szüksége. Ne az evangéliumot igazítsuk magunkhoz, hanem mi igazodjunk az igéhez.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.