A jelek beteljesednek

A

z Úr munkába vette Sault, megváltoztatta a szívét (1Sám 10,9-16). A régi szívvel nem alkalmas az Úr népe vezetésére, a szolgálatra. Ki lehet nevezni, meg lehet választani bárkit, azonban alkalmassá az Úr tesz. Amíg meg nem változik a szívem, vagyis nem jutok bűnbánatra és nem kapom meg bűneim bocsánatát, nem tudom szolgálni az Urat. Szolgálatra alkalmassá az Úr bennem való munkája tesz. A tanulás, a különféle képzések még ezt nem végzik el, hanem csak az Úr. Saul sem volt alkalmas, szíve nem volt az Úré. Nem Isten uralkodott az élete fölött. Az embereknek megfelelő volt, ahogy kinézett, mert mi mindig a külső szempontokat tartjuk szem előtt. Milyen alakja van, milyen képzett, mennyire rátermett, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. Azt nézi, beengedjük-e Őt a szívünkbe.

A  jelek beteljesedtek, mert az Úrnak gondja van igéjére. Beteljesedtek azok a jelek, amelyek a Megváltóról szóltak. Ezek által mutat rá az Úr, hogy eljött az országa, itt van a Megmentő. A jelek által ismerjük fel, hogy Jézus az. Jézus életét figyelve látjuk meg, hogy aki mindazt megtette, amiről az ige beszél, valóban Isten Fia. Sőt, aki a saját életében megtapasztalja munkásságát, átéli bűnei bocsánatát, megszabadul szenvedélyek rabságából, az előtt ez nem kétséges.

Saul próféták közötti megjelenése, belső változása nagy meglepetést keltett. Senki nem gondolta róla, hogy a próféták között lesz. Ez mindent elmond róla, nem volt igazán élő kapcsolata Istennel, környezete sem gondolta, hogy egyszer ez meg fog változni. Reménytelen esetnek tartották, vagy egyszerűen nem tartották fontosnak Isten jelenlétét Saul életében. Mint ahogy ma is sok fiatalnál csak a tanulás, a különféle tanfolyamok végzése, a sport, a szórakozás, a világgal való barátság a lényeg. Nagyon kevesen gondolnak arra, hogy jó lenne, ha gyermekük megismerné az Urat, és meglátná, mi a terve az életével. Mindenki a saját tervét akarja megvalósítani. Olyan kevés fiatal keresi az Urat, kevés szív vágya Jézus megismerése. Hordozzuk imádságban a szülőket, és a gyermekeket is. Legyen az a vágyunk, hogy már fiatal korban megismerjék a kegyelmet, és belépjenek Isten országába.

Amikor megváltozik Isten munkája által valakinek a szíve, az élete, ma is gyakran úgy néznek rá, mint valami csodabogárra. Megkérdezik, mi történt vele. Ha valaki megtagadja a bűnt, és Jézus útján jár, akkor megkérdik, mi lett vele. Amíg a bűn útján jár valaki, trágárkodik, paráználkodik, iszik, drogozik, nem kérdez senki semmit. Miért? Mert a bűn természetessé vált. Mivel a többség a széles úton jár, az nem feltűnő, az tűnik ki, aki rálép a keskeny útra, aki mer szembeúszni az árral. Ne féljünk vállalni az Úr Jézust, Aki életét adta értünk. Akkor is kövessük Őt, ha nem értenek meg, ha csodabogárnak titulálnak. Mert Jézus az élet teljességét kínálja és az örök életet.

Jézus magához hívta a tizenkettőt, előbb mindig magához hív, és majd csak ezután küld ki szolgálatra (Mk 6,7-13). Ma is így történik, odahív magához, beszélni akar velünk. És ha hív, menjünk oda Hozzá. Minden nap magához hív, azt akarja, hogy mielőtt megkezdjük a napot, belevetjük magunkat a tennivalóinkba, legyünk Vele. Figyeljünk Rá, és engedjük, hogy eligazítást tartson. Mint Krisztus katonáinak, eligazításra van szükségünk, mert nem a saját ötleteinket, magunkat valósítjuk meg, hanem a Főparancsnok akaratát.

Kettesével küldi ki őket, ez fontos, mert így tudják egymást erősíteni, tovább segíteni. Másrészt az ószövetségi törvény szerint két tanú vallomása hiteles. Ha ketten tesznek bizonyságot Jézusról, el kell fogadniuk. Az Úr mindig ad valakit tanítványai mellé, azért, hogy együtt keressék az Urat, tanulmányozzák az igét. Azt üzeni ez most nekünk, hogy ne csak magunkban álljunk az Úr elé, hanem egy másik tanítvánnyal együtt kutassuk az Írást. A közös olvasás, tanulmányozás gazdagítja hitéletünket. Amit én nem látok meg, azt a másik észreveszi. Aztán mivel nem egyforma gondokkal küszködünk, mást üzen az Úr a másik testvérnek, mint nekem, és az ő bizonyságtétele így gazdagít, erősít engem.

A Jézustól való felhatalmazás nélkül a tanítványok erőtlenek, tehetetlenek. Az Ő megbízatása által telik meg az igehirdetésünk erővel, és lesz eredménye. E felhatalmazás nélkül a tanítványok kudarcot vallottak volna. Jézus hatalma nélkül kudarc kíséri szolgálatunkat. Hatalma jelenti az Ő jelenlétét.

A por leverése nem bosszú, hanem bizonyságtétel arról, hogy az Úr nem ment el mellettük. Őket is felkereste, csak nem nyitották meg Előtte életük ajtaját. Gyakran nem nyílik az Úr előtt az ajtó, nincs rá időnk, vagy a világ dolgai fontosabbak, sürgősebbek. A lerázott por azt jelezi, igenis hallottuk az igét, csak mi nem akartuk meghallani. Az Úr mindenkit keres, be akar jönni hozzánk, zörget az ajtónkon, ha nem engedjük be, a levert por majd arról beszél, itt jártam, zörgettem, de te nem engedtél be, így ne engem hibáztass. Ne küldjük el az Urat, amikor betér hozzánk. Ne legyen Nála semmi sem fontosabb vagy sürgősebb. Mert az örök életnél, bűneink bocsánatánál nincs fontosabb.

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! s

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!

Isten áldásával.