Alkalmazzuk az olvasottakat

J

ónátán által győzelemmel ajándékozta meg az Úr Izráelt, ám Saul mivel levette tekintetét az Úrról, kapkodva dönt (1Sám 14,36-52). Nem Isten előtt gondolja át a történéseket, hanem a nép előtt próbálja menteni magát. Amit az Úr elvett tőle, azt emberi eszközökkel igyekszik megtartani, elodázni a hatalomtól való megválást. Zavar keletkezett Saul életében, és ez az engedetlenségre vezethető vissza. Most is az Úr megkérdezése nélkül akarja lerohanni a filiszteusokat. A rossz taktikája, értelmetlen parancsa miatt a fáradt és kiéhezett nép képtelen volt végigvinni az ellenség üldözését. Most akarja pótolni Saul azt, ami a z ő felelőtlen döntése végett elmaradt. Saul saját érdekeit tartotta szem előtt, és így összegubancolódtak a dolgok.

A pap azonban figyelmezteti, kérdezzék meg előbb az Urat.  Azonban az Úr nem válaszolt neki. És ekkor ismét esküt tesz, halálra ítéli azt a ki vétkezett.  Saul nem a maga életére nézve keresi Isten akaratát, nem is gondol arra, hogy ő tett valamit rosszul. Nem ő áll bűnbánattal az Úr elé. Hányszor másban keressük a hibát. Mást okolunk, ha valami nem a tervek szerint alakul, vagy Isten nem válaszol. Neki nem válaszolt az Úr, ezért azt kellett volna kérdezni, mit tettem Uram?  Saját engedetlenségét, meggondolatlanságát kellett volna az Úr elé vinni.

Sorsot vetnek és a sors Jónátánra esett. Saul képes lenne a fiát halálra adni, mást áldozna fel saját bűneiért. Isten Jónátán által adott szabadulást, a nép pedig ezt felismerve mellé áll.  Azért esett a sors Jónátánra, hogy Saul felismerje rossz döntéseit, és bűnbánattal boruljon az Úr elé. Meg kellene látnia, Izráelt csak az Úrnak engedelmeskedve lehet eredményesen vezetni. Szabadítást csak engedelmes eszközök által ad az Úr.

A filiszteusok elleni harc nem egy nép, szabadság harca, hanem Isten népe háborúja, a bálványimádó nép ellen. Ezért ezt a harcot nem a hadvezérek, a taktika, vagy a haditechnika dönti el, hanem Isten mutatja meg, hogy Ő az Úr. Izráel pedig az Ő választott népe, és aki őt bántja, az Isten szeme fényét bántja. És az Úr hatalmas túlerővel szemben is győzelemmel ajándékozza meg őket.  Ehhez a győzelemhez, csupán egy őszintén és engedelmes szívvel Ráfigyelő emberre van szükség. Ez a személy Jónátán volt. A nép felismerte ezt és kimondta, Isten segítségével vitte végbe tetteit Jónátán, ezért nem halhat meg.

Ebben a szakaszban felvillan előttünk a kereszt titka. Jónátán esetében elénk áll a kereszt. Mert itt egy ártatlan személyt akartak a bűnös helyett halálba adni. A kereszten Isten ártatlan Báránya Jézus halt meg a bűnösért, értem. Jónátánnak nem kellett végül meghalnia, de Jézusnak igen, értem, helyettem és miattam Késztessen ez nagy hálára. Jónátánt Isten megmentette, de a Fiát odaadta értünk.

A farizeusok egyre jobban érdeklődnek Jézus iránt, valami olyan jelet akarnak, mi által egyértelműen kimondhatják, hogy Jézus a Krisztus (Mk 8,11-21). De ez a kívánságuk sem őszinte, azért szorítják Jézust, hogy majd támadhassák a szavain és a tettein keresztül. Jézus számára fájdalmat okoznak, mert az igével a kezükben sem értik Őt.  Jézus tetteit látva már fel kellene ismerniük az ige beteljesedését. Számtalan olyan tettet hajtott eddig is végre Jézus, amit senki más nem volt képes megtenni. Mindezek a Krisztusra mutatnak, ki kellene mondani, erre csak Isten képes. A négyezer ember megvendégelése is azt üzeni, Isten eljött, gondoskodik övéiről, Ő Úr a természeti törvények és erők felett is.  Aki nem látja Jézusban Istent, aki nem nyitja meg Előtte a szívét, nem kap külön jelet, mert az sem győzné meg. A legnagyobb jel a feltámadás, és mégsem nyílik a szívünk, nem fakad fel a hit az emberekben. Kételkedünk, elutasítjuk, pedig Ő az egyetlen, Aki áldott, boldog életet tud ajándékozni, és eltörli bűneinket, megnyitva általa Isten örök országát előttünk.

Ismét a túlsó partra megy Jézus, folyamatosan tanítja övéit.  Mélyíti hitüket, mindezt úgy, hogy felszínre hozza a még bennük lévő hitetlenséget, értetlenséget. Szondázza hol is tartanak, mert nem a farizeusok a lényegesek, hanem az elhívott tanítványok, akik naponta figyelik Őt, és látják hatalmas csodáit. Előrébb tartanak-e? A sok csoda, életformáló tett megtősítette-e a hitüket? És ez  a hajóúton derül ki.

A mindennapi élet apró dolgaihoz való hozzáállásunk mutatja meg hol is tartunk, mennyire hangolódunk rá Urunkra?  Jézus a farizeusok életétől, tanításától óvja őket, de ők nem tartanak lépést Vele. Nagyon lemaradtak, az ennivalónál tartanak. Ők még azon aggódnak, mit esznek, mert elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.  Bizony szégyenkezve kell az Úr elé állni, mert mi is le vagyunk maradva. Egész más gondolatok foglalkoztatnak, mint az Urat. Jézus az elveszett lelkekre, a félrevezetett, megtévesztett, a bűn útján járó emberekre gondol, és közben minket saját megélhetésünk, kényelmünk aggaszt.  Elfelejtjük, az Úr gondoskodik azokról, akik első helyre az Ő országát és igazságát helyezik.

Másrészt most életek át hatalmas dolgokat, és olyan szomorú, senki nincs közöttük, akik a többieknek elmondaná, ne féljetek, amíg Jézus velünk van. Láttuk az ötezer és a négyezer megvendégelését, előttünk történt meg, a kevés sok lett, elég lett, sőt maradt is. Az Úr korábbi cselekedeteit, vagy az előbb kapott igéket idézzük fel, erősítsük általa hitünket és egymást. Merjük a kétségek, félelmek idején mondai, ezt az igét kaptam, és ez ma is érvényes. Jézus ma is ugyan az. Olyan könnyen megfeledkezünk erről, addig jó az ige, amíg a csendességben elolvassuk, de azért kapjuk, hogy kenyér hiány, nehéz helyzet, problémák közepette is táplálékká váljon. Jézus szava erősíti hitünket, tesz képessé gondjainkat Rábízva előre haladni. Ha elfelejtjük az ige szavát, ha nem idézzük fel tudatosan, legyőznek az aggodalmak, akkor nem az Úr ügye visz előre, hanem magunkkal leszünk elfoglalva.

Ne feledjük el a tegnap olvasott igéket, se az Úrtetteit, hanem tudatosan elevenítsük fel őket. Megkísért, hogy elolvassuk a napi részt, aztán már várjuk a holnapit, az Úr azt kéri, egész nap emlékezzünk rájuk, idézzük fel többször az olvasottakat mert így válik erővé bennünk. Napközben az előző napok olvasmányait is felidézhetjük, munka közben is lehet igéről gondolkodni, Ha lehet vezetés közben is zenét hallgatni, akkor lehet elmélkedni is. Az elmélkedés azt jelenti, felidézem magamban a korábban olvasott igét, végiggondolom, és megkérdezem, mit jelent mindez rám nézve. Vagyis átültetem a gyakorlatba. Az Úr azért adta az igét, hogy a mindennapokban alkalmazzuk, elméletből váljon gyakorlattá.

A BIBLIÁT HA FELNYITOD

1.  

A Bibliát ha felnyitod,

Mily nagy csodát mutat neked!

Megnyílik benne fenn az ég

S itt lenn a szíved és szemed.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

2.  

E drága könyv tükör neked,

Megláthatod te szívedet;

Oly szennyes az s oly elveszett,

De Jézus által új lehet!

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

3.  

Az Úr szerelme benne szól,

És zengve zúg Atyánk szava,

Az elveszettnek így mutat

Napfényes utakat haza.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

4.  

Elmondja a kereszthalál

S feltámadás örömhírét,

Mint vitte végbe Jézusunk,

Mit kezdettől Atyánk ígért.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

5.  

Új élet magva szent Igénk,

S e pusztán át a manna is,

A lábunknak szövétneke,

Amíg utunk hazánkba visz.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

Isten áldásával.