Várj az Úrra!

T

egnap olvastuk, hogy Saulnak meg kellett állnia ahhoz, hogy meghallja az Isten igéjét (1Sám 10,1-8). Ez fontos, megállok, nem folytatom tovább, amit megkezdtem, hanem várom, mit mond nekem az Úr. És nem általánosan, hanem nekem személyesen. Saul is személyre szabva kapja meg az Úr akaratát. Megtudja Sámueltől, mi a terve az életével Istennek. Ehhez meg kell állni, másképp nem megy. Az Úr nem fog utánunk rohanni, megszólít, de nekem kell megállnom, és figyelni mindarra, amit mond. Ne menjünk tovább addig, amíg nem értjük meg az Úr akaratát. Mi már vihetjük magunkkal a Szentírást, többször is elolvashatjuk az adott részt, illetve felidézhetjük magunkban az olvasottakat. Egész nap elmélkedhetünk az igéről, kérdezhetem: mit mond nekem, mi a terve velem?

Megtudja Saul, hogy az Úr fölkente, vagyis kiválasztotta népe fejedelmévé. Őreá bízza az Úr Izráel népét. Nagy felelősség ez. Talán még nem is igazán érti a történteket, de a próféta elmondja, Isten közelebb akarja vonni magához. Mert minden ott kezdődik, távol vagyok az Úrtól, és Ő közel von magához. Kapcsolatba hoz Önmagával. Prófétákkal is fog majd találkozni, és ebben a találkozásban átéli, hogy Isten Lelke leszáll rá, birtokba veszi az életét. Ezzel megtanulja, hogy Isten Lelkének vezetésére van szüksége, mert így, ahogy van, nem alkalmas erre a feladatra. Benne van az is, akkor fog jól haladni az élet útján, és lesz áldás a szolgálata, ha Isten Lelke vezeti, ha mindig, mindenben figyel Rá.

Az Úr Lelke által más emberré lesz. Csakis az Úr tud átformálni, más emberré tenni. Persze most arra gondolunk, hányszor mondjuk, de megváltoztál, mennyire másabb vagy, mint szoktál lenni, vagy, mint amikor összeházasodtunk. A legtöbb esetben ez a másság negatív tartalmú, mert rossz irányban bizony tudunk változni, de jó irányban nem. Ez már tőlünk nem telik, az Úr beavatkozására van szükségünk. Urunk Jézus is azért jött, hogy más emberré tegyen. Azt akarja, hogy krisztusivá váljon az életünk.

Sámuel elmondja Saulnak, kikkel fog találkozni, amikor eltávozik tőle. Ezek a találkozások jelek, amelyek megerősítik, hogy az elhívás, a felkenetés valóság. Istennek valóban terve van az életével, és nem élhet tovább úgy, mintha mi sem történt volna. Komolyan kell venni Istent, és innentől az engedelmesség a járható út. Urunk mindig megerősít igéje által, nem csak megbíz, hanem bizonyossá tesz az elhívatásunk és az üdvösségünk felől. Igéje által erősíti meg a hitünket és üdvbizonyosságunkat. Nehogy megfeledkezzünk arról, hogy kihez tartozunk és mit tett értünk az Úr. Ő nem bizonytalanra hív, aki hisz Őbenne, annak örök élete van.

Még egy nagyon fontos mozzanat található ebben az igében: hét napig várj, és akkor kapod meg, mit kell tenned. Tehát a várakozás, ez lesz a próba, ebben derül ki, hogy valóban más ember lett-e, vagy legalábbis úgy lett-e más, ahogyan az Úr akarja. Várnia kell az Úrra, vagyis nem ő, mint király a legfelsőbb tekintély, hanem Isten. És amikor nem dönt és cselekszik azonnal, hanem vár a prófétára, ezt vallja meg, Isten a parancsnok, Rá várunk. Azonban ezen a területen elbukik majd az új király. De hogy állsz ezzel te? Tudsz várni Isten akaratára? Vársz addig, amíg biztos nem vagy benne, ezt akarja az Úr, ezt kell tennem?

Jézus nem hagy ki senkit, az evangéliumot mindenkinek hallani kell, ezért Názáretet is felkeresi (Mk 6,1-6). Bátran felvállalja önmagát és Isten országát a rokonok és ismerősök között is, bár tudja, mire számíthat. Ennek ellenére nem kerüli el őket. Nem mondja, minek menjek oda, úgysem fognak hinni. Megadja a lehetőséget, és az már az ő felelősségük, hogyan élnek vele. Bizony, megkísért minket az előre tudás gondolata. Tudjuk, hogy ott nem fognak hinni, és felmentjük magunkat. Minek menjünk oda, minek szóljunk, úgysem fogadják el. Az Úr egyszer megadja a Vele való találkozás lehetőségét. Nem megy állandóan, de ők is meghallhatják az örömhírt.

Amikor eljön a szombat, felkeresi a zsinagógát, tehát a templomos embereket is keresi, hozzájuk is szól. Fontos számára a zsinagóga közössége is. Tanítja őket, Isten országát ismerteti meg velük. A tanításon keresztül kell meglátni: ki az, Aki beszél? A tanítás által tárul fel Isten terve a bűnös ember megmentésével kapcsolatosan. Eljutnak az álmélkodásig, de nem látnak túl az emberi formán, a korábbi ismeretükön. A tanítás és a csodák által nem jutnak el a Messiásig. Nem akarják meglátni, hogy beteljesedtek az ígéretek, itt van Isten köztünk.

Hányszor mi is külsőségeken ragadunk le, és nem látjuk meg a hirdetett igében az Úr szavát. Nem vesszük észre Jézust, aki ma is Szabadít, bűnöket bocsát meg. A csodák azért történnek, hogy felnyissák a szemünket, és meglássuk: Jézus az az Üdvözítő, Akiről az angyalok Betlehem mezején bizonyságot tettek.

A názáretiek számára Jézus csak egy ács, aki által nem történhetnének csodák. Kicsoda számomra Jézus? Látom-e hittel Őt, mert csak a hit számára válik láthatóvá az Ő isteni Lénye. Hit nélkül csak egy ember, de nekünk többre van szükségünk. Életünket egyedül Jézus képes helyreállítani, csak Ő tud új, Istent szerető és Neki engedelmeskedő szívet ajándékozni. Uram, Jézus, köszönöm, hogy eljöttél, tisztítsd meg a szívemet, vedd el hitetlenségemet, és ragyogtasd fel előttem dicsőségedet. Boruljunk le Előtte, és valljuk meg őszinte örömmel: én Uram és én Istenem.

A hitetlenségünk akadályozza az Urat. Nézzünk magunkba, hogyan is látjuk Jézust? Ne okoljuk mindenért Istent. Ne mondjuk, miért engedi a bűnt, a gonoszságot, hanem vegyük észre, ha hinnénk Benne, mint Isten Fiában, sok minden másképp alakulhatna. Mert Jézus a világ Világossága, és ahová ez a fény beragyog, ott múlik a sötétség. Azért nem történnek szabadulások, megtérések, mert nem látjuk meg Jézusban a Krisztust. Ha nem látom, hogy Ő több, mint ember, nem változik semmi. Csodálkozott hitetlenségükön - vajon ma nem csodálkozik? Nem mondja: mit kellene még tennem? Hát nem elég a rengeteg újjá formált élet? Nem elég, hogy meghaltam érted a kereszten? Uram, ez elég! Köszönöm, hogy életed adtad értem. És Jézus tovább megy, nem győzködi őket, hanem viszi más helyekre az igét.

Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni

1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.