S
|
aultól
eltávozott az Úr Lelke, és ez meglátszik az életén, uralkodásán (1Sám 17,1-58).
Isten nélkül tanácstalan és tehetetlen. Így tapasztalhatjuk saját életünkben.
Ha kivesszük Isten kezéből az életünket, a világ olyan erővel ostromol, hogy
nem tudunk mit kezdeni vele. Királyként a filiszteus uralom alól kellett volna
felszabadítani Izráel népét, demonstrálni kellett volna Isten hatalmát, de ő
engedetlen volt, nem várt Istenre. Nem könnyű lecke, és Saul elbukott. A
filiszteusok pedig átlátják a helyzetet, és lélektani előnyt kovácsolnak, sőt, igyekeznek láttatni, hogy Izráel szolga és az is marad.
Ebben jön segítségükre Góliát, mert mindig valami előbukkan. Sátán
megtalálja azokat az eszközöket, módszereket, vágyakat, bűnöket,
szenvedélyeket, amik által fölénk nőhet. Saját Góliátjaink által tart kézben,
hirdeti, hogy nincs esélyünk, adjuk fel, elhiteti, hogy nála nélkül nem élhetünk. Azonban
ez hazugság, és az a baj, amikor a hívők is ezt elhiszik. Mindennemű Góliát, a
bennünk élő is legyőzhető. Nincs legyőzhetetlen Góliát, de nem én győzök, a
szabadító kívülről érkezik. A világ nem győzi le, és nem győzheti le Góliátot,
valaki másra van szükség. Itt Dávid lesz a szabadító, számunkra pedig Dávid Fia,
Jézus adatott. Ne feledjük a legnehezebb, a leglehetetlenebb pillanatokban sem, hogy van Szabadító. Jézus jön felénk. Ahogyan Dávid is harctér felé tartott, úgy
tart a mi harctereink felé Jézus. Tud
rólunk, és elindult, hogy segítsen.
A két felkent király között micsoda különbség van, mert van különbség, és
ezt a hívők között is látjuk. A különbség a töltésben és az életvezetésben
található. Saultól eltávozott a Lélek,
Dávidot betölti és vezeti. Dávid Isten
gyermeke, mert akiket Isten lelke vezérel, azok Isten fiai.
Saul maga nem vállalja a küzdelmet, pedig mindenkinél magasabb volt, de
az egyszerű és gyermek pásztorfiút harcba küldené. Mást feláldozna. Mennyire
más Jézus, Ő menti az övéit, és Önmagát adja értük. Dávid elutasítja Saul
fegyvereit, nem a fegyverekre, hanem az Úr nevére támaszkodik. Van korábbi tapasztalata, ebből építkezik.
Megtapasztalta Isten hatalmát az oroszlán és a medve támadása esetén, tudja, hogy Isten Góliátnál is hatalmasabb.
Dávid az Úrra épít, nevében bízik, és Őreá néz. Mivel a láthatatlant,
Isten országát látja hit által, nem fél. Ha Góliátra figyelünk, megrémülünk. Dávidot
az vezérli, tudják meg, hogy van Isten Izráelben. Nem a maga hírnevét akarja
nagyobbítani, hanem Istent szeretné ismertté tenni. Tudják meg, hogy van Isten.
Igen, ez a cél, tudják meg, mert a bűnös embernek Őreá van szüksége. Isten
nélkül tehetetlennek bizonyulunk, kapkodunk, rohangálunk vagy lefagyunk. Meg
kell tudni: Isten nem a világ fegyverei, módszerei által szabadít meg. Meg
kellene Isten népének ezt tanulni, Isten más módszerekkel, eszközökkel
dolgozik, a Golgotán végezte el a szabadítást. És ma is a kereszt tövében élhetjük át a bűneink alól való felszabadulást,
az ott kiontott vér tisztít meg. Amit egy hadsereg és képzett emberek nem
tudtak elvégezni, azt Isten egy pásztor által elvégezte. Mindig király és
pásztor között választhatunk, lássuk meg: a Jó Pásztor ad győzelmet. A
győzelmet az Úr adja. Nekünk ezt szabad elfogadni.
Urunk tovább tanítja az embereket, és annyira szükségünk van erre (Mk
9,42-10,16). Tőle kell tanulnunk, ami azt jelenti, hogy meg is tanuljuk, vagyis
alkalmazzuk az életünkben, amit mond. A tanítványok sók, ízüket az Úrral való
élő kapcsolatból kapják. És amíg tart a kapcsolat, addig van íz is. Önmagunkban
nem vagyunk sók, és ha leválunk az Úrról, elveszítjük ízünket. Ha pedig az
egyház nem sóz, nem tud ízt adni az élethez, hanem inkább a világ ízetlenségét
veszi át, elveszíti egyedi jellegét,
szükségtelenné válik. Íz nélküli sóra nincs szükség, nem jó semmire, nem kell
senkinek. Ha az egyház elveszíti Krisztust, nem több egy klubnál, és akkor
nincs rá szükség.
Milyen modern a farizeusok hozzáállása, nem azt kérdezik, hogyan lehet
megmenteni egy házasságot, mit lehetne érte tenni. Hogyan is lehetne Istent
jobban belevonni a kapcsolatba. Abból indulnak ki, nincs más megoldás, a válásra
szükség van. Jézus azonban visszavezeti őket Isten akaratához, a Bibliához. Ott
van benne a válasz, kérdezni sem kellene, csak megtalálni, sőt, ők ismerik is,
így csak komolyan kellene venni. Mi is gyakran így vagyunk, Istent kérdezzük,
de ismerjük a válaszát, ám mi azt nem akarjuk megtenni. Ezért csűrünk-csavarunk, és a magunk elképzelését kívánjuk Istenre vetíteni.
Jézus rámutat az eredeti teremtési rendre, és ezen Isten nem
változtatott. A Tőle függetlenné vált, elszakadt ember kezében minden elromlik,
a házasság is. Isten jelenléte nélkül minden elromlik. Ha azonban behívjuk Őt
az életünkbe, házasságunkba, minden meggyógyulhat. Az evangélium az élet
gyógyszere, és a kapcsolatok orvossága is.
A teremtési rend része a férfivá és nővé való teremtés, és a házasság kétneműek
kapcsolatán alapuló szövetség. Ezen Isten nem változtatott, Ő nem igazodik a
világhoz, így jobb, ha mi is Őhozzá igazodunk.
Olyan szomorú, hogy Jézus határozott tiltása ellenére a szétválasztáson
agyalunk. És ez is különbség Isten és a gonosz munkája között. Isten mindig
egybeszerkeszt, helyreállít, a gonosz szétválaszt, tönkretesz, szétdobál. Aki a
szétválasztáson munkálkodik, nem Isten országát építi.
Kövessük azoknak a példáját, akik Jézushoz vitték a kisgyermekeket, hogy
megérintse őket. Jézus érintésére van szükségünk, és ezt Ő igéje és Lelke által
végzi ma is. Az ige érintése meggyógyít, helyes kapcsolatba hoz az Atyával,
reményt és békességet ad. Jézus magához engedi a kisgyermekeket, akik nem
kritizálva, nem kísértve, hanem teljes bizalommal közelednek Hozzá. Mi is ilyen gyermeki bizalommal induljunk
Felé. Higgyük, hogy nem elutasít, még a legnagyobb bűnös is, aki ezt látja és
megbánja, jöhet Hozzá. Kész magához ölelni a vétkezőt, az elkóboroltat, és
hazavinni. Jézus ölelése áldás. Engedjük, hogy igéje által átölelje szívünket.
Az Úr csodásan működik
1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van. Tenger takarja lábnyomát,
Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl,
Mi most még rejtve itt.
2. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul. Kegyelmet rejt s
belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.
3. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág, S bár mit sem ígér
bimbaja, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja őt, Annak választ nem ád, De
a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése