Teljes engedelmesség

C

sodálatos az Úr, nem zárja rövidre a témát, hanem ad új esélyt, ezt teszi most Saullal (1Sám 15,1-9). Elküldi hozzá Sámuelt, és beszél vele. Most még megmutathatja, hogy komolyan veszi az Úr beszédét. Mit jelent komolyan venni? Azt, hogy cselekszem, mindent pontosan úgy teszek, ahogy Ő mondja. Ez az Úrnak való engedelmes élet. Ez az igazi élet, hiszen erre is lettünk megteremtve, hogy képviseljük Istent ebben a világban. Mégpedig úgy, hogy mindig azt tesszük, amit Ő a mi személyünkre megtervezett. Jónátánon keresztül is bemutatta az Úr, hogy milyen az, amikor Rá figyel valaki, tanácsát kéri, és vezetése szerint jár el. 

Feladatot kap Saul, Izráel régi ellenségének kell megmutatni, hogy Isten népét nem lehet leírni, nem lehet a kiirtására törekedni, nem lehet akadályozni. Ez fontos, Isten gyermekeinek, az Úr tervének senki nem állhat ellen, támadni lehet, de a célba érését nem tudja keresztülhúzni. Isten országa ma is növekszik, és akit az Úr elhív, azt be is viszi abba az országba. Támadhat a sátán, ahogy akar, háboroghat a tenger, de Ő mégis eljut a túlsó partra. Ebbe lehet kapaszkodni, nem akadályozhatja meg a ránk bízott szolgálatot, mert ha Rá bízzuk magunkat, kihoz a viharból is.

Az a feladat, hogy induljon és irtsa ki Amálékot. Meg kell mozdulni, azért király, hogy az Úr irányítása alatt felszabadítsa Izráelt, és így megtapasztalják Isten hatalmát az életükben. Eddig elnyomás alatt éltek, azt gondolták, ennek soha nem lesz vége, féltek a bálványoktól; Saul nagyszerű feladata: ebből kiemelni az embereket, és felmutatni számukra Isten hatalmát. Végre vegyék komolyan, hogy nem a környező népek ereje, katonai, politikai szervezettsége a megoldás, hanem a bizalom Istenben. Az Úr nem hagyja népét, és ha ez a nép segítségül hívja, komolyan veszi igéjét, át is éli hatalmát, segítségét. Az a gond, hogy gyakran csak a bajok idején figyelünk Istenre, amikor nincs nagy nyomás, és elboldogulunk, a magunk kezébe vesszük életünk irányítását.

Saul elindult az Úr szava szerint. Odafigyelt a kéniekre, akik segítették annak idején Izráelt. Úgy tűnik, végre visszatalált a király az engedelmesség útjára, végre mindent úgy tesz, ahogy Isten mondja neki. Sőt, még magától odafigyel egy velük szeretettel bánó népre. Rendeződik az Úrral való kapcsolata, az élete. De van itt egy azonban: szinte mindent úgy csinált, ahogy Isten kérte, de a királyt életben hagyta, és az állatállomány javát megkímélte. A hitványt, az értéktelent kiirtották, a javát, az értékeset megtartották. De nem így szólt a parancs! Irts ki mindent, amije van. Csak félig-meddig engedelmeskedik a parancsnak. Miért? Mert a hadinép nem engedelmeskedett, Saul pedig nem merte Isten akaratát velük szemben vállalni. Inkább a népre hallgatott, mint Istenre. Féltette a királyságát. 

Nagy kísértés ez a félig-meddig való engedelmesség, ami a mi érdekünk, abban engedünk. Ami számunkra értéktelen, ami amúgy sem jelent hasznot, abban engedünk, de ahol előnyt látunk, ahol érdekeink úgy diktálják, már nem úgy cselekszünk. A fél engedelmesség engedetlenség. Aki csak az értéktelent adja az Úrnak, de régi életéből megtartja az értéket, az nem engedelmeskedett. Pál apostol mindent kárnak és szemétnek ítélt. Mindent. Nem csemegézett a bűnök között, a régi élet dolgai között, hanem mindent szemétbe dobott, egyedül Krisztushoz ragaszkodott. Az Úr teljes engedelmességet kér tőlünk.

Az Úr megérkezett Bétsaidába, és egy vakot vittek hozzá, ezért az emberért ment (Mk 8,22-26). És ha vele tartanak a jelet kérők, most megkapták volna. Mert az Istentől küldött jel - a Krisztus - által vakok visszanyerik látásukat. De mivel nem mentek vele, ezt nem láthatják, lemaradnak. Jelet kértek, de nem úgy és akkor kapják, amikor ők azt gondolták. Aki követi Jézust, jeleket, csodákat tapasztal. És ez a hívő szívnek elég. Amit az Úr magától cselekszik, amit nekünk ajándékoz magából, az elég.

Az Úr mindenkivel egyénileg és személyre szabottan foglalkozik. Ez nem orvosi rendelő, nem arról van szó, hogy minden reggel elkezdi a rendelést, és mindenkit meggyógyít. Ő nem elsősorban a testre specializálódik, hanem a bűnös embert igyekszik ismét kapcsolatba hozni Istennel, a teljes embert akarja gyógyítani.

Kétlépcsős gyógyulást látunk, mintha az első lépés után a vakon múlna, hogy vágyakozik-e többre, vagy megelégszik ennyivel. Akar-e teljesen meggyógyulni, akarja-e, hogy a lelki látása is rendbe jöjjön? Sok esetben leállunk a testi gyógyulásnál, és nem vágyunk lelkire, nem vágyakozunk tiszta látásra. A tiszta látás azt jelenti, most már nem úgy lát, mint a legtöbb ember, hanem meglátja Jézusban azt, Aki. Látja a lényeget, hiszen a a meggyógyult szemével először gyógyítóját pillantotta meg. Ez a teljes gyógyulás, látom Jézust, és Benne az élő Istent. Felragyog előttem, hogy aki rendbetett, az a Teremtő Isten. 

A gyógyulás után hazaküldi Jézus, menjen haza, lássa azokat, akiket eddig nem láthatott, és lássa meg bennük az embert. Talán az első fázis azt üzente, régen, amikor láttál, csak tárgyat, eszközt láttál az emberekben. Addig kellettek, amíg hasznot jelentettek. Meggyógyult szemekkel már látja az embert, értéket lát bennük, akik azért fontosak, mert emberek, Isten teremtményei és ajándékai. Mit látunk a másikban? A feleségedben, férjedben, gyermekeidben látod-e Isten ajándékát?

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram!

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram!

Az erős lelket újítsd meg bennem!

Ne vess el engem a Te orcád elől,

Szentlelked ne vond meg tőlem!

Támogass az engedelmesség lelkével,

Szabadításod örömét add nekem!

Isten áldásával.