Eszköz az Úr kezében

S

aul hamar szembesül azzal, mit jelent az elhívás (1Sám 11,1-15). Nem kiváltságokat, hanem hitből való életet. Azonnal megpróbálódik a hite és az élete. Az ellenség nem tétlenkedik, amikor meghallják, mi történik - Isten népének vezetője lesz, és megszerveződik az életük -, azonnal cselekednek. Az ammoniták fenyegetése következtében Jábés-Gileád polgárai követeket küldtek egész Izráel területére, hogy segítséget kérjenek. Ezek az emberek rájöttek, ha nehéz helyzetben vannak is, lehet nemet mondani az ellenségnek, a gonosznak. Bár mi is eljutnánk ide, lehet nemet mondani, nem engedem magam teljesen sárba tiporni, megalázni. Bíztak Isten népében, bíztak az Úrban. Hitték, hogy a frissen megválasztott király és az ország népe nem hagyja őket magukra. Hiszem-e, hogy az Úr nem hagy magamra? Kiálthatok Hozzá, mert Ő maghallja, nem megy el mellettem. Van emberünk, van Királyunk, és ő az Úr Jézus Krisztus.

Saul még a mezőn dolgozik, de meghallja a nép sírását, amikor hazafelé tart. Már érzékeny, figyeli, mi történik körülötte, átérzi a felelősséget. Isten pont ezen az eseményen keresztül mozdítja ki eddigi életéből, és tudatosítja benne a felelősséget. Igen, felkenték királynak, és felelős a népért. Most már nem élhet közömbösen, félrevonultan, csak a maga régi dolgaival foglalkozva. Amikor az Úr belép az életembe, kimozdít a közömbösségből, elindít a lelkek menése felé. Most már felelős vagyok a másik emberért. Tennem kell azért, hogy megmeneküljenek a kárhozatból.

Isten Lelke megragadta Sault, betöltötte a lényét, és munkába fogta. Isten Lelke munkálkodik benne és általa. A Lélek vezeti az Úr gyermekeit, kézbe vesz és munkálkodik általunk. Saul engedelmeskedik Isten Lelkének, átéli: tenni kell. Úgy cselekszik, hogy tudja, ő eszköz az Úr kezében. Fontos, hogy tudjam, én eszköz vagyok, az igazi szabadító az Úr. Jó ha látom: nem én mentek meg másokat, nem én végzek szabadítást, de lehetek eszköz az Úr kezében. Engedhetem, hogy használjon mások megmentése érdekében, országa építésében. Saul engedte, hogy a Lélek vezesse, meglátta, mi az, amit neki kell megtennie, és ezt megtette. Amit ránk bíz az Úr, azt az egyszerű és kicsi feladatot tegyük meg, a többit pedig bízzuk az Úrra.

Saul most még jól látja magát, nem áll bosszút, hanem hálás az Úrnak, mert szabadulást szerzett Izráelnek. Saul tudja, hogy Isten szabadította meg őket. Nem ő, nem a király adta a szabadulást, hanem Isten. A királynak is megvolt a maga szerepe, összehívta a népet és kivonult a sereggel az ellenség ellen. De a szabadítást az Úr adja.

A tanítványok visszatértek Jézushoz a kiküldetésük után, nem lehetnek függetlenek, az evangélium hirdetése nem magánvállalkozás (Mk 6,30-44). Az Úr követei az evangélisták. Aki átadta az életét, az követté válik. Az Úr a megbízó, Őt képviselem. Ez azt is jelenti, hogy az elvégzett munkáról be kell számolni, Ő fogja megmondani, jól végeztem-e a feladatomat. De az is fontos üzenet, hogy a tanítvány mindig az Úrtól indul és Hozzá tér vissza. Az életünk ritmusává kell válnia: Tőle indulok, és Hozzá érkezem.

Az Úr személyes csendességre hív, kiemel a mindennapok rohanásából, és azt mondja, jöjj Velem magadban. Minden nap szánjunk az Úrra időt. Legyünk csak Vele. A sokaságot vonzza az Úr. Jó látni, hogy vállalják a sok kilométeres gyaloglást is Érte. Hallani akarják, Vele akarnak lenni. Én mit vállalok Jézusért? Hányszor még az istentiszteletre sem tudunk elmenni, pedig nem is kell sokat utaznunk hozzá.

A sokaság teljesen Jézusra bízza magát, ennyi kincset kapnak Tőle, hogy szinte észre sem veszik a közelgő estét. Valahogy Jézus közelében megfeledkeznek a vacsoraidőről és minden más programról, és ez csodálatos. Bár én is mindig megfeledkeznék mindenről, és tudnék így Jézus jelenlétébe merülni.

A tanítványok nem így látják, ők inkább szabadulni akarnak az emberektől, nyugalomra vágynak. Oldják meg maguk ezt a helyzetet, ha nem figyeltek az időre. De Jézus nem küldi el őket. Őt nem lehet utasítani. Olyan könnyen eltévesztjük a dolgokat, azt gondoljuk, mi vagyunk a gazda, Jézus a szolga. Megmondjuk Neki, mit tegyen. De ez így nem működik. Ő parancsol nekem.

Ti adjatok nekik enni. Igen, oldjátok meg ti, mondja Jézus a tanítványoknak. Azért vagytok velem, hogy megtanuljátok megoldani az ilyen helyzeteket. De hogyan? Hit által. Ez a hit próbája. Hiszik-e, hogy az Úr Jézus meg tudja oldani, ebben a helyzetben is képes cselekedni? Odafordulok-e hittel Jézushoz anyagi problémák esetén? Őt kérem, vagy magam igyekszem elrendezni, esetleg a társadalomtól várom el, hogy tegyen már valamit? Isten országának Királya gondoskodik övéiről. Illésről is gondoskodott az Úr, amikor egész Izráelben szárazság és éhínség volt.

Kiderül, van öt kenyerük és két haluk, ők nem is gondoltak erre az eshetőségre. Csak az volt az eszükben, mi ezt nem tudjuk megoldani, nekünk nincs. És kiderül, van, és meg tudják oldani. Jézus számára mindig az a fontos, ami van, Ő a kevéssel is tud mit kezdeni. A kiindulópont legyen az a kevés, amid van, vagy amije a gyülekezetnek van. Mert aki a kevesen hű, az majd többre bízatik. És akinek van, annak adatik.

Hogyan tovább? Itt a kevés, mit tegyek vele? Hát add oda Jézusnak, bízd Rá. Jézus pedig feltekint az égre. Ez egy nagyszerű megoldási program: Vedd a kevesed, tedd Jézus kezébe, és imádkozz. Jézus pedig visszaadja a tanítványoknak, akik szétosztják. Ez Isten országának rendje, itt így működnek a dolgok. A csoda maga Jézus, az Ő Lénye. A mi feladatunk, hogy továbbadjuk, amit az Úr Ránk bízott.

Így működik Isten országa, a kevéshez hozzáadjuk Jézust, és még maradék is lesz. Öt kenyérből tizenkét tele kosár a maradvány. Mondhatnánk, gazdasági csoda. Ez a csoda Jézus. Ha a halmozás helyett a magam „kevesét” Jézusnak adom, sokaknak lehet elegendő. Még tartalék is marad. Isten országa kimondhatatlanul gazdag. Jézus Lénye kiapadhatatlan. És ehhez nem kell más, mint átadott élet, egy totálisan átadott élet. Ez azt jelenti, mindent az Úr kezébe teszek, mindent Rábízok.

 Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

Isten áldásával.