D
|
ávid, miután
megbizonyosodik Saul elhatározásáról, útnak indul, és ez az út hosszú lesz,
azonban nem egyedül járja végig (1Sám 21,1-10). Ez az út hitének próbája is
lesz, kiderül, mennyire bízik az Úrban. Mi irányítja: a félelem vagy a hit? Mi
irányít a mindennapokban, a félelmeim vagy az Úrba vetett élő hit? Mert a hit
bizalom is, bízom abban, hogy az Úr a helyzetemnek, körülményeimnek is Ura.
Valóban Úr Ő éltem felett.
Dávidnál az út kezdetén nem teljesen látszódik ez a bizalom. Nem meri
vállalni a valóságot, a papnak nem mondja meg az útja mögött álló motivációt.
Nem meri megvallani, hogy Saul elől menekül. Úgy tesz, mint aki a király megbízásból jár el, küldetése van. Talán nem
akarja kiszolgáltatni Ahimeleket Saul haragjának, azonban így sem védheti meg.
A mi ügyeskedéseink sem mentik meg az életet. Merjük Isten akaratát és életünk
minden dolgát vállalni. Ne feledjük, mi senkit nem menthetünk meg, de Istennek
van rá hatalma és lehetősége.
Dávid útravalót és fegyvert kér, de csak a szent kenyerek vannak, a pap
azonban rendelkezésére bocsátja. Az Úr gondoskodik felkentjéről. Jó látni, hogy Urunk nem feledkezik meg övéiről életük nehéz pillanataiban sem. Dávid most
tanulgatja az Úrban való bizalmat, még fegyverekhez ragaszkodik, tőlük vár
védelmet. Úgy tűnik, a seregben való szolgálat átformálta, Góliát ellen elég volt
az Úr neve és a parittya. Most már lándzsára vagy kardra van szüksége. Úgy tűnik, néha nem növekedik a hitünk, hanem
visszafejlődik, már inkább a technikában, saját eszközeinkben bízunk, mintsem
az Úr nevében. Könnyen megkísért az a gondolat, hogy tőlünk függ saját védelmünk,
megmaradásunk. Azonban a mi megmaradásunk az Úrba vetett hitben található. Ő
tart meg hit által. Nemcsak megszabadít, hanem meg is oltalmaz.
Saul nagyobbá nőtt Dávid életében, mint Góliát. Hiszen Góliát ellen
hitben, teljes bizalommal indult a harcba, meg sem fordult a fejében, hogy alul
maradhat. Saultól fél, úgy véli, nincs esélye, nincs más megoldás, csak a
menekülés, és ezen az úton is gyakran kétségek gyötrik. Azt is látnunk kell,
hogy bármi Góliáttá válhat, ne dőljünk hátra, legyőztem Góliátot, mert alakot
vált, és néha olyan formában tűnik fel, amire nem számítunk. Saul Góliáttá
változására sem számított Dávid, nem gondolta, hogy a király fog az életére
törni. Ezért mindig mélyítsük hitünket, figyeljünk az igére, nézzünk Jézusra. Ha
Őt látjuk, múlik a félelem, mert Ő az újabb Góliáttól is meg tud szabadítani. A
Góliátok mindig ott bukkannak fel, ahol nem számítunk rájuk. De jelen van a
kegyelem is.
Ismét a városba megy Jézus, és a tanítványok megdöbbennek a kiszáradt
fán, ami mellett elmennek (Mk 11,20-26). Még Jézusnak is úgy mutogatják, mintha Neki is
meglepetés lenne. Ennyire nem hitték
még, hogy Jézus szava erővel teljes, amit mond, komolyan mondja, és megtörténik.
Az Úr így válaszolt: Higgyetek Istenben! Benne van az is: higgyétek, hogy
Bennem Isten van jelen. Amit Jézus mond,
az Isten szava, és megtörténik. Jézusnak ez nem meglepetés, szomorú, hogy a
tanítványoknak az. Nem erősítette meg hitüket a templom megtisztítása, nem
döbbentek rá, hogy a gyümölcstelen hitet, életet Isten megítéli. Komolyan kell
venni, hogy az Úr a tanítványokat, az egyházat nem díszfának állította a
világba, nem az a feladat, hogy minél szebb, minél szemkápráztatóbb legyen.
Gyümölcsfaként vagyunk itt, és termést vár az Úr. Ha csak díszelegni fogunk, megítéltetünk.
Higgyetek Istenben: higgyük el, hogy az Úr kimondott szava ma is élő és ható. Ő soha nem a levegőbe beszél,
és ha a szavát komolyan vesszük, annak ma is meglesz az eredménye. Akkor
történni fognak nagy dolgok, életváltozások.
Az Úr a szívünkre helyezi a hangsúlyt, az a fontos, mi van benne, hit
vagy kételkedés. Azért mennek nehezen a dolgok, mert kételkedünk Isten
hatalmában, sőt, sokan az Ő létezésében is. Az Úr áldása akkor tapasztalható
meg, ha hiszem is, hogy amit mondok, az megtörténik, mert az Úr megteheti.
Az Úr a hitet és a kérést emeli ki. Nem automatikusan mennek a dolgok,
hanem alázattal kérhetünk dolgokat az Úrtól. Szabad nekünk kérni az életek
megváltozását, szabadítását, azt, hogy jussanak hitre az emberek, vagy
oltalmazza meg az Úr üldözött népét. S Az imádság áldott lehetőség, általa
feltárhatjuk szívünket és kéréseinket, de hittel tegyük. Kérjük, és higgyük,
hogy megtörténik. Hiszem-e, hogy amit kérek, az megtörténik? Hiszen-e, hogy a
mai Saulokból Pálok lehetnek?
Fontos az imádsággal kapcsolatban, hogy nem kierőltetett dolgokról van
szó. A meghallgatás, a történés Isten ajándéka, megkapjátok. Ő ajándékozó
Isten. Azt akarja, hogy erővel képviseljük Őt. Az egyház azért van jelen a
világban, hogy észrevehető legyen és hatást fejtsen ki. Meg kell, hogy lássa a
környeztünk, hogy Isten élő Úr. Ma is cselekszik és keresi az embert. Azt is
látnunk kellene, hogy Istenre nekünk van szükségünk, és nem Őneki ránk. Nem
boldogulunk Nélküle. Mióta kikerültünk az Édenből, nem találjuk magunkat,
helyünket, a problémák sokasodnak, és nemhogy javulna az élet, egyre jobban
összekuszáljuk a fonalakat. Egyedül az Úr segíthet rajtunk, ehhez azonban
alázatra és bűnbánatra van szükség.
Azt, hogy mennyire nem boldogulunk Isten nélkül, az is mutatja, Jézusnak
hangsúlyozni kell a megbocsátást. Ezt azért teszi, mert ez sem megy, sőt, ez az
egyik legnehezebb feladat, odamenni a másikhoz és bocsánatot kérni, de a megbocsátás,
az elengedés sem egyszerű, még sok esetben a tanítványok számára sem.
Határozott felszólítás: bocsássatok meg. Ezt nem lehet kimagyarázni, mert
azért lehettem Isten gyermeke, mert nekem is megbocsátott az Úr. De a
folytatásban nekem is gyakorolni kell a bocsánatot. Ne feledjük az adósszolga
példázatát, neki sokat elengedett az Úr, de ő egy jelentéktelen összeget nem
akart elengedni, de meglett az ítélete. A kegyelem úgy működik, hogy nemcsak
elvárom, hanem magam is biztosítom mások számára. A kegyelmet tovább kell adni.
Mi a kegyelem? Jézusért megbocsáttatnak, eltöröltetnek a bűneink.
ÁLL A SZIKLA MINDÖRÖKKÉ
1.
Áll a szikla mindörökké,
Melyet Isten épített
Fáradt szívem menhelyévé
Zúgó hullámok felett.
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
2.
Lábaimnál zúg a tenger,
Zúg a szélvész rémesen.
Én Krisztusra építem fel
Szép reményem és hitem!
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
3.
Hasztalan dühöng az orkán,
Hasztalan nincs semmi fény:
Éjben és viharban némán
A hajnalra várok én!
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
4.
Bősz habok játéka egyre,
Megleled-e menhelyed?
Zaklatott szív, jöjj e szirtre,
Mely megmentett engemet!
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése