Új rend

D

ávid tehát Saul udvarában van, az Úr vezeti őt, viszi az ígéret, az elhívás beteljesítése felé (1Sám 18,6-30). Menet közben pedig kiképzi, szolgálatra alkalmassá teszi őt az Úr. A harcokban megtanulja a hadviselést és az ország védelmének megszervezését. Sikereket ér el, az emberek felismerik életén Isten áldását, közelében az Ő jelenlétét. Az emberek örülnek és éltetik fiatal hadvezérüket. Azonban ez Saulnak nem tetszik. Megszállja a gonosz lélek. Tehát a gonosz is akcióba lép, meg akarja akadályozni Isten tervét. Neki Saul uralma a jó, mert általa könnyen eléri Izráel fiait, éket tud verni Isten és a nép közé. Dávid engedelmeskedik Istennek, figyel a vezetésére, és szíve Istenért dobog. A gonosz számára ilyen ember nem megfelelő, ezért mindent megtesz trónra lépésének a megakadályozásáért. Ehhez megfelelő eszköznek látja a féltékenységet, a gyűlöletet. És ez egyre jobban hatalmába keríti Sault. Megrémül, félti hatalmát, fél attól, hogy Dávid ül majd a trónra, és nem lesz Saul-dinasztia.

Fontos üzenet: ha nem veszem komolyan Isten szavát, a félelem, irigység, féltékenység tölti be a szívemet, és ezeket az érzelmeket a gonosz fel tudja használni céljai elérésére. Saul tudta, hogy az Úr elvetette őt, mást választott királynak. És ha bűnbánattal, alázattal ezt elfogadja és lemond a hatalomról, minden egyszerűbbé válik. Meg kell tanulnunk lemondani. A hívő embernek is meg kell látni, amikor egy szolgálat számára eddig tartott, és onnan más által akar továbblépni az Úr. De ezt olyan nehezen ismerjük fel és el. Ragaszkodunk szolgálatunkhoz, pozíciónkhoz, úgy gondoljuk, nélkülözhetetlenek vagyunk Isten számára. Csakis általunk képes azt a feladatot elvégezni. Azonban az ilyen gondolkodás és magatartás hátráltatja az Úr ügyét. Isten célba viszi a tervét, de meg lehetne spórolni a fölösleges köröket.

Saul egyre betegebbé válik, mert amikor nincs élő kapcsolat az Úrral, a romboló erők, indulatok átveszik az irányítást. A hatalom féltése ilyen betegessé teheti az embert. Csapdát állít Dávidnak, és erre a házasságot használja fel. Családját is beáldozza célja elérése érdekében. Álljunk az Úr elé, és kérjük, kontrollálja indulatainkat, érzelmeinket, céljainkat. Milyen indulat vezet? Nem akarom-e egyéni ambíciók érdekében feláldozni családomat, a békességet, a szeretetet? Saul nem állt Isten elé, és egyre mélyebbre kerül. Az Úr azonban megoltalmazza választottját. Nincs könnyű helyzetben Dávid, de mivel Isten kezében van az élete, és terve van vele az Úrnak, a király dühe nem ér célt. Olyan jó Isten kezében tudni az életünket. Dühönghet a gonosz, ahogy akar, de ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?

A Jeruzsálembe vezető úton látjuk meg a hívő élet lényegét (Mk 10,32-45). Jézus előttem megy, mindig előttem, én pedig a nyomába lépve követem Őt. Ha megelőzöm vagy lemaradok, abból mindig probléma keletkezik. Ha vele megyünk, az Úr tanít. A Vele lévőket tanítja Isten dolgaira, felvázolja az üdvtervet. Meglátják, hogy a kegyelem Istennek sokba kerül, Jézusnak meg kell halnia. A kegyelem ingyen van ugyan, de nagyon sokba került. Jézus élete az ára, Ő fizetett tulajdon vérével, azért, hogy életünk legyen és bőségben éljünk.

Fontos tanítása Jézusnak a feltámadása. Rámutat: az ember gonosz, nem fogadja el Isten kegyelmes karját, kiüti szerető szívét, de nem a gonoszé az utolsó szó. Ez is jellemző, a gonosz csak pusztítani, életet kioltani tud, Isten azonban helyreállít és előhív a halálból. Mert Isten az Élet, a nagybetűs Élet. Egyedül Belőle árad, senki nem tud életet adni, senki nem tud a halállal mit kezdeni, csak egyedül Isten. Isten válasza a gonosz által becsempészett halálra a feltámadás és az örök élet.

Jézus Isten üdvtervéről, saját haláláról beszél, a tanítványok ezt nem értik. Jakab és János saját jövőjüket építgetik. Milyen előrelátók, gondolnak a jövőre, mondanánk. De szomorú ez, mert nem értik Jézust, nem értik Isten országát, csak magukkal vannak elfoglalva. Hányszor mi sem figyelünk sem az Úrra, sem a másik emberre. Nagyon önzővé tesz a mai világ, mindig csak arra figyelünk, mi nekünk a jó. Másokkal kevésbé törődünk.

Az Úr határozottan kijelenti: Isten országa más alapokon nyugszik, mint a világ országai. Más törvények szerint működik. És így a tanítványok számára nem lehet a világ, az állam módszere minta. Az egyházban nem lehet uralkodás, hanem a lehajló szolgálatnak van igazából létjogosultsága.

Jézus önmagát állítja eléjük. Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon és váltságul adja életét sokakért. Micsoda mentalitás, Ő másokért él. Nem azt várja, hogy Neki szolgáljanak, kiszolgálják, életüket áldozzák érte, hanem mindezt Ő tette meg értünk. Ezt a mentalitást kell nekünk is követni. Saját természetünktől erre alkalmatlanok vagyunk, azonban  a Szentlélek Isten  újjá tud formálni. Aki tanítvány, annak már Jézus élete, mentalitása a minta, az már mindent úgy akar alakítani, ahogyan Ő. Ha ez a gondolkodás és hozzáállás hatja át át az egyházat, micsoda életváltozás állhat be. Nagyon megváltozna az élet körülöttünk, ha így élnénk, ha így akarnánk élni, szolgálni.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.