Hagyományból vagy szívből?

I

zráel a filiszteusok uralma alatt élt, már egy éve király Saul, amikor lerontotta embereivel a filiszteusok oszlopát (1Sám 13,1-9). Ez az ő uralmi jelvényük volt, és Saul rádöbbent, hogy Isten népe nem élhet az ellenség, a bálványok elnyomása alatt. Meg lehet szabadulni. Ehhez azonban lélekben fel kell ébredni. A filiszteusok pszichés nyomás alatt tartották Izráelt, elhitették, hogy ez így természetes, és ezen nem lehet változtatni. A gonosz mindig terrorizál, elhiteti, nincs esélyed, rab vagy, és az is maradsz örökre. Izreál is elhitte ezt, tudták, nem képesek letörni a filiszteus igát, ami valóban igaz, saját erőből nem győzedelmeskedhettek, de ha segítségül hívják az Úr nevét, Isten megkönyörül rajtuk. Az igaz, hogy nem vagyok képes magamat megszabadítani, de ez nem azt jelenti, hogy beletörődök a változhatatlanba, hanem Istenhez fordulok. A teljes Írás hirdeti: van Szabadító. Ez a szabadító pedig a mi Urunk Jézus Krisztus.

Az ellenség nem ijed meg, és nem enged el. Amíg csak magunkban indulunk ellene, amíg csak téged lát, még nagyobb elrettentést alkalmaz. Mert az embert meg lehet félemlíteni, különösen az egyedül, az Isten nélkül élő embert. És ezt tudták a filiszteusok is. Eddig sikerrel jártak, és úgy gondolják, most is eredményes lesz a taktikájuk. Nem tudják, hogy Sámuel által most Isten is jelen van. Igaz, még nincs jelen a próféta, de megígérte, hogy jönni fog.

Azonban a nép fél, úgy gondolják, minden marad a régiben, csak meghúzgálták az oroszlán bajuszát, de győzni felette képtelenek, így nincs más, mint a menekülés. Szomorú látvány a menekülő Izráel. Isten népe, az élő, szent Isten népe barlangokban, üregekben bujdosik, félti az életét. Ez a kép a hit hiányát mutatja. Nem hisznek az Úrban, nem valóság számukra a szabadítás, esetleg csak régi emlék, de nem mai valóság. Sok ember számára Isten szabadítása csak régi szép bibliai történet, de nem mai valóság. Isten azonban ma is élő és ható.

Saul élete próba alatt van, nincs egyéb tennivalója, mint várni Sámuelre. Ez nagyon egyszerűnek tűnik, de abban a helyzetben ez volt a legnehezebb feladat. A nép félt, mindenki azt várta, hogy a király majd cselekszik. Ez a várakozó taktika őrültség, és amikor eljött a próféta által megadott idő, és még mindig nem érkezett meg, Saul kézbe veszi a dolgot, nem vár tovább, ő fog áldozatot bemutatni. Aki ismeri az Urat, az tudja, Ő soha nem késik, mindig időben érkezik, Saulnak még várni kellett volna, most látszódott volna meg a hite, amikor  az emberek kezdenek elszéledni, de ő vár, mert biztos az Úr ígéretében. Azonban őszintén kérdezzük meg magunktól: mi tudtunk volna tovább várni? Vagy esetleg már korábban cselekszünk? Mi sem várunk az Úrra, mert az gyakran őrültségnek tűnik a világ szemében, azonban a Biblia bizonyságtétele megerősíti: aki hittel vár, az nem csalódik. Hányszor vesz erőt rajtunk a félelem, és mondjuk, eddig vártam, de tovább már nem várhatok. Lemaradok valamiről, vagy kimaradok valamiből. Aki azonban vár az Úrra, szabadulást fog megtapasztalni.

Előttünk jó megoldásnak tűnik az áldozat bemutatása, hiszen Isten segítségül hívása nélkül nem akar harcba vonulni a király. Azonban ez mégsem jó ötlet, mert az áldozat bemutatása nem az ő feladata. Az ő része az engedelmes, kitartó várakozás. Várni, amíg az Isten szerinti segítség meg nem érkezik.

Farizeusok és írástudók gyűlnek Jézus köré, de nem Istent keresik, nem az élő igét szomjazzák, hanem kérdőre vonnak (Mk 7,1-23). Ők csak a hagyományt látják, és nem a Jézus tettein keresztül megnyilvánuló isteni hatalmat. A betűkhöz ragaszkodnak, és nem ismerik fel a Lélek munkáját. Ez nagy kérdés: látom-e Jézus által Isten Lelkének munkáját? Fontos-e számomra, vagy a hit számomra csak hagyományőrzés? 

Az a nagy kérdés, hogy hagyományból vagy szívből keresem-e Jézust? Eljutottam-e már oda, hogy a szívemet viszem Hozzá? Ők szájukkal tisztelték Istent, de a szívük távol volt. Az Úr a szívünket keresi, Őt nem elégíti meg a hagyományok megtartása. Nem hagyományőrző klubnak szánja a gyülekezetet, hanem őszinte és élő kapcsolatot akar. Arra vágyik, hogy Őt magát keressük, érzékeljük szeretetét, és viszontszeressük. Ha szeretjük Őt, megtesszük, amit kér tőlünk.

Komoly és kemény szavak: hiába tisztelnek engem, ha félreteszik Isten szavát az emberek hagyományaiért. Magunkba kell nézni, mert ez a kemény beszéd nekünk is szól, mert egyre jobban beleesünk ebbe a hibába, fontosabbá válnak a saját törvényeink, szokásaink, hagyományaink Isten szavánál. Minden fontossá válik, nagy szerepet kap, csak az ige nem. Jézus pedig pont azt akarja, hogy merjük félretenni szokásainkat, a hagyományainkat Isten igéjéért. Inkább az igéhez ragaszkodjunk, mint a hagyományokhoz.

Az Úr rámutat: nem a külső dolgok a lényegesek, hanem a belső tartalom. Mert lehet a külső rendben tartott, ápolt, ha a szív tisztátalan. Mert minden a szívünkből jön elő. És onnan csak az származhat, ami benne van. Ha még a bűneink, a régi természetünk uralkodik, akkor annak a cselekedetei lesznek nyilvánvalókká.

Hallgassatok rá, kéri az Úr, és olyan jó lenne, ha végre hallgatnánk Rá. Nem lesz addig igazi változás sem az életünkben, sem a minket körülvevő világban, amíg a szívünk nem változik meg. És ezt a változást egyedül az Úr képes végbevinni. Ő ad új szívet, azoknak, akik rádöbbentek, csakis szívcsere által lehet igazi változás. Vehetünk szép, divatos új ruhát, de ha szívünk nem változik, továbbra is ugyanúgy fogunk élni, mint eddig. Maradunk gyilkosok, paráznák, istentelenek. A megoldás nem más, mint az Isten Lelke általi újjászületés. Az új szívből új, Isten szerinti élet fog felszínre törni. Mert akiket a Fiú megszabadít, azok valóban szabadok lesznek. Szabadok egy új, Isten Lelke által vezérelt életre.

Fönn a csillagok felett, Halleluja, ámen!

1. Fönn a csillagok felett, Halleluja, ámen! Boldog lelkek zengenek, Halleluja, ámen! Aki itt elfáradott, Aki hordoz bánatot, Azt a béke várja ott. Halleluja, ámen!

2. Ott az üdvözült sereg, Halleluja, ámen! Istennek zeng éneket, Halleluja, ámen! Onnét száll a földre le Isten Lelke, hogy vele A szívünk legyen tele. Halleluja, ámen!

3. Én is zengek éneket, Halleluja, ámen! Kegyelméért Istennek, Halleluja, ámen! Dicsértessék Jézusom, Ezt kiáltom, ezt mondom Itt s előtted egykoron. Halleluja, ámen!

Isten áldásával.