Jézus hív téged!

D

ávidnak hosszú utat kell megtennie, amíg trónra ülhet (1Sám 19,1-20,34). Sok veszéllyel fog szembenézni, mert az Úr felkente, de ez nem jelenti azt, hogy azonnal meg is kapja, amit az Úr megígért. Dávid tanul várni és az Úrban bízni. Nem egyszerű lecke ez a számunkra sem, nem szeretünk, és nem tudunk várni. Szeretnénk azonnal az ígéretek birtokába kerülni, azonban a soron következő és szükséges osztályt nem lehet kihagyni. Mindeközben Dávid megtapasztalja az Úr hatalmát, Aki még Saul udvarában is talál támogatót, igaz barátot a számára.

Jónátán alakja és személye csodálatos, az Úr Jézus Lényéből kapunk egy kis előleget. Hogyan? Lemond a trónról Dávid javára, pedig ő a trónörökös, de felismeri, hogy Isten Dávidot választotta. Nem ragaszkodik foggal-körömmel a hatalomhoz, hanem le tud mondani róla, tud második lenni. Az Úr Jézus a menny dicsőségéről mondott le egy időre értünk. Nem ragaszkodott istenségéhez, hanem megalázta magát, emberré lett. Így gazdagodhatunk meg az Ő szegénysége által. Az Úr végezze el bennünk, hogy tudjunk lemondani, másodiknak lenni.

Azt is látjuk az igében, hogy mivel Saul nem rendezte Istennel a kapcsolatát, újra a gonosz szellem uralma alá kerül. Amíg nem az Úr irányítja az életünket, minden csak szép és üres szólam marad. Az Úr jelenléte, ereje és hatalma nélkül képtelenek vagyunk megbocsátani, új alapra helyezni kapcsolatainkat, és elfogadni Isten akaratát.

Sault elönti a düh, mivel nem kezelte a benne lévő negatív indulatokat, elárasztják, és kezelhetetlenné válnak. Saul nem képes gyűlölete fölött uralkodni. Ne engedjük a haragunkat meggyűlni, hanem vigyük az Úr elé, rendezzük a másikkal. Ha nem így teszünk, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek.

Saul lerohanja fiát, Jónátánt: Nem lesz belőled semmi. Milyen gyorsan kiszalad a szánkon az ilyen bélyeg, amikor a másik nem a mi elképzelésünk szerint cselekszik. Nem lesz belőled semmi, bizony mélyen a lélekbe ivódnak az ilyen kifejezések, de ezekre a sérelmekre is Jézus vére a megoldás. A lényünkbe sült sérelem hatása alól felszabadít az Úr. És amikor ez megtörtént, bocsássak meg én is, így törlődik véglegesen a múlt. És így leszek szabad.

Ami még lényeges: az Úr senkire nem mondja, hogy semmi vagy, sőt, Ő a semmiket választotta ki, hogy megszégyenítse a valamiket. Jézus a magukat lekicsinylőkben is meglátja az értéket, és felszínre hozza.

Az Úr tovább halad a kereszt felé (Mk 10,46-11,14). Már háromszor beszélt róla, mégsem értik, és nem ismerik fel az idők Jeleit. Egyedül a vak koldus lát, felismeri az utolsó nagy lehetőséget, és nem hagyja kihasználatlanul, él vele. Nem tudjuk, mikor jön el a Jézussal való találkozás utolsó lehetősége, ezért ma, amikor hallom az igét, ne halogassak, hanem adjam át az életem Neki.

Bartimeus látni szeretne, és ezt felvállalja. Hangosan kiáltozik, nem szégyelli, hiszi, hogy Jézus segíthet. Ezért segítséget kér Tőle. Nem hagyja magát elhallgattatni, nem hallgat a sokaságra. Amikor Jézust keressük, mi se hallgassunk másokra, hanem bízzunk az igében, ragaszkodjunk az Úr szavához.

Az örömüzenet, hogy Jézus nem megy el mellettünk, hanem megáll és hív. Halld meg, hív téged. Ne törődj más hangokkal, Jézus hív, erre figyelj, és engedelmeskedj Neki. Igen, téged hív, pont téged, mert fontos vagy Neki, szeret, meg akar menteni. Onnan hív, ahol épp most vagy. A hitetlenségből, félelmeidből, indulj el Hozzá, és meggyógyulsz. Ő hív, de a válasz benned dől el. Neked kell elindulni, követni. Bartimeus követte Őt, ez lett az életcélja. Mert Jézusban megtaláljuk életünk értelmét és igazi célját. Életünk értelme Jézus.

Bartimeus a legfontosabbat, a gyógyulást kérte, azt, hogy újra lásson. Nem elégedett meg kevesebbel, többre vágyott, ez a több a Jézusi élet. Amikor újra lát, Jézust, a gyógyítóját pillantja meg elsőként. Megszereti, és úgy dönt, követi Őt, egy életen át.

Bartimeus útja Jézussal Jeruzsálembe vezet, sokan örülnek Neki, de talán csak a volt vak érti Őt egyedül. Ő tudja, hogy Jézus szeme le fog csukódni, és ezért nyílhatott meg az Övé. Látom-e én ezt? A sokaság élteti, királyként fogadja, ami helyes, mert Ő király, csak a királyság igazi tartalmával nincsenek tisztában. Jézus nem földi uralkodóként érkezett meg, Ő nem pusztít el mást. Neki nem mások halála jelenti a boldogulást. Ő a szívekben végbemenő igazi és maradandó változásért adja az életét. Ezt jelzi a szamárháton történő bevonulás is, érteni kellene belőle. Jézus más fegyverekkel harcol a bűn, a gonosz ellen, ezért eredményes.

A fügefa Izráel életét jelképezi, az Úr ilyen terméketlen fának látja őket. Az a fa, amelyik nem terem, időben nem terem, kiszárad, megítéltetik. A fa a gyümölcsért van, ugyanígy Isten népe is. Van-e gyümölcse az életemnek, termek-e?

A nagy király jön: Hozsánna!

1. A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna! Zeng e kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat szeldelnek útára, Békességet hoz népe javára. Áldott, aki jött az Úrnak nevébe' Általa léptünk az Isten kedvébe; Békesség ott fenn a mennyországban, Áldott az Isten a magasságban!

2. Ó, szentegyház, hívek boldog országa! Mily édes ez a Jézus királysága! Szelíd, szegény ez és alázatos, De nagy hatalmú és csodálatos. Igaz ez és a bűnből szabadító, A bűnt, halált és népeket hódító; Vasvesszővel bírja ellenségét, De szelíden őrzi örökségét.

3. Jézus király és magát annak vallja, De hogy királlyá tegyék, nem javalja; Sőt, noha Isten, Sion királya: Lett az időben szolgák szolgája. Jön szamárháton alázatossággal, Aki pedig bír az egész világgal; Nem jön királyi fényes bíborban, Nem fegyverekkel zörgő táborban.

4. Ó, édes Jézus, Atyádnak szent Fia! Ó, Isten, néped kegyelmes királya! Vezéreld jóra egész éltünket, Tégy tulajdon népeddé bennünket. Légy segítségül, ki a magasságban Ülsz drága véreden szerzett országban; Tégy engedelmes, hű polgárokká S nyert kincseidben birtokosokká.

5. Hogy csak a Jézus és az ő szent Atyja Törvénye légyen és szent akaratja Cselekedetink zsinórmértéke: Áldott királyunk királyi széke Hű szíveinkben légyen felemelve, És hűségére életünk szentelve; Tégyen méltóvá a Jézus vére A boldog lelkek lakóhelyére.

Isten áldásával.