Az ige elég!

I

zráel ragaszkodik a királyhoz, mindenképpen más népekhez akar hasonlítani (1Sám 9,1-27). Nem kell az Úr, és Isten megengedi, amit akarnak, megadja, amit kérnek. Azonban Ő ezt nem akarja, Izráelnek Ő a királya, de ha a nép nem akarja Őt, megengedi, hogy megpróbálják. Igen, ha királyt akarnak, kapnak királyt, és majd meglátják, mennyi probléma fakad a saját akaratunk kikényszerítéséből. Hányszor van így, nem akarjuk Isten vezetését, nem hagyjuk, hogy akarata érvényesüljön, mert mi jobban tudjuk. Minden nyomorúságunk ebből fakad, majd én jobban tudom. És Isten, ha nem hallgatunk rá, megengedi. Hát legyen, ahogy akarod, és majd megtanulod, jobb lett volna, ha rám hallgatsz. Isten megengedi, de nem ért vele egyet. Ezért mindig csendben az igére figyelve kell végiggondolni: valóban az Úr útján járunk-e? Mert lehet, hogy sikerül, amit elterveztünk, de ez nem mindig bizonyítja, hogy Isten akaratát cselekedjük. Sokan kerülnek tévútra, mert a terv megvalósulásával igazolják, ez Isten akarata volt. Pedig nem mindig Istentől származik, ami megvalósul, hiszen mi ki tudjuk erőltetni a saját akaratunkat, és ha nem akarjuk Istent érteni, akkor azt mondja, hát menj.

Tehát az Úr ad nekik királyt, vagyis elébük vezeti Sault, akiben fel kell ismerni: Istentől van-e, alkalmasabb-e a nép vezetésére, mint Isten? Úgy látom, mintha Saul felvezetése azt a célt szolgálná, Izráel visszakozzon, lássa meg, úgy a jó, ha Isten marad a király. Miből is gondolom ezt? Saul nem egy lelki ember, ha összevetjük az ifjú Dáviddal, ég és föld a különbség. Elvesznek a szamarak, Saul keresi őket, bejárják Benjámin földjét, és nincsenek meg a szamarak. Az eredménytelenség után haza akar menni, ami nem baj. Gondol az apjára, nem akarja, hogy aggódjon érte, de nem látjuk imádkozni, eszébe sem jut, hogy az Úrhoz forduljanak.

A szolgája vezeti Isten emberéhez. Ez a szolga tud Sámuelről, számára ismerős a látó. Nem is megszokásból indul, hanem tudja, Sámuel tud utat mutatni. Ismerem én az Urat? Fontos nekem, hogy tanácstalanság esetén megkérdezzem Isten emberét? Ismerek magam körül hiteles, megbízható hívő embereket? Ha én elakadok, van kihez odamenni? Milyen jó szokás volt valamikor Izráelben: Gyere, menjünk el a látóhoz. Van-e ilyen szokásunk: menjünk el Isten emberéhez, kérdezzük meg Őt? Ma már nem Isten embereit akarjuk megkérdezni problémák esetén, vannak világi szakemberek, gyakran még a hívők is előbb őket keresik, majd ha ők sem tudnak segíteni, jöhet az Úr. Ezen a sorrenden kellene változtatnunk.

A Sámuellel való találkozás fontos pillanata, mielőtt elbocsátaná Sault a próféta, elmondja neki Isten igéjét. Ez lesz a kulcs, Sámuel rámutat, Isten igéjét kell megismerni, arra építeni az életét. Mert nem egyszeri üzenet ez, nem csupán annyi, hogy most megkapod Isten üzenetét, és aztán mehetsz tovább, hanem azt üzeni: mindenkor az igére lesz szükséged. Ezen fordul meg Saul élete, ettől függ uralkodásának minősége, figyel-e az igére, és engedelmeskedik-e neki. Az Úr szava fontos, általa szól hozzánk, figyeljünk rá mindennap.

A Galileai tenger lecsendesítése után az Úr négy ember életének viharait csendesíti, szüntet meg hosszú évekig tartó szenvedéseket és mutatja meg, hogy Ő a halál fölött is Úr (Mk 5,1-43). Egyedül Ő képes kihívni a halál fogságából. Erre senki más nem képes, csak egyedül Ő.

A gadarait Ő keresi fel, érte vállalta a vihart, sőt, pont a vele való találkozásra készítette fel tanítványait a tenger lecsendesítése által. Abból a történetből meríthettek erőt, amikor a gadaraival találkoztak, és az adott reménységet, arra nézve, hogy Jézus a gadaraiban dúló vihart is le tudja csendesíteni.

Ez meg is történik, elég ráparancsolni a tisztátalan lélekre, lehetnek légiónyian is, és azok eltávoznak, az ember felszabadul. Ebből meg kell értenünk, hogy Jézus a világ főparancsnoka, az Ő szavának minden enged. Természeti és lelki erők felett is Úr. Ezért nem kell rettegnünk, elég Hozzá menni, Nála oltalmat találunk. Ez az ember, akivel senki nem bírt, a Jézussal való találkozás által feltisztul, megszabadul. Menne is a Szabadítóval, de Jézus hazaküldi. Miért nem engedi, hogy Vele menjen? Mert a gadaraiak Őt elküldték, de a megszabadult által mégis ott tud maradni. Az otthoniaknak is hallani kell, hogyan gyógyult meg, ki a Szabadító. Szükségük van a bizonyságtételre. El kell mondani, amire gadara népe, szakemberei képtelenek, arra Jézusnál van megoldás. Jézusnak a gadarai is ember, nem csupán egy eset, nem egy őrült, akitől meg kell szabadulni, hanem a gonosz által tönkretett ember, akit Isten fel akar szabadítani.

Gyógyul Jairus, életre kel a kislánya, felébred Jézus szava által a halálos álomból. Nagyon reménykeltő ez, mert korunk embere halálos államommal alszik. Emberileg nincs segítség, de Jézus neve ma is segítség. Mert az Úr számára nincs lehetetlen. Az alvó gyülekezeteket is életre képes hívni. Az Úr neked mondja, aki a depresszió mélységébe zuhantál, kelj fel. Amikor az Úr szól, erőt is ad hozzá, fel kell kelni, meg kell mozdulni. Mozdulj, amikor szól, ne figyelj másokra, a nevetgélőkre, akik úgy gondolják, innen nincs talpra állás, hanem hallgass az Úrra.

Közben a vérfolyásos asszony is megjelent Jézus előtt, ezzel megtorpantotta az Urat, Jairus majdnem reményét veszti, de az asszony története és Jézus szava továbbsegíti. Bízhat továbbra Jézusban, az asszony gyógyulása hiterősítő. Azért halljuk a bizonyságtételeket, a mások életében elvégzett munkát, hogy általa megerősödjünk hitünkben, bízzunk, és ne adjuk fel.

Ezt az asszonyt is egy bizonyságtétel indította el Jézus felé. A bizonyságtételek nagyon fontos eszközei az Úrnak, mondjuk el bátran, amit az életünkben elvégzett. Mondjuk el, hogyan talált ránk, miből emelt ki, és hogyan nyertünk bűnbocsánatot, új életet.

A korábbi kudarcok, az orvosokból való kiábrándulás, az elszegényedés is Jézus felé segítették, de a bizonyságtétel adta meg az utolsó lökést, adott reménységet. Hiszen a kudarcok elbizonytalanították, ha senki nem tudott meggyógyítani, és a pénzem is elfogyott, nincs esély. Megtudja valaki által, van esély, és ez nem pénzfüggő. Bár mi is meglátnánk: Isten országának növekedése, a szabadulások, megtérések, az ébredés elsősorban nem pénzkérdés. Az ige tiszta hirdetése, az élő bizonyságtétel végzi el az emberek életének megváltozását, új emberré születését. Az igét nem lehet semmivel pótolni.

A bizonyságtétel elég volt az asszony számára. Neked elég-e, amit az Úr munkájáról hallasz, elég-e az ige? Ott van-e ez a hit, ha csak megérintem, meggyógyulok? Nem kell semmiféle trükk, ha hittel megérintem az Úr Lényét, hittel beengedem szívembe az igét, meggyógyul az életem. Ennyi elég. Ne félj, csak higgy! Igen, csak higgy Jézusban, mert Ő az élet!

 AD ÉBREDÉST AZ ÚR

1.  

Ad ébredést az Úr, az Úr erős Király.

Leomlanak a kőfalak, amerre népe jár.

Add szíved Néki még ma át,

Dicsérd az ég és föld Urát,

Az Úr, az Úr, az Úr erős Király!

2.  

Ad ébredést az Úr, az Úr erős Király,

Szentlelke jár, fehér a táj, az aratásra vár.

Add szíved Néki még ma át,

Dicsérd az ég és föld Urát,

Az Úr, az Úr, az Úr erős Király!

3.  

Ad ébredést az Úr, kegyelme még ma vár,

A felhőkkel majd úgy jön el, mint hatalmas Király!

Add szíved Néki még ma át,

Dicsérd az ég és föld Urát,

Az Úr, az Úr, az Úr erős Király!

Isten áldásával.