2017. március 24., péntek

Hiánypótlás



M
egszületett a csoda, amit senki nem gondolt, megtörtént, Góliát elesett, Izráel győzött, a nép felszabadult (1Sám 18,1-5). Egy engedelmes, hitből élő személyre volt szükség mindehhez. Mert soha nem Isten hatalmával van probléma, hanem mindig az emberrel. Mert mi nem akarunk ilyen hittel és engedelmességgel élni, hiányzik ez az átadottság. Dávid nem tett mást, mint rábízta magát Istenre. Engedte, hogy vezesse, és amikor eljött az idő, az Ő nevében bízva cselekedett. Ez a kérdés: rábízom-e magam ilyen hittel, engedem-e, hogy úgy legyen, amint Ő akarja? Dávid azért volt rá képes, mert ismerte Istent. Nem most kiáltott Hozzá először, hanem már a juhok mellett személyes kapcsolatban állt Vele. Ismerem-e Őt, tudom-e, kicsoda, mit tett értem? Az életünk célja Isten megismerése, ez pedig az ige által és személyes kapcsolaton keresztül megy végbe. Olyan jó, hogy még megismerhetjük Őt, mindezt azért, mert Ő Jézusban emberré lett, közénk jött, és megismertette velünk magát. Szemléld Jézust, és Benne feltárul Isten Lénye.
Az Úr készítgeti Dávid útját, felkent király, de ki kell várni a maga idejét, addig is kapcsolatot épít ki közte és Jónátán között. Fontos a türelem, meg kell tanulni kivárni, amíg az ígéret beteljesedik. Dávid nem türelmetlenkedik, nem mondja, ilyen győzelem után nekem jár a trón. Elfogadja az Úr terve szerinti haladást. Ő pedig mindig egy lépéssel viszi tovább. Kiemelte a juhok közül, a királyi udvarba kerül, majd a harcosok élére állítja a király. Ma azonnal szeretnénk elérni céljainkat, de nem mindig úgy megy ez, jó, ha figyelünk Istenre, engedjük, hogy Ő vezessen tovább. Az áldott élet vezetett élet. Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
Mély barátság alakul ki Jónátán és Dávid között. Jónátán nem félti a pozícióját, nem a riválist látja benne, hanem Isten választott eszközét. Jó Isten gyermekével barátságot kialakítani, jó a közelében lenni, mert az Úr Lénye, közelsége árad belőle. Nem mindegy, ki a barátunk, keressük-e Isten gyermekeinek a barátságát?
Ebben az ismert történetben az Úr Jézus át akarja ennek az embernek az értékrendjét állítani (Mk 10,17-31). Rossz irányba rögzül a szíve, a földi kincsekhez, vagyonhoz, pozícióhoz. Az Úr Jézus pedig azt akarja, hogy igazi kincshez jusson, a mennyben legyen kincse. Ez a kincs maga az Úr Jézus. Felismerem, hogy Ő mindennél többet ér, Ő az Élet? Amikor ezt látja valaki, kész mindent odaadni, szíve vágya ehhez az örökkévaló kincshez hozzájutni. Azt látjuk, ezt nem mi szerezzük meg, nem lehet a kegyelmet megvásárolni, bármivel kiérdemelni, csak elfogadni lehet. Jézus nem pótszerként érkezik, hanem mint igazi megoldás. Ha ezt látom, örömmel adok oda Érte mindent. Akkor már csak arra vágyakozom, hogy enyém lehessen Isten országa, enyém legyen az Úr kegyelme.
Ez az ember a vallásossága által, vagyona és pozíciója megtartása révén akarja megszerezni az örök életet. Az Úr feltárja előtte: ez így nem megy, csak üres kézzel, Jézust elfogadva juthatunk örök életre. Másrészt nagyon fontos üzenet: a gazdag, az emberileg rendezett élet is hiányos élet, mert Istent, a Vele való élő kapcsolatot nem pótolja semmi. Sokan úgy gondolják, a pénz, a jó élet, a vallásosság megad mindent. Azonban nem így van. Isten önmagával való szeretetkapcsolatra teremtett, és amíg ez  nem áll helyre, üres marad a szívünk. Sőt, a pénz, a siker, a kapcsolatok hajhászása pont az üres élet eredménye. Szeretnénk az űrt betölteni, de azt csak Isten képes igazán megtölteni.
Gyakran úgy véljük, annyi minden hiányzik még az életünkből, és mindent megteszünk, hogy pótoljuk a hiányokat. Urunk most csendességre kér, nézzünk magunkba, és lássuk meg, hogy Ő hiányzik nekünk. Egy valami hiányzik, és ez az élő hit, az Ő csodálatos jelenléte. Egy olyan kapcsolat amelyben Ő vezet, és én kész vagyok figyelni Rá, és teszem, amit mond. Mert számunkra az a legjobb, amit Isten akar.
Ez az ember mindenre számított, csak erre nem, mindent meg is tett volna, csak azt nem, amit Jézus kér. Azt jegyezzük meg, nem az a lényeg, hogy mindent megtegyek, hanem azt tegyem meg, amit az Úr kér tőlem. Mit kér? Mindent hagyj magad mögött, és kövess engem. Jöjj utánam, jöjj oda, ahová én megyek. Az Úr követésére kér, ez azt jelenti, feladom a saját terveimet, akaratomat, és elfogadom az Övét. Megyek a lába nyomán, teszem, amit kér, hirdetem az evangéliumot, élem az igét. Jézust követni egyenlő Isten akaratának a megcselekvésével, az ige megvalósításával. Mert Isten az Igét adta életvezetésként. Az ige útján járni csak Jézust követve, az Ő erejéből merítve lehet.
Engedjük, hogy betöltse Önmagával hiányunkat. Higgyük el, mindennél több az Ő megismerése. Gazdaggá tesz a Vele való élő kapcsolat. Pál is ezt tapasztalta. Amikor Jézust megismerte, rádöbbent, hogy mindaz, amit addig értéknek tartott, kár és szemét. Jézust követve minden átértékelődik, a világról lehullik a csicsás díszlet, és meglátszik a valóság. Jézusért könnyű már otthagyni a szemetet. Azonban ehhez a döntéshez látásgyógyulásra van szükségünk. Mert a sátán megvakítja szemeinket, eltorzítja látásunkat, és az értéktelent állítja be értékesnek. Urunk gyógyítson meg, és engedje meglátni az igazi értéket, Isten országát.
Csodálatos szavakat mond a mi Urunk: Isten országába embernek lehetetlen bejutni, de Istennek minden lehetséges, az is, hogy én bejussak oda. Jézus azért jött el, hogy kinyissa számunkra a kaput, lépjünk be rajta hit által. Ez a csodálatos üzenet, Isten számára minden lehetséges, az is, hogy hitetlen szívünket meggyőzze. Ő a mi mérhetetlen tartozásunkat is kifizette a kereszten, és azért beléphetek az üdvösségre. Ami nekem lehetetlen, az Istennek lehetséges. Számomra lehetetlen a másik ember megszabadítása, életének megváltoztatása, de Isten képes rá. Nem mi térítjük meg az embereket, hanem az Úr munkálkodik a szívekben, végzi el a jó munkát.
Akik mindent elhagynak Érte, és követik Őt, vagyis a követésére teszik fel egész életüket - mert a tanítványság nem néhány áhítatos pillanat, hanem egy egész élet -, azok megkapják mindazt, amire ebben a világban szükségük van. Az Úr gondoskodik róluk. Gyakran többszörösét adja annak, amit Érte elhagytunk. De a követéshez a szenvedés is hozzátartozik. A Jézust követő élet nem nyugalmas kirándulás, üldözés is járhat vele. Sok helyen nem kell Jézus, nem kell az Ő életformája. És mivel az emberek a világhoz ragaszkodnak, gyakran akadályt látnak a keresztyénekben. Úgy gondolják, ha eltávolítják őket, boldogok lesznek. Azonban Jézus követei nélkül káosszá válik a világ. Mert ha az egyház a világ világossága, akkor ha eltávolítjuk a lápást, totális sötétség borul a világra. Ragadjuk meg a lehetőséget, éljünk a lámpás fényével.


AZ ÍRÁS SZÉJJELTÉPVE

1.        
Az írás széjjeltépve,
Szabad vagyok, szabad!
Tudom, hogy megvettél Te,
Meggyőztél már magad!
Fizettél értem drága vért,
S ártatlan életeddel
Áldoztál lelkemért.

2.        
Álnokság nem volt Benned,
Szent vagy, szeplőtelen,
Bűnöm mégis viselted,
Jótállóm vagy nekem.
Elvetted bűnöm teljesen,
Lelkem nem nyomja most már
Még egy porszemnyi sem.

3.        
Ha önmagamra nézek,
Hamar elcsüggedek,
De Jézus, látva Téged,
Újult erőt nyerek.
Öröm tölti el lelkemet,
Hogy Jézus vére által
Igaz s boldog lehet.

4.        
Isten Báránya, Téged
Dicsérlek éj s napon;
Üdvszerző szenvedésed
Meg nem hálálhatom.
Áldott légy, drága kezesünk,
És a Te nagy nevednek
Zengjen dicséretünk!

Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése