M
|
egszületett a
csoda, amit senki nem gondolt, megtörtént, Góliát elesett, Izráel győzött, a nép
felszabadult (1Sám 18,1-5). Egy engedelmes, hitből élő személyre volt szükség
mindehhez. Mert soha nem Isten hatalmával van probléma, hanem mindig az
emberrel. Mert mi nem akarunk ilyen hittel és engedelmességgel élni, hiányzik
ez az átadottság. Dávid nem tett mást, mint rábízta magát Istenre. Engedte,
hogy vezesse, és amikor eljött az idő, az Ő nevében bízva cselekedett. Ez a kérdés: rábízom-e magam ilyen hittel,
engedem-e, hogy úgy legyen, amint Ő akarja? Dávid azért volt rá képes, mert
ismerte Istent. Nem most kiáltott Hozzá először, hanem már a juhok mellett
személyes kapcsolatban állt Vele. Ismerem-e Őt, tudom-e, kicsoda, mit tett
értem? Az életünk célja Isten megismerése, ez pedig az ige által és személyes
kapcsolaton keresztül megy végbe. Olyan jó, hogy még megismerhetjük Őt, mindezt
azért, mert Ő Jézusban emberré lett, közénk jött, és megismertette velünk
magát. Szemléld Jézust, és Benne feltárul Isten Lénye.
Az Úr készítgeti Dávid útját, felkent király, de ki kell várni a maga
idejét, addig is kapcsolatot épít ki közte és Jónátán között. Fontos a türelem,
meg kell tanulni kivárni, amíg az ígéret beteljesedik. Dávid nem
türelmetlenkedik, nem mondja, ilyen győzelem után nekem jár a trón. Elfogadja
az Úr terve szerinti haladást. Ő pedig mindig egy lépéssel viszi tovább.
Kiemelte a juhok közül, a királyi udvarba kerül, majd a harcosok élére állítja
a király. Ma azonnal szeretnénk elérni
céljainkat, de nem mindig úgy megy ez, jó, ha figyelünk Istenre, engedjük, hogy
Ő vezessen tovább. Az áldott élet vezetett élet. Akiket Isten Lelke
vezérel, azok Isten fiai.
Mély barátság alakul ki Jónátán és Dávid között. Jónátán nem félti a pozícióját,
nem a riválist látja benne, hanem Isten választott eszközét. Jó Isten
gyermekével barátságot kialakítani, jó a közelében lenni, mert az Úr Lénye,
közelsége árad belőle. Nem mindegy, ki a
barátunk, keressük-e Isten gyermekeinek a barátságát?
Ebben az ismert történetben az Úr Jézus át akarja ennek az embernek az
értékrendjét állítani (Mk 10,17-31). Rossz irányba rögzül a szíve, a földi kincsekhez,
vagyonhoz, pozícióhoz. Az Úr Jézus pedig azt akarja, hogy igazi kincshez
jusson, a mennyben legyen kincse. Ez a kincs maga az Úr Jézus. Felismerem, hogy
Ő mindennél többet ér, Ő az Élet? Amikor ezt látja valaki, kész mindent
odaadni, szíve vágya ehhez az örökkévaló
kincshez hozzájutni. Azt látjuk, ezt nem mi szerezzük meg, nem lehet a
kegyelmet megvásárolni, bármivel kiérdemelni, csak elfogadni lehet. Jézus nem
pótszerként érkezik, hanem mint igazi megoldás. Ha ezt látom, örömmel adok oda Érte mindent. Akkor már csak arra vágyakozom, hogy enyém lehessen Isten országa,
enyém legyen az Úr kegyelme.
Ez az ember a vallásossága által, vagyona és pozíciója megtartása révén
akarja megszerezni az örök életet. Az Úr feltárja előtte: ez így nem megy, csak
üres kézzel, Jézust elfogadva juthatunk örök életre. Másrészt nagyon fontos
üzenet: a gazdag, az emberileg rendezett élet is hiányos élet, mert Istent, a
Vele való élő kapcsolatot nem pótolja semmi. Sokan úgy gondolják, a pénz, a jó
élet, a vallásosság megad mindent. Azonban nem így van. Isten önmagával való
szeretetkapcsolatra teremtett, és amíg ez
nem áll helyre, üres marad a szívünk. Sőt, a pénz, a siker, a kapcsolatok hajhászása pont az üres élet eredménye.
Szeretnénk az űrt betölteni, de azt csak Isten képes igazán megtölteni.
Gyakran úgy véljük, annyi minden hiányzik még az életünkből, és mindent
megteszünk, hogy pótoljuk a hiányokat. Urunk most csendességre kér, nézzünk
magunkba, és lássuk meg, hogy Ő hiányzik nekünk. Egy valami hiányzik, és ez az élő
hit, az Ő csodálatos jelenléte. Egy olyan kapcsolat amelyben Ő vezet, és én
kész vagyok figyelni Rá, és teszem, amit mond. Mert számunkra az a legjobb,
amit Isten akar.
Ez az ember mindenre számított, csak erre nem, mindent meg is tett volna,
csak azt nem, amit Jézus kér. Azt jegyezzük meg, nem az a lényeg, hogy mindent
megtegyek, hanem azt tegyem meg, amit az Úr kér tőlem. Mit kér? Mindent hagyj
magad mögött, és kövess engem. Jöjj utánam, jöjj oda, ahová én megyek. Az Úr
követésére kér, ez azt jelenti, feladom a saját terveimet, akaratomat, és elfogadom
az Övét. Megyek a lába nyomán, teszem, amit kér, hirdetem az evangéliumot, élem
az igét. Jézust követni egyenlő Isten akaratának a megcselekvésével, az ige megvalósításával. Mert Isten az Igét adta életvezetésként. Az ige útján járni csak Jézust követve, az Ő
erejéből merítve lehet.
Engedjük, hogy betöltse Önmagával hiányunkat. Higgyük el, mindennél több
az Ő megismerése. Gazdaggá tesz a Vele való élő kapcsolat. Pál is ezt
tapasztalta. Amikor Jézust megismerte, rádöbbent, hogy mindaz, amit addig értéknek
tartott, kár és szemét. Jézust követve minden átértékelődik, a világról
lehullik a csicsás díszlet, és meglátszik a valóság. Jézusért könnyű már otthagyni a szemetet.
Azonban ehhez a döntéshez látásgyógyulásra van szükségünk. Mert a sátán
megvakítja szemeinket, eltorzítja látásunkat, és az értéktelent állítja be
értékesnek. Urunk gyógyítson meg, és engedje meglátni az igazi értéket, Isten
országát.
Csodálatos szavakat mond a mi Urunk: Isten országába embernek lehetetlen
bejutni, de Istennek minden lehetséges, az is, hogy én bejussak oda. Jézus
azért jött el, hogy kinyissa számunkra a kaput, lépjünk be rajta hit által. Ez
a csodálatos üzenet, Isten számára minden lehetséges, az is, hogy hitetlen
szívünket meggyőzze. Ő a mi mérhetetlen tartozásunkat is kifizette a kereszten,
és azért beléphetek az üdvösségre. Ami nekem lehetetlen, az Istennek
lehetséges. Számomra lehetetlen a másik ember megszabadítása, életének megváltoztatása,
de Isten képes rá. Nem mi térítjük meg az embereket, hanem az Úr munkálkodik a
szívekben, végzi el a jó munkát.
Akik mindent elhagynak Érte, és követik Őt, vagyis a követésére teszik
fel egész életüket - mert a tanítványság nem néhány áhítatos pillanat, hanem
egy egész élet -, azok megkapják mindazt, amire ebben a világban szükségük van.
Az Úr gondoskodik róluk. Gyakran többszörösét adja annak, amit Érte
elhagytunk. De a követéshez a szenvedés is hozzátartozik. A Jézust követő élet
nem nyugalmas kirándulás, üldözés is járhat vele. Sok helyen nem kell Jézus,
nem kell az Ő életformája. És mivel az emberek a világhoz ragaszkodnak, gyakran
akadályt látnak a keresztyénekben. Úgy gondolják, ha eltávolítják őket, boldogok
lesznek. Azonban Jézus követei nélkül káosszá válik a világ. Mert ha az egyház
a világ világossága, akkor ha eltávolítjuk a lápást, totális sötétség borul a
világra. Ragadjuk meg a lehetőséget, éljünk a lámpás fényével.
AZ ÍRÁS
SZÉJJELTÉPVE
1.
Az írás
széjjeltépve,
Szabad vagyok,
szabad!
Tudom, hogy
megvettél Te,
Meggyőztél már
magad!
Fizettél értem
drága vért,
S ártatlan
életeddel
Áldoztál
lelkemért.
2.
Álnokság nem
volt Benned,
Szent vagy,
szeplőtelen,
Bűnöm mégis
viselted,
Jótállóm vagy
nekem.
Elvetted bűnöm
teljesen,
Lelkem nem
nyomja most már
Még egy
porszemnyi sem.
3.
Ha önmagamra
nézek,
Hamar
elcsüggedek,
De Jézus,
látva Téged,
Újult erőt
nyerek.
Öröm tölti el
lelkemet,
Hogy Jézus
vére által
Igaz s boldog
lehet.
4.
Isten Báránya,
Téged
Dicsérlek éj s
napon;
Üdvszerző
szenvedésed
Meg nem
hálálhatom.
Áldott légy,
drága kezesünk,
És a Te nagy
nevednek
Zengjen
dicséretünk!
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése