2017. március 4., szombat

Jézussal a hajóban



S
ámuel megöregedett, az idő az Úr gyermekei fölött is eljár, helyüket át kell adni (1Sám 8,1-22). Sámuel is így gondolta, jöjjenek a fiatalok, de lehet, Isten még másképp akarta, még volt feladata. A fiait tette bírákká, és ez rossz döntés volt, vagy a fiúk nem ragadták meg az Úr kegyelmét. Mindenesetre az látszik, hogy nem elég a neveltetés, a példa, ha az Úr nem hív el valakit, nem válik alkalmassá a szolgálatra. A példa, a hitben való nevelés eszköz az Úrhoz való vezetésben, mert a gyermekeinknek is Jézushoz kell eljutnia. Ezek a fiúk nem hallották meg az Úr szavát, nem alakult ki kapcsolatuk Istennel. Ezért elhívásuk sem volt. Elhívás nélkül csak munkahely az Úr szolgálata, olyan hely, ahol jól meg lehet élni. Ezeknek az embereknek ez volt a szempont, jól élni Isten népéből. Milyen szempontok vezérelnek? Én is csak jól akarok élni, vagy az Úr akaratát szeretném követni? Jézus útját járom, vagy a magamét, a világét?
A maguk hasznát keresték - megtéretlen szívvel nem lehet az Urat szolgálni. A régi természet mindig a maga hasznát keresi, nem számít más, csak nekem jó legyen, én jól jöjjek ki az adott helyzetből. Pál arra tanít, hogy ne a magunk hasznát keressük, hanem a másikét is, és az az indulat legyen bennünk, ami a Krisztus Jézusban is megvolt (Fil 2,4-5). Az Úr nem a maga hasznát nézte, hanem mindig a másik emberét. Azért jött el a világba, és ment a keresztre, mert nem  a maga hasznát nézte. Ő a mi elveszett állapotunkat tartotta szem előtt, és azért jött és munkálkodott, hogy ebből kimentsen.
A nép vénei, látva Sámuel fiainak az életét, királyt kérnek, úgy gondolják, ez lehet a megoldás, a kiút. Ezek a vezetők, amikor a "hogyan továbbról" gondolkodnak, a környező népektől veszik a mintát. Ez nagyon szomorú, nem Istent kérdezik, nem azon gondolkodnak, Isten gyermekeiként hogyan oldják meg, mit is akar az Úr, hanem az a fontos, mások hogyan irányítják az életüket. Ahogy körültekintenek, úgy látják, már csak nekünk nincs királyuk. Sámuel öreg, nem tart lépést a korral, nem látja az idők jeleit, lemaradt. De mi nem akarunk lemaradni, olyanok akarunk lenni, mint az összes többi nép.
Hogyan gondolkodunk? Mire figyelünk? Mi is a körülöttünk levőkre? Nem kísért meg, hogy olyanok akarunk lenni, mint a többiek, a nem hívők? Mennyire vonz a nem hívők élete, a széles út. Pedig az Úr Jézus arról beszélt, hogy ez az út a kárhozatra vezet. Sokan járnak ugyan rajta, de halálos út. Kire akarsz hasonlítani? Milyen akarsz lenni? Nem mondod te is, hogy olyan akarok lenni, mint a hitetlen munkatársam, iskolatársam, a szennyes életű celebek, színészek, sztárok? Kire akarsz hasonlítani? Uram, Jézus, én olyan szeretnék lenni, mint Te. A Te életed tiszta, nincs benne szégyellnivaló, nem rontottad el, soha nem ártottál senkinek, mindig világosság voltál. Uram, hódítsd meg a szívemet, és könyörülj, hogy soha senkit ne engedjek be oda Rajtad kívül. Légy olyan, mint Jézus, akarj Hozzá hasonlítani, és ne a világhoz igazodj, ne annak a módszereit alkalmazd, éld Krisztus módszerét, mert nincs ennél jobb és hatásosabb. Az Ő módszere az önmagát odaadó szeretet.
Sámuelnek nem tetszett ez az ötlet, de Isten azt mondta, engedjen nekik, mert mindez nem ellene, hanem az Úr ellen szól. Istent nem akarták, nem volt nekik elég az Úr vezetése. Isten elmondta, mivel fog járni, ha lesz királyuk, mégis ezt választották. Az igazi Király virágvasárnap vonult be, szamárháton, és Ő nem vesz tőlünk semmit, inkább a saját életét adja oda, hogy így megmentsen. Válaszd hát ezt az alázatos Királyt, válaszd hát az Életet!
Az Úr Jézus továbbmegy, hajóba száll és elindul a túlsó partra (Mk 4,35-41). Ő megy, mert mennie kell, viszi az életet a tönkrement, megkötözött ember számára is. Viszi a világosságot a mély sötétségbe, mert itt az emberi fényforrások nem segítenek, a világ Világosságára van szükség. Dönteni kell, megyek vele pogány földre is, vagy maradok? Beszállsz Jézus hajójába, és indulsz a túlpartra, vagy maradsz az innensőn, a megszokott, kényelmes életben? Meddig kell Jézus, csak az itteni partig, a szép és tanulságos sztorikig? Kell-e az életváltozás, kell-e Ő maga, Aki az Élet?
Talán látták az emberek, hogy vihar lehet, és Jézus megy, de ők nem akarnak vihart, nem akarnak megázni, veszélybe kerülni. Jézus követése nem jelenti azt, hogy többé nincs vihar. Azt sem, hogy vihar ugyan van, de engem elkerül. Ez nem bizonyságtétel. Ha nincs vihar, nem látszódik meg a különbség Jézus és az ember között. S mert nem a vihar, a problémamentes élet a lényeg, hanem az: ki van a hajóban? Csak én magam, vagy velem hajózik Jézus? Ki irányítja ezt a hajót, én vagy az Úr? Kinek a kezében van életed hajójának kormánya? Bízd az Úrra a kormányzást, mert magad nem fogsz boldogulni.
 Látjuk, vihar van, olyan vihar, amihez hasonlót még nem éltek át ezek az emberek. Itt nem segít a tapasztalat, a szakmai tudás, itt csak Jézus segíthet. De mégsem fordulnak azonnal Hozzá. Milyen büszke, gőgös a szívem, nem akar segítséget kérni, azt susogja, majd én megoldom Jézus nélkül is. De nem így van, itt nem segít senki és semmi, csak egyedül Jézus. A tanítványok szinte az utolsó pillanatban döbbentek erre rá, és Hozzá kiáltottak. Hívd segítségül Őt a nyomorúság, a vihar idején, de ne várj ki az utolsó percig, hívd azonnal. Dobd félre szakkönyveid, eddigi tapasztalataid, és kiálts Hozzá!
És az Úr lecsendesíti a vihart, elég egy szó, és minden elcsendesedik, kívül és belül is. Jézus szavára lecsillapodik a tenger, és lecsillapodik a tanítványok szíve. Ő csillapítja le, csakis Ő, nyugtalan szívünket. Semmi nem ad békességet, csakis az Ő drága szava.
Azonban azt is meglátjuk, ha Jézus a hajóban, nem kell félni.  Hittel kapaszkodhatunk Belé, akkor is, ha úgy tűnik, alszik. Uram, bocsásd meg, hogy gyakran engedek a félelemnek. De hadd tekintsek Rád, és ha látlak Téged, elmúlik a félelem.


Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet


1. Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.
2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.
3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.
4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!
5. Úr Jézus, nézz le rám, Mert harcom terhe nagy, Ily tenger kín és baj között Az életem Te vagy.
6. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.


Isten áldásával.

2 megjegyzés:

  1. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

    VálaszTörlés
  2. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

    VálaszTörlés