Nem elég zavarba jönni

L

épésről lépésre haladnak a dolgok, a nép királyt akart, Isten pedig kiválasztotta, és felkente Sault, most pedig eljött a királyválasztás ideje (1Sám 10,17-27). Sámuel összehívta a népet Micpába, Isten pedig szólt hozzájuk. Isten szól akkor is, ha elvetettük akaratát, azt akarja, hogy újra meghalljuk Őt. Azt akarja, hogy világosan és jól lássunk mindent. Az Úr a Megmentő! Létük mögött Isten áll. Nehogy azt gondolják, mert Isten engedte, hogy királyuk legyen, akkor Ő már nincs is, vagy ez egy jó ötlet. Soha ne feledd, életed Isten ajándéka, és Ő szabadított meg a bűn hatalmából Jézus Krisztus által. Ha ez még nem valóság az életedben, akkor csak Ő szabadíthat meg. Ezért a szabadításért hálával tartozunk.

Az Úr rámutat: a királyválasztással elvetették Istent. Ezt nem lehet megmagyarázni, nem lehet azt mondani, fejlődünk. Mert az Úrtól való elfordulás bűn. Amikor királyt akarnak, lemondanak arról, hogy az Úr a királyuk. Amikor bárki mást ültetünk a trónra, embert, bálványt, azt mondjuk, nem kell Isten uralma, vezetése. Pedig Isten nélkül tévútra kerülünk. A bajok forrása, hogy elhagytuk Istent, pedig Ő az élet forrása, és mi ültünk a trónra. Az Úr most is keresi népét, rá akarja döbbenteni, van visszaút. Még visszakozhatnak, még kimondhatják, nem akarunk mi más népekhez hasonlítani, Te maradj a királyunk. Jézus azért jött, hogy rámutasson, vissza kell térnünk, Ő akar a királyunk lenni. Boldog, aki ezt felismerve rábízza az életét.

Tégy valakit királyunkká - mintha azt mondanák, az Úr nem elég. Olyan szomorú, amikor az Úr Jézus nem elég, pedig többre nincs szükség, kevesebb pedig nem segít. Mégsem akarjuk Őt. Az életéhez nincs fogható, nincs más olyan, aki a jobbat elhagyta értünk, bűnösökért, sőt, kész odaadni az életét, csakhogy mi élhessünk. Ő lemondott az életéről, mert örök életre akart megmenteni. Ó, Uram, Te elég vagy, Te légy a Király életem felett. Bocsáss meg, amikor nem Rád figyeltem, és kérlek, igazgasd lépteimet.

Saul elbújt, nem vállalja az elhívatását, Isten akaratát a nép előtt. Talán nem is hiszi igazán, hogy Úr őt választotta. Nagy kegyelem, amikor az Úr az Ő szolgálatára kiválaszt, nem vagyok méltó rá. De nem is méltóság alapján választ, mert senki sem méltó, mind bűnösök vagyunk. Az Úr elhív, és aki meghallja és engedelmeskedik, azt körülveszi szeretetével, támogatja kegyelmével. Saul csak azért lehet alkalmas, mert Isten Lelke megszállta, vagyis birtokba vette az életét. Isten Szentlelke által válok alkalmassá a szolgálatra. Egy igehirdető mondta, olyan ez, mint amikor egy kesztyűt leteszünk az asztalra, nem tud megfogni semmit, de amikor a kesztyűt felhúzzuk, alkalmassá válik a fogásra. Így veszi fel az Úr Lelke életünket és tesz alkalmassá a lélekmentésre, a Neki való életre.

A nép kérte a királyt, de van, akinek nem tetszik. Mindenkinek nem tetszik az életünk. Mindig lesznek, akik csúfolnak, elvetnek, bántanak. Saul azonban nem csinált ebből ügyet, meg sem hallotta, amit mondtak. Gyakran van abból a baj, hogy mindent meghallunk. Tanuljuk meg, hogy engedjük ki a másik fülünkön a rágalmat, a bántást. Mindig az Úr szava meghallására legyünk készségesek.

Jézus neve ismertté vált, az embereknek véleményt kellett formálni Róla (Mk 6,14-29). Jézus itt van ma is, és hatással van ránk. Meg kell mondani, kinek ismertem meg Őt? Azt gondolták, Keresztelő János támadt fel, vagy valamelyik próféta jelent meg általa. Jézus elénk áll, azt akarja, ismerjük fel, hogy ő a Krisztus. Több mint egy próféta, még Keresztelőnél is, Ő az Élő Isten. Igen, Isten Őbenne eljött ebbe a világba, hogy kiragadjon e gonosz világ karmaiból, és új, Neki tetsző életre segítsen.

Heródes, amikor Jézusról hall, a lelkiismerete hatása alá kerül. A lelkiismerete vádolja, mert megölte Keresztelő Jánost. Azt gondolja, feltámadt a keresztelő, de ez nem juttatja bűnbánatra, nem keresi az Urat, megvallva tettét, és kérve a bocsánatát. Azt láthatjuk, a bűn megkeményíti a szívet, nem megtérésre késztet, hanem azt sugallja, jó úton jársz. Megszabadultál az Úr emberétől, az ige szavától. Heródes hallotta az Úr szavát, de nem engedelmeskedett neki. Tudta, Isten azt akarja, hogy bontsa fel a bűnös kapcsolatot, de ő nem így járt el. Inkább Jánost fejezteti le, mint az életét változtassa meg. Nem meri vállalni Isten akaratát az emberek előtt. Komolyan veszed-e mindig az Úr szavát? Nem csupán arról van szó, hogy meghallgatom, jónak tartom az igét, hanem amikor rámutat a bűneimre, akkor szakítok velük. Fontos, vállaljam az Úr akaratát, és tegyem meg akkor is, ha az ellenkezik az én akaratommal.

Az ige zavarba hozta Heródest, de nem annak engedett, hanem Heródiás akaratának. Ma nagy divat a születésnapi buli, de semmi új nincs a nap alatt, azt látjuk, egy ilyen alkalmon jelen van a gonosz. Jó fegyvere az alkohol, a ledér tánc, és Heródesnek ez a gyengepontja. Nem az ige szava hat rá, hanem enged az ital és a tánc szavának, értük kész mindent megtenni. Mennyire átalakíthat az alkohol, olyan tettekre is indíthat, amit nélküle nem tennénk meg. Felőrölte Heródes akaratát, nincs ereje nemet mondani, és megteszi, amit eddig nem, lefejezteti Jánost. Nem elég zavarba jönni az igétől, hanem amikor felébreszti a lelkiismeretemet, azonnal forduljak Jézushoz. Hívd Őt segítségül, mert ha elodázod a döntést, úgy járhatsz, mint Heródes. Megkeményedik a szív, és maradsz a régi úton, rossz döntéseket hozol, mert magadban képtelen vagy másként cselekedni.

Heródes nem merte vállalni lelkiismerete szavát és Isten akaratát. Inkább megölette Jánost, elvetette Istent, mintsem nemet mondjon. Nem meri megvallani: felelőtlen ígéretet tettem. Ott kezdődik az emberi nagyság, amikor elismerem: tévedtem, vétkeztem, és kész vagyok megváltoztatni, helyrehozni korábbi rossz döntésemet. Ehhez azonban az Úr munkájára van szükség. Ő tesz képessé rá.

Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét

1. Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, Könynyebbítsd lelkem terhét.

2. Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bujdosik, mint madár a szélvészben; Tőled elijedett, Tudván, hogy vétkezett, Akar esni kétségben.

3. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bűnei miatt nem mer elődbe menni, Tőled oly igen fél. Reád nézni sem mér, Színed igen rettegi.

4. Semmije sincs pedig, mivel elődbe menjen, Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen, Nagy alázatosan, Méltó haragodban Tégedet engeszteljen.

5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? Inkább hadd dicsérjen E földön éltében Szép magasztalásokkal.

6. Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, Szép könyörgésekkel béküljél szent kezéhez, Mert lám, hozzá fogad, Csak reá hagyd magad: Igen irgalmas Úr ez.

7. Higgyünk mindörökké egyedül csak őbenne, Őrizkedjünk bűntől, ne távozzunk őtőle. Áldott az ő neve Örökké mennyekbe’, Ki már megkegyelmeze.

Isten áldásával.