Lelki lomtalanítás

J

ónátán igazi lélekmentő, betölti szívét a másokért való felelősség (1Sám 20,35-42). Nem önmagával, boldogulásával van elfoglalva, hanem belesimul Isten akaratába. Kész elfogadni, hogy a trónt Istent Dávidnak adja. Nincs benne sértődés, harag, de még csak neheztelés sem. Miért? Mert Jónátán szíve az Úré. Alárendeli magát, jelenét és jövőjét Isten akaratának. Mi is pont erre kaptuk az életünket, rendeljük alá Isten akaratának. Az képes ezt így megtenni, aki ismeri az Urat. Ismeri, és így tudja, hogy Isten akarata jó a számára, mert Ő mindent megtett érte. Isten szeret, és kész volt a megmentésemért Fiát is odaadni. Hát hogyne bíznám Rá magam?

Ez a herceg a saját kárára menti Dávidot, mert ha a barátja megmenekül, akkor ő elveszíti a trónt, és ennek ellenére mindent meg tesz érte. Isten gyermekének is ez az útja, vállalni az Úr akaratát, akkor is, ha annak következtében úgy tűnik, veszíteni fogok. Ábrahám is rábízta Lótra a választást, és úgy tűnt, rosszul tette, de később megtapasztalta, hogy ez volt a jó döntés. 

Azt is jó látni, hogy a riválisa nem ellenség, hanem barát. Mennyivel másabbb lenne a világ, ha ezt a lelkületet elkérnénk. Ha ugyanarra a posztra pályázunk is, nem vagyunk ellenségek. Dávid és Jónátán  azért volt képes ezt a helyzetet így megélni, mert mindketten Istenre figyeltek. Átadott élet nélkül ez nem megy. Ezt látjuk is. Mennyi harc történik a munka, a pozíció, a hatalom végett az emberek között. Milyen jó, amikor valaki mindent az Úr kezébe tesz, és engedi, hogy Ő vezesse, az Úr jelölje ki a helyét.

Az is megrendítő, hogy a trón nem rontja meg a kapcsolatot, nem áll közéjük, továbbra is barátok maradnak és segítik egymást. Most Jónátán segíti Dávidot.  Ez nem kis dolog, mennyi barátság ment tönkre a karrier, a hatalom miatt. Valakik évtizedekig együtt járták az élet útját, de amikor ugyanazt a pozíciót célozták meg, már riválisokká lettek, elromlott a barátság. Vagy az egyik fél magasabb beosztásba kerül, és ez átalakítja, a barát is beosztottá válik, és érzékelteti a másik, hogy ő a főnök. Még házasságot is megronthat a hatalom, a pénz. Olyan jó látni, hogy Dávid és Jónátán barátsága közé nem épült be a trón, nem tette tönkre a hatalom utáni vágy. Ehhez őszinte hitre és Isten akaratának elfogadására volt szükség. És ebben Jónátán járt elöl. Engedjük, hogy Isten országának atmoszférája járja át az életünket, és minden területen engedjünk az Úr szavának, vezetésének.

Az is elgondolkodtató, hogy Dávid is kész elfogadni, hogy most még menekülni kell. Nem lázad az Úr ellen, nem akarja fegyverrel megszerezni azt, ami ígéret szintjén már az övé. Vár, amíg az Úrtól kapja meg, amíg Isten kaput nyit a számára. Dávid nem töri be erőszakkal a kaput. Jó lenne ezt is megtanulni, várok, békés szívvel, amíg az Úr kaput nyit előttem. Nem dörömbölök, be sem töröm, és nem is zúgolódok.

Jézus a templomba megy be, ide vezet az útja, és nem Pilátust, Heródest, vagy a főpapot keresi meg, nem hatalomátvételt folytat (Mk 11,15-19). Királyként érkezett, de Ő a szívek királya. A templomba megy, az Atyával kíván együtt lenni, és itt adja tovább még Isten kegyelmét. A templomban árad Isten gyógyítsa, szeretete, szabadítása. A kereszt előtt még az Úr házába megy, találkozik az Atyával, és amit kap, azt továbbadja.

Azonban nem azt kapja, amire vár. Ő az imádság házába készült, és piacra, bevásárlóközpontba jutott. Azzá tették, de Isten nem erre szánta, hanem arra, hogy ott még a pogányok is találkozhassanak vele. Ő nem zár ki senkit a Vele való közösségből, a nem zsidóknak is lehetőséget ad. A pogányok udvara kínálta számukra ezt, ott ők is elcsendesedhettek Isten előtt, segítségül hívhatták. De Jézus korára a zsidók kiszorították őket. Maguknak sajátították ki a templomot teljesen, a pogányok számára fenntartott részből pedig üzletközpontot csináltak. Itt árulták az áldozati állatokat, váltották a pénzt. Csendben vizsgáljuk meg szívünket és életgyakorlatunkat, vajon nem szorultak-e ma is ki a templomainkból a segítségre szorulók, az Istent keresők? Nem sajátítottuk-e ki a magunk számára, esetleg népünk számára Istent? Ő ma is mindenkit keres és vár. Azt akarja, hogy istentiszteleteink rendelőkké váljanak, ahol a lélekben beteg emberek gyógyulást, bűnbocsánatot nyerhetnek.

Mivé tettem az életemet, amit Isten a Szentlélek templomának tervezett? Mivé lett az életem a kezemben? Nem szorult-e ki onnan a Teremtő, az életet ajándékozó Isten? Engedjük Jézust a szívünkhöz, kérjük, hogy tisztítsa meg. Takarítson ki mindent, aminek nem ott a helye.  És engedjük, hogy mindent, amit akar, eltávolítson onnan. Akkor kerülünk egyenesbe, jutunk békességre, ha Ő szabhatja meg, mi maradjon, és mi távozzon az életünkből. Tavaszi bálványtalanításra, lelki lomtalanításra van szükségünk.

Azonban a vezetők nem akartak lomtalanítani, inkább Jézustól szabadultak meg. Nekik úgy megfelelt, és nem igazodtak Isten akaratához, rendjéhez. Hogyan vagyok ezzel? Akarok lelki lomtalanítást, vagy jó nekem így, akkor is, ha a szemét elborítja az életemet? Jézus azért jött, hogy megtisztítson lelki szemeteinktől, és életünket visszaadja az Atyának, helyreállítsa a Vele való élő kapcsolatot.

Jézus, te égi szép

Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név

Legszentebb itt alant, e föld színén,

Benned van irgalom, Terólad zeng dalom

Erőd magasztalom, ragyogj felém!

Az élet száz veszély, én lelkem mégse félj

Míg ő tart karjain, hű mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled?

Töröld le könnyedet, Jézus szeret.

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen

Ne rejtsd el, mesterem tetszésedet

Alázattal tele hadd merüljek bele

Hisz idegenbe jár itt gyermeked!

Tisztíts meg teljesen, szenteld meg,

Hadd legyen fényedből fénysugár az életem.

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem!

Isten áldásával.