S
|
ámuel búcsúzik
a néptől, átadta őket a királynak és látja, hogy szolgálata végéhez érkezik (1Sám
12,1-25). Egyszer mindenki földi szolgálata letelik, de nem mindegy, hogyan
érkezünk a végéra. Sámuel a nép elé áll, és átvilágíttatja magát. Ő mindezt
önként teszi, eddig átlátható volt az élete, és úgy akar majd eltávozni, hogy
ezt a nép is lássa. Ne maradjon semmi rendezetlen dolog, ami miatt az Úr nevét
gyalázhatnák.
Sámuel élete tiszta és vonzó, bár ilyen lenne az életem is. Ma, ha
valakit arra kérnek, tárja fel életét, vagy valamilyen gyanú vetődik rá, nagyon
védelmezi magát. Mindent megtesz, hogy a gyanú árnyékát is távol tartsa
magától, Sámuel azonban nem így jár el. Ő maga megy elébe a vizsgálatnak: itt a
szolgálatom, az életem, és ha valaki úgy gondolja, becsaptam, megkárosítottam,
kész vagyok rendezni. Kész mindent visszaadni. Ilyen az Úrral kapcsolatban álló
élet. Nincs takargatnivalója. Zákeus is hasonlóan járt el, de neki volt mit
rendezni, visszafizetni. A megtérésnek nem csak elméleti, dogmatikai, hanem
gyakorlati, erkölcsi oldala is van. Rendezem, amit lehet azokkal, akiket
megbántottam vagy megkárosítottam. Azt is jó látni, hogy ez nem egy kényszeres
cselekvés, önként fakad fel a próféta szívéből. Zákusnak sem mondta senki, de
amikor Jézust befogadta a házába, maga ismerte fel, hogy nincs rendben a gazdasági
élete, vétkezett, és kész ezt rendezni. Kérjük az Urat, hogy mutassa meg a
rendeznivalókat. Kinek kell visszaadni valamit, bocsánatot kérni valamiért.
A próféta rámutat a nép hűtlenségére és az Úr hűségére. Szinte ez a
történelmük, elhagyják az Urat, a semmihez fordulnak, de amikor bajba kerülnek,
mindig Istenhez kiáltanak. Az Úr pedig hűséges, és megkönyörül a bűnbánó népen.
De valahogy nem képesek továbblépni, újra és újra elbuknak, de milyen az én
életem? Nem bukdácsolok én is? Isten népe vajon nem ma is csak bukdácsol,
elesik és várja, hogy az Úr talpra állítsa? Az Úr nagyon kegyelmes, újra
lehajol, kiemel a mélységből. De meg lehetne erősödni a hitben. Ehhez csak
annyi kell, hogy vegyük komolyan az igét, és engedelmeskedjünk neki.
A sok megtapasztalása ellenére is királyt kértek maguknak, és ez bizony
nem jó pont az Úr előtt. Azt jelzi, hogy nem bíznak Benne. Vannak, akik úgy
gondolják, Sámuel megsértődött, de nem erről van szó, hiszen az Úr mennydörgést
és esőt adott Sámuel imádságára, és ez jelzés az Úrtól. A nép megrettent, most
döbbentek rá, hogy bizony ez a királykérés nem volt egy jó ötlet. Soha nem jó
ötlet, amikor le akarunk válni az Úrról, amikor terhesnek érezzük szeretetét,
jelenlétét.
Ebből a helyzetből is profitálhatnak, mert az Úr nem fordul el tőlük. Ha a
királlyal együtt Rá figyelnek és akaratát követik, áldást nyernek, és
bizonyságtétellé válhatnak. Mindemögött meghúzódik az, hogy Isten a saját
népévé választotta őket, és nem mond le róluk. Isten nem hagyja népét cserben. Mai népét sem hagyja magára. Egy
feladatuk van, félni és szolgálni az Urat. Ez a mi feladatunk is, szolgáljuk
Őt, szeretettel és hűséggel. Ez legyen életünk középpontja, szolgáljuk Őt
teljes szívből. Teljes szívből, ne csak egy darabot adjunk neki a szívünkből,
hanem az egészet nyújtsuk át neki.
Az ötezer ember megvendégelése után tovább kell menni, akkor is, ha
nehéz, ha nem akarnak (Mk 6,45-56). Jó lenne még maradni, reflektorfényben
élvezni a sikert, a dicsőséget, de menni kell.
Mi is inkább maradnánk a sikerek helyszínén, egy jó alkalmon tovább, de
menni kell, mert Jézus állandóan mozgásban van, az idő sürget, és az
evangéliumot mindenkinek hallania kell.
Jézus sürgeti a tanítványokat, mert sehogy sem akarnak menni, viszont Ő
csöndre vágyik. Az Atya jelenlétére van szüksége. Talán a kísértő is
munkálkodik, és könnyebb nemet mondani, ha az Atya szeretete átöleli. Milyen
kísértés jöhet? A nép reakciója, mert egy másik evangélista elmondja, hogy királlyá
akarták tenni Jézust. Az ördög így akarja kivonni a forgalomból. Legyen király,
foglalja le az uralkodás, és nem fogja végezni a megváltás munkáját, kimarad a
kereszt. Azonban a kereszt nem maradhat ki, mert nincs más megoldás, nincs más
segítség.
Hogyan dolgozom fel a sikereimet? Egyáltalán feldolgozom-e őket? Jézus a
hegyen és imádságban teszi ezt. És ez számunkra is lehetséges. Az Úr rejtekébe
menekülhetünk. Fontos az Úrtól való megbízatásunkról való meggyőződés, és az a
bizonyosság, amellyel tudom, hol a helyem. A kísértőnek csak igei meggyőződés
által mondhatunk nemet.
Jézus az imádkozás közben nem feledkezik meg tanítványairól. Figyelemmel
kíséri küszködésüket, és hordozza őket. Figyeli, mert ez a hajóút vizsga is,
mert korábban elbukták ezt az osztályt, és Jézus figyeli, tanultak-e. Vannak
próbák, osztályismétlések, mert addig nem mehetünk tovább, amíg nem zárjuk
sikerrel a próbát. Megvizsgálja az Úr, hogy hitből oldjuk-e meg már a helyzetet.
Hisszük-e, hogy a távolság ellenére is jelen van. Jézusnak van hatalma
megtartani és tovább segíteni. Azonban ők még mindig tehetetlenek és
pánikolnak. Hol tartok?
Elindult a küszködő tanítványok felé Jézus, csodálatos az Úr. Nem hagy
erőnkön felül kísértetni, és időben elhozza a szabadulást. A tanítványok
azonban nem ismerték fel, hogy az Úr az. Félnek, és ezeket a félelmeket
kivetítik, kísértetnek látják. El akar menni mellettük az Úr, de nem azért, mert
nem törődik velük, hanem Ő nem ront be senkihez, megvárja, amíg hívják.
Amikor azonban látta, mennyire lebénította őket a félem, beszállt a hajóba,
és elült a szél. Ennyi, Jézus beszáll a hajódba, és csend, béke lesz. Jézus
jelenléte lecsendesíti a vihart. Bátorít: bízzatok, én vagyok, ne féljetek!
Miért féltek? Én vagyok az! Jézus, a Megmentő az, nem kell félni.
Velem vándorol utamon Jézus
1. Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér. Elvisz,
elsegít engem a célhoz Ő, a győzelmes, hű vezér, Ő, a győzelmes, hű vezér.
2. Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén. Ha a szép napot
fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény, Ő az éltető, tiszta fény.
3. Velem vándorol utamon Jézus. Bár az út néha oly sötét, Soha nincs okom
félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd.
4. Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő; Bármi súlyosak
rajtam a terhek, Segít hordani, ott van ő, Segít hordani, ott van ő.
5. Velem vándorol utamon Jézus. Túl a sír sötét éjjelén, Fenn a mennyei,
angyali karban Nevét végtelen áldom én, Nevét végtelen áldom én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése