Bízzál az Úrban!

J

ób beleáll a vitába így betegen is (Jób 21,1-34). Nem hagyja meggyőzni magát, nem fogadja el azt, amit másképp lát, amivel nem ért egyet. Meghallgatást kér Jób, ez már vigasztalás lesz a számára. Ez fontos, megtanulni meghallgatni a másikat. Engedni, hogy elmondja, ami a szívében van. Nagyon nehezen megy ez nekünk. Nemhiába mondja Jakab, hogy legyetek gyorsak a hallásra és késedelmesek a szólásra, mert inkább beszélünk, mintsem hallgatunk. A gyors beszéddel saját belső problémáinkról árulkodunk. Megvalljuk, hogy mi sem vagyunk rendben. Mi is szeretnénk, ha meghallgatnának, tele vagyunk rendezetlen problémákkal. Aki reggelenként megáll az Úr előtt, és megbeszéli Vele dolgait, leteszi terheit, az képessé válik a másik meghallgatására. Átéljük, hogy az Úr meghallgat, fogad megfáradtan és megterhelten is, a Vele való beszélgetés, az igével való élés felszabadulást hoz. Aki szabad a terheitől, mert megtapasztalta, milyen jó, hogy az Úr meghallgatja, az már kész lesz meghallgatni a másikat.

A bűnösök is megkapják büntetésüket, ami gyakran nem más, mint a szembesülés: életük nincs a kezükben. A vagyon, az Istentől való elszakadottság, az útjáról való letérés megtéveszti az embereket. Elhiszik, hogy életük a saját kezükben van. A hívő ember tudja: életem ideje a kezedben van, Isten kezében van. Aki ezzel nem számol, azt meglepetésként éri a betegség, a szenvedés és a halál. A gonosz megtéveszt, elhiteti, hogy pénzzel mindent el lehet érni, a halált is el lehet kerülni. Azonban Jób korától napjainkig mindenki meghalt. A leggazdagabbak, leghatalmasabbak is eltávoztak ebből a világból. A legrettegettebb diktátor élete is befejeződött a földi világban, és a halálból nem tudtak még visszatérni. Egyvalaki jött vissza, az Úr Jézus Krisztus, Őt az Atya kihozta, és így legyőzte nagy ellenségünket, a halált.

A halál sem jelent kibúvót, nem kerülheti el az ember az ítéletet. Lesz harag napja, és ez elől nem lehet kitérni. A halál sem óv meg tőle. Jób rámutat: ez az élet tapasztalata, van, aki ebben a világban elkerüli a számonkérést, nem éri csapás, de oda kell majd állni az Úr elé. És azon a napon nem számít a földi helyzet, a vagyon nagysága, ott Isten törvénye által kerül mérlegre az életünk. Ott szembesülünk a valósággal, megmérettél és könnyűnek találtattál. Senki nem állhat meg a maga eredményeiben bízva, mindenki könnyűnek találtatik. Az ítéletet csak Krisztusban lehet elkerülni. „Aki hisz Őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében” (Jn 3,18).

Dicsérjük az Urat, mert nemhiába mondta Pálnak, hogy bízzál, Ő viszi előre az ügyet (ApCsel 23,23-35). Az Úrban bízni, és rábízni életünket, szolgálatunkat nem hiábavaló. Sőt, ez a leghelyesebb dolog. Jó bízni benne, és nyugton figyelni, hogyan szabadít meg az Úr. Ezt teszi Pál is, nem is tehet mást, mint az Úrra bízza magát, hiszen fogoly, a zsidók pedig merényletet terveznek ellene. Nincs nagy mozgástere, de bízik az Úr ígéretében, hogy eljuttatja Rómába.

Mit is tehet? Hát aggódhatna, azon morfondírozhatna, mi is lesz így vele, hogyan hajtja végre tervét? De nem aggódik, arra koncentrál, hogy a kínálkozó lehetőséggel jól éljen, és amikor alkalom nyílik rá, megvallja hitét. Pálnak ez a fő cél, ez élteti, mert tudja, hogy az életet képviseli, és mindarról, amit Jézus tett, mindenkinek tudnia kell. Ebben a békétlen, gyűlölködő világban, ahol mindig valaki más az oka a boldogtalanságnak, és mindent erőszakkal akarnak megoldani, hallani kell Isten kegyelméről. Óriási dolog a kegyelem, mert világunk inkább kegyetlen. Itt mindenki bosszút akar állni, megfizetni az őt ért sérelmekért. Pál bemutatja, hogy lehet harag és bosszúvágy nélkül élni. Igen, Pált soha nem a bosszú vezérli, hanem az a forró vágy, hogy az őt gyűlölők is átéljék Isten szeretetét. Hirdeti, hogy Jézus Krisztus által a legbűnösebb, a leggonoszabb ember is kegyelmet és új életet nyerhet. Senki nem reménytelen, és nem Istenen múlik. Ő mindent megtett a bűnös emberért, és még a kereszten megfeszített gonosztevő is átélte bűnei bocsánatát. Ezt a világot csak a kegyelem változtathatja meg. Nélküle elveszünk.

Az Úr kezében a Misszió érdekében eszköz a százados is. A rettegett római birodalom emberei az Úr ügyét viszik előre. És erről nem is tudnak. Nem ez a szándékuk, és mégis ezt teszik. A birodalom is engedelmeskedik a Mindenhatónak. Hatalmas Urunk van, és Őt nem korlátozza semmi. Nem jelent akadályt Neki a császár sem. Nincs határok közé szorítva, Ő valóban mindenható Isten.

Az evangélium katonai védelem kíséretében halad tovább. Ki bánthatja Pált, ha a birodalom rettenthetetlen katonái ügyelnek rá? Isten ezt is megoldotta, hiába volt az átok alatt való elköteleződés, Ő az átok felett van, és semlegesíti azt. A katonák sem tudják, hogy azért védik és viszik Pált, hogy megváltozzon általa a birodalom és az emberek élete. Mert Pál által hatalmas változások mentek végbe. Ahol ő megjelent, ott volt nyoma, ott hagyott maga után életet, változást, ott kibillent az élet a megszokott kerékvágásból. Van-e ilyen erő a mi jelenlétünkben? Mozog-e az élet körülöttünk? Bizony, nagyon kevés hatást váltunk ki, alig fodrozzuk meg a víz felszínét. Olyan nyugalmas körülöttünk az élet. Pedig azért vagyunk itt, hogy hatást fejtsünk ki, és az emberekben kérdéssé váljon, hogy hol töltik az örökkévalóságot.

A mai tanítványok közül csak nagyon kevesen jelentenek veszélyt a bűnre, a gonoszra. Az ördög nyugodtan végzi romboló tevékenységét, mert a keresztyének jó része alszik. Belesimultunk a jólétbe, átvettük ennek a világnak a szellemiségét, és bilincset, verést, szenvedést, nélkülözést el sem tudunk már képzelni Jézusért. Még bizonyságot is csak akkor teszünk, ha az nem veszélyezteti kényelmes életünket, nem borítja fel a megszokott rendet. Olyan jó kényelmesen élni, az elismerést, a tapsot bezsebelni. Jó népszerűvé válni. Azonban Pál nem volt népszerű, és nem is ez a cél vezérelte. Ő a világ szemetjei közé tartott, a dicséretet verés és börtön formájában vette át. Sőt, annak örült, ha Jézusért szenvedhet is.

SZÜNTELEN BÍZZÁL AZ ÚRBAN

Szüntelen bízzál az Úrban!

Szüntelen bízzál az Úrban!

Szüntelen bízzál az Úrban!

Ez az egyetlen út.

1. Szemed hiába néz és kutat,

   néha nem látod tisztán utad,

   azt sem, a holnap mit hoz, mit ad,

   de hidd, az Úr megsegít.

2. Rohansz, amíg le nem száll az est,

   nincsen nyugalmad, mindig sietsz,

   gyakran kihal belőled a kedv,

   de Vele békére lelsz.

3. Mások nem járnak itt már veled,

   néznek, irigyen súgják neved,

   ám te, mit ők csinálnak, ne tedd,

   veled az Úr, lát és véd.

Isten áldásával.

Kapaszkodj az ígéretekbe!

N

agyon úgy tűnik, hogy különböző filozófiai iskolák feszülnek egymásnak (Jób 20,1-29). Megtanult válaszokkal akarják meggyőzni Jóbot, és nem figyelnek az ő személyes életére, nem veszik számításba szenvedését, kérdéseit. Ismét Cófár szólal meg, tele van ingerültséggel. Már nem a szeretet készteti beszédre, ingerült, mert ellenáll Jób. Nem veszi magára a sémát, nem fogadja el, hogy bűnössé teszik. Mi késztet megszólalásra? Hányszor ingerülten válaszolunk a másiknak, pedig nem arról van szó, hogy álláspontunkat kell ráerőltetni, hanem bizonyságot kellene tennünk az Isten szerinti életútról. Azt kellene megmutatnunk, hogy lehet másként élni, megnyilvánulni egy élethelyzetben, mint ahogy ezt megszoktuk. Amikor megállunk a másik ember mellett, Jézust képviseljük, az Ő jelenlétét sugározhatjuk a számára. Az Úr Jézus mindig Isten szeretetét és irgalmasságát jelenítette meg. Az emberek felbátorodva jöttek Hozzá. Reménység támadt bennük, hitték, hogy Jézus által meggyógyulnak. Mi is bizalmat gerjesztünk az Úr után?

Jób beszédét kioktatásnak véli, pedig tulajdonképpen bizonyságtétel volt, amit utoljára mondott. Nem elkeseredett tagadás hagyta el ajkát, hanem megvallotta hitét. Elmondta, hogy Megváltója él. Van Megváltója. Ott a betegágyon lelkileg magányosan felismeri, hogy van Megváltója. Van, Aki kiváltja őt a bűn és a halál fogságából, reménysége van az örök élet felől. Hiszed-e, hogy Megváltód él? Jézus feltámadt, el fog jönni, és akkor életre kelti a megholtakat. Megismerted-e már Őt, mint az élet Fejedelmét, és követed-e? Mert nem elég az elméleti ismeret, Jézus Úr, aki megmondja, mit tegyünk. Követésére hív el. Nem improvizálni kell az életet, hanem haladni Jézus nyomában.

Cófár úgy gondolja, nála van az értelem. Ő jól látja az élet dolgait, és ezért feljogosítva érzi magát Jób kioktatására. Hányszor kioktatni akarunk, ami nem jelent mást, mint hogy rákényszerítjük saját akaratunkat a másikra. Úgy gondolja, a bűnösök azonnal megkapják büntetésüket. Aki Isten nélkül él, és a másikat is semmibe veszi, belőle gazdagodik meg, az hamar tönkremegy. Jób vagyona elvesztéséből és betegségéből súlyos bűnre következtettek, aminek jelenlegi állapota a büntetése.

Nem látják meg, hogy a bűn ott van a szívünkben, és a gonosz útján való járás, az istentelen élet sem jelenti mindig az azonnali összeomlást. Sok Isten nélkül élő ember nem látja meg hitetlensége következményét, nagy karriert fut be, meggazdagodik, és senki nem kéri számon. A hívő életet nem a gazdag élet hitelesíti, hanem a bizonyságtevő élet. Jézus sem volt gazdag, sőt, határozottan elutasította a gonosz ezirányú kísérletét. Pál is egyszerű életet élt. Mai fogalmaink szerint szegény volt, de áldott életet élt.

Isten hosszútűrő, és nem akarja elveszíteni az embert. Ő a gonoszokat is keresi, lehetőséget kínál nekik a megtérésre. Tehát amikor azt látjuk, hogy a bűnös emberek jól élnek, gondoljunk arra, hogy időt kapnak az Úrtól. Isten azt szeretné, ha meglátnák ennek az életnek az ürességét, és sóvárognának Isten után. Imádkozzunk, hogy minél többen vegyék észre: a vagyon, a jólét nem szünteti meg a belső ürességet. Istennel való élő kapcsolatra van szükségünk. Lelkünket egyedül az ige képes megelégíteni. Isten szava a lélek tápláléka.

Mennyire útjukban van Pál ezeknek a zsidóknak (ApCsel 23,12-22). Minden követ megmozgatnak ellene. Igen, ahol az ige hatékonyan van jelen, ott ellene támadnak. Mert a feltámadott Jézus jelenlétét képtelenek elviselni. Nem kell az élet Fejedelme, és aki Róla tesz vallást, meg akarják ölni. Ismét csak azt látjuk, hogy aki az igazi értéket képviseli, Isten drága kegyelméről tesz bizonyságot, azt veszélyforrásnak tekintik. Ahol Jézus megjelenik, ott jogot formál az életre, engedelmességet vár, de az ember nem akar Istennek engedelmeskedni, nem akar az Ő útján járni, inkább eltávolítja. A bűnözőket nem tartják veszélyesnek. Akik a fegyvert vásárolják, használják, akik olyan anyagokat gyártanak és forgalmaznak, amelyek tönkreteszik az ember életét, az nem veszélyforrás, attól senki nem akar megszabadulni. A dohány-, az alkohol- és a fegyvergyárak üzemelnek, az ezeket forgalmazó üzletek működnek, mert nagy hasznot hoznak, és az sem számít, ha életek pusztulnak általuk. De az igazi békességet és életet hozó evangélium nem kell. Isten meg akar menteni, és az életre vezető útra kíván állítani - nem kell, öljük meg. Inkább gyógyszerrel oldjuk meg a lelki problémákat is, mintsem Isten igéjét komolyan vegyük. Mert az orvosság is hasznot jelent. Hadd vásárolják, váljanak függővé ettől is. Jézus nem tesz semmitől függővé, inkább megszabadít, leoldja a bilincseket. Forduljunk Hozzá! Nincs az a bilincs, amit le ne oldana.

Pál ellen nem az istentelen emberek támadnak, hanem az Istenben hívő, vallásos zsidók. Elméletileg hisznek, de a szívükben nem Isten, hanem gyilkos indulat él. Mi van az én szívemben? Mennyi rossz szándék, gonoszság, pusztító indulat húzódik meg a vallásosság leple alatt. Elmegyünk a templomba, és amikor kijövünk, már azon járnak a gondolataink, miként állhatunk bosszút, vagy hogyan üthetjük el a másikat az előrelépéstől. Miért van ez így? Mert bűnös természetet örököltünk, és ezt semmi nem tudja megváltoztatni, a templomozás sem. Akkor mi? Csak egyedül az Isten igéje általi újjászületés, amelyben új természetet kapunk. Most már Krisztus természete él bennünk, az Ő indulata fog vezetni. Kaptam-e már új szívet? De ezt kérni kell. Az kéri, aki látja, hogy baj van a szívével. Ki látja ezt meg? Aki kéri az Áldott orvos felülvizsgálatát, aki Istenhez fordul.

Az Úr a római hivatal falai között is jelen van. Felhasznál egy fiatal fiút Pál megmentésére. Olyan csodálatos, ahogyan az Úr egyre közelebb viszi őt Rómához. Ígéretet kapott, ott fog bizonyságot tenni, és ennek beteljesedését semmi sem akadályozhatja meg. Kapaszkodjunk ígéreteinkbe, azokba az igékbe, amiket kaptunk az Úrtól feleletként, mert Ő beteljesíti azokat.

ÚJ SZÍVET ADJ, URAM, ÉNNEKEM

1.  

Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak Teérted ég,

S Véled jár szüntelen,

Csak Véled szüntelen!

2.  

Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, Te lakhelyed,

Hol egyedül a Te hangod szól,

Mely Véled van tele,

Csak Véled van tele!

3.  

Jézus, a Te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

S én is tudom, bűntelen leszek

Majd Nálad odafönn,

A Mennyben odafönn.

Isten áldásával.

Megváltóm él

E

gyre jobban fáj Jóbnak a meg nem értettség, az üres szavak hallgatása (Jób 19,21-29). Mást várt barátaitól, nem ezt az okoskodó, porba taszító vélekedést. Nem az lenne a feladatuk, hogy lelkileg összeroppantsák, elreménytelenítsék. Jób azt várta, hogy átsegítik ezen a nehéz időszakon szeretettel, megértéssel, Istenbe vetett hittel. Könyörület után kiált Jób, mert ezt hiányolja, nem teológiára vágyik, hanem könyörületes szívre. Olyan barátokat szeretne, akik ebben a bajban melléállnak, vállalják vele a közösséget, ápolják, és megélik felé Isten jelenlétét. Mit közvetítek, amikor szenvedővel találkozom? Van-e bennem könyörület?

Felismerte, hogy Isten kezéből jött ez a betegség, életének ez a fordulata. De azt nem fogadja el, hogy bűnei büntetése ez a szenvedés. Minden Isten tudtával történik, mi olvastuk, hogy az Úr adott engedélyt a gonosznak Jób tönkretételére. Mindez azt jelzi, hogy Isten nincs távol tőle, kezében van sorsa. Fontos meglátás ez, mert vigasztalást nyújt és erőt ad. Nem vagyok kiszolgáltatva a gonosznak, Isten Úr felette. Az Úr Jézus eljövetelével láthatjuk ezt meg igazán. Hatalommal parancsol az embert megszállt gonosznak, felszólítja, menjen ki, és még azt is hozzáteszi: többé ne menj vissza. Teljhatalommal rendelkezik az Úr Jézus mindenek felett. Minden Neki van alárendelve. És ha Ő szól, akkor a gonosznak távozni kell, és csak annyit tehet, amennyit az Úr megenged neki.

Ebben az őrlődésben születik a klasszikus hitvallás: tudom, az én Megváltóm él. Csodálatos látás bukkan fel lelke mélyéről, csodálatos kijelentést kap, és ezt meg is fogalmazza. Megváltója él, az a személy, Aki kiváltja őt a kárhozatból, a bűn hatalmából. Ott van-e az én szívemben ez a látás? Tudom-e, vagyis meg vagyok-e győződve arról, hogy van Megváltó? Tudom-e, hogy a názáreti Jézus az, és Ő feltámadt és él? Így azután életem minden nyomorúságával Hozzá fordulhatok. Kiálthatok, és Ő meghallja kiáltásomat, és könyörül rajtam. A megváltás azt jelenti, valaki kivált a rabszolgasorból. Kifizeti értem az árt, és az ő tulajdona leszek. Jézus az életével fizetett, az ár súlyos, nem lehet pénzben kifejezni az ember értékét. Jézus azonban kész volt az életét, a legtöbbet odaadni, hogy megmentsen a gonosz hatalmából, és örök életet szerezzen. Ilyen hatalmas Megváltónk van.

Csodálatos reménység: a Megváltó megáll a por felett, és ahol mi már nem látunk semmit, ott megjelenik Általa az élet. Ő a feltámadás és az élet. Jób már ezt meglátta. Szenvedései közepette ez a nagyszerű ígéret felcsillant előtte, eljön a nap, amikor az Úr feltámasztja a halottakat. Hiszem-e én ezt? Mi már húsvét csodálatos napja után vagyunk, valóság Jézus feltámadása, láttuk, hogy földi élete idején több halottat feltámasztott. Lázárt már a bomlási folyamatok beindulása után keltette életre, de hisszük-e? Van-e a feltámadott Jézusban élő hitem? És hiszem-e, hogy ez a Jézus majd megáll a por felett, mert Isten nagyobb a halálnál, az elmúlásnál, Ő az Élet?

Az is benne van Jób látásában, hogy a halál nem megsemmisülést jelent. Ez a test ugyan felbomlik, de a személyiségünk nem szűnik meg. Halálunk után mi magunk látjuk meg az Urat. Tudjuk, kik vagyunk és kik voltunk ebben a világban. A Biblia világosan elmondja, hogy van üdvösség és kárhozat. Már úgy születünk, hogy Isten ítélete alatt vagyunk, azonban aki Jézusban hisz, annak örök élete van. Aki megvallja bűneit, és elnyeri azok bocsánatát, Krisztusért életre jut. Tudni fogjuk, hogy kárhozatot érdemelnénk, de Jézus odaáll az Atya elé, és így szól: ki van fizetve. Azért mehetünk be az életre, mert Ő kifizette helyettünk az adósságot. Ez az Ő drága kegyelme, azonban ezt itt a földi életben fogadhatjuk el. Ez a mi részünk, el kell fogadni a bűnbocsánatot, a rendezést. Azonban a kegyelmet csak az kapja meg, akit elítéltek. Ha látom, hogy halálra ítélt bűnös vagyok, és kérem az Úr kegyelmét, akkor részesülök benne.

Az ezredes összehívatta a nagytanács tagjait, mert meg akarta tudni, mi is a zsidók problémája Pállal (ApCsel 23,1-11). Utána akart járni ennek az ügynek. Jó, amikor utánajárunk a dolgoknak, amikor valóban szeretnénk tudni, mi áll a dolgok mögött. Ha ezt tesszük, más fényben tűnhetnek fel az emberek. Gyakran csak másodkézből hallott vélemények alapján döntünk mások felől. Ha magunk igyekszünk megtudni, ki is a másik, jobban megismerhetjük őt. Istennel szemben is fontos ez a hozzáállás, mert gyakran másoktól hallott információk alapján jelentjük ki: nem igaz a Biblia, nincs Isten, és így tovább. Azonban ne így döntsünk, hanem mi magunk járjunk utána, keressük meg kérdéseinkre a feleletet. Ahogyan itt Páltól várták a választ, úgy kérdezzük meg magát az Urat. Vegyük kézbe a Szentírást, és keressük benne a feleletet. Az őszintén keresők megtalálják Őt, mert megígérte, hogy aki keres, az talál, a zörgetőnek megnyittatik.

Pál apostol felismerte, hogy a rómaiak segíthetik őt Róma felé. Azért dobta be a feltámadás kérdését, mert nem akarta, hogy az ezredes esetleg szabadon bocsássa. Pál nem az igazáért harcolt, hanem végig az Úr akaratát, Isten országa ügyét, az evangélium terjedését tartotta szem előtt. Ő nem menekült a szenvedés elől, hanem az által is megtalálta a bizonyságtétel lehetőségét. Ismerjük fel az adott élethelyzetben a bizonyságtétel lehetőségét. A problémákra is így tekintsünk, nem véletlen, az Úrnak terve van vele, azt akarja, hogy általunk oda is eljusson az evangélium. Ne a szabadulás, a kimenekülés lebegjen szemünk előtt, hanem keressük, hogyan lehet ezt a helyzetet szolgálattá alakítani.

Urunk odaáll Pál mellé, nem hagyja szolgáját elbizonytalanodni, hanem megerősíti. A zűrzavaros és bizonytalan körülmény is az Úr eszköze. Ne féljen, hanem bízzon az Úrban, mert Ő minden körülmény Ura. Ezt a helyzetet is kézben tartja, és minden az akarata szerint történik. A hatalmas birodalom gépezete is eszköz az Úr kezében. Amikor úgy gondolják, minden az ő elképzelésük szerint történik, kiderül, hogy azt teszi a félelmetes Róma is, amit Isten eltervez. Ők fogják majd a fővárosba utaztatni az apostolt és a szívében Jézust. Amelyik hatalom megölte az Urat, az fogja most a feltámadás örömhírét Rómába szállítani.

Bízzál, szól az Úr! Igen, bízz a körülmények ellenére is, hogy minden Jézus tervei szerint fog végbemenni. Ha megígérte, hogy Rómában fog bizonyságot tenni, akkor el is fog oda jutni, akkor is, ha épp most úgy tűnik, nem lesz ebből semmi. Soha ne a körülményekre, a mellettünk lévő hangokra figyeljünk, hanem mindig egyedül Jézusra.

Merítsünk erőt mindabból a sok csodából, amit eddig elvégzett az Úr. Pál számára is erőforrás az a tény, hogy Jeruzsálemben is bizonyságot tehetett. Ahogyan bizonyságot tettél Jeruzsálemben. Hogyan tett bizonyságot? Megbilincselve, de elmondhatta, milyen nagy dolgot cselekedett életében az Úr. Mindenki megláthatta, hogyan formálta újjá Jézus. Rómában is bilincsek közt fog szólni, de szólni fog, és szól ma is az örömhír. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3,16). Halld meg hát e hírt!

 Tudom, az én Megváltóm él

1. Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és gyermekének Koronát ád a harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

2. Jézus nevében bízom én, Ő törli el sok bűnömet, Jézus ajkáról hallom én: Ó, jöjj haza, vár Mestered. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

3. Előttem, ó, az oly csodás, Hogy értem szállt a földre le, Hogy érettem is szenvedett, Én bűnömért is véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

4. Tudom, hamar jő Mesterem, Az óra fut, a nap közel, Előtte állok csakhamar, Édes Jézus, jövel, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

Isten áldásával.

Halld meg a hívást!

I

smét Jób szólal meg, olyan adok-kapok ez az egész (Jób 19,1-20). A szenvedő is belemegy ebbe a csatába, úgy látja, védelmeznie kell magát. Elmondja, mennyire fáj mindaz, amit hall, a vigasztalókból gyötrők lettek. Kínozzátok lelkemet. Szavakkal, hozzáállással is lehet gyötrelmet okozni, ezt tapasztalja most Jób. Barátainak szavai nem sebtapaszok, nem felüdülést hoznak, hanem még inkább gyötrik lelkét. Ezek az emberek nem igét vittek, mert akkor enyhülést okoznának szavaik. Az ige az, ami begyógyítja a sebeket, ami vigasztalást nyújt és segítséget ad.

Jób próbál hatni barátaira, eszmélteti őket, de nem igen nyílik a szemük. Nem látják meg, hogy rossz irányba haladnak, nem veszik észre, hogy nem élik át Jób helyzetét. Mert egészségesen, jólétben könnyű okoskodni, bölcs eszmefuttatást végezni. De mivel nem képzelik magukat Jób helyébe, csak gyötrelmet okoznak. Többet segítenének, ha hallgatnának vagy ápolnák a beteget.

Jób nehezen éli meg a betegség egyre húzódó időszakát. Úgy tapasztalja, egyre inkább magára marad. Eltávolodnak tőle az emberek. Barátai, ismerősei, szolgái is elfordulnak tőle. Csak akkor néznek rá, ha nagyon muszáj. Miért? Mert a nagy szenvedésben Isten büntetését látják. Mindenki úgy gondolja, Jób nem az, akinek eddig mutatta magát, bűnös, de Istent nem lehet megtéveszteni, és most megkapta büntetését.

Felesége sem áll mellette, igaz, ő már az elején az élet elvetését, a halált javasolta. Nem állt férje mellett. Most még inkább elhúzódik. Ezt Jób nehéz leheletével indokolja. Ez a szeretet hiányára utal, mert a szeretet elhordozza ezeket. Milyen gyakran ily semmiségek miatt keletkezik feszültség. Mert van, amikor mindezt odafigyeléssel, önmagunk ápolásával ki lehet védeni. De Jób most nagyon beteg, rajta múlik mindez, nem azért nehéz a lehelete, mert elhanyagolta magát. Csont és bőr már Jób, nem maradt más, csak Isten, és olyan jó, hogy mi már tudjuk: Ő nem fordul el a legsúlyosabb pillanatokban sem. Nem hagy magunkra. Bár hányszor mi is úgy gondoljuk. Azonban Ő mellettünk van, és a rosszat is képes jóra fordítani. A szenvedés eszköz a kezében, általa segít az új élet felé, segít végiggondolni, hol tartunk, hová jutunk a halál után. A szenvedés által formál is az Úr, megmutatja, mennyire Rá vagyunk utalva. Saját erőnk mit sem ér, de Őreá mindig számíthatunk.

Pál bizonyságtételét nem akarják meghallani, a gyűlölet megvakította a zsidókat (ApCsel 22,22-30). Nem látnak és hallanak semmit, úgy vélik, el kell törölni Pált. Olyan szomorú: az apostol ott áll bilincsekben, nincs egy rossz szava senkihez, csak Megváltójáról beszélt. Nem árt senkinek, mégis meg akarják ölni. Amíg ő maga is gyilkos indulattal volt tele, amíg tönkretett életeket, elszakította egymástól a családok tagjait, nem tartották veszélyesnek. Amikor Krisztus békességéről, szeretetéről, az új élet lehetőségéről és szükségességéről beszél, már nem bírják hallgatni. Mennyi mindent meghallgatnak ma is az emberek, mennyi gonoszságot eltűrnek, de Krisztusról nem akarnak hallani. Az evangélium nem kell, sokszor és sok helyen ma is úgy gondolják, hogy Krisztus tanítványaitól meg kell szabadulni. Mindenféle romboló irányzat működhet, de Isten népe nem szükséges. Pedig az Úr tanítványai az életet képviselik. Bár mindig ezt tapasztalnák mindazok, akik velünk kapcsolatba kerülnek.

Miért is dühöngenek? Mert Pál arról tett bizonyságot, hogy találkozott vele Jézus, beszélt hozzá, és ő hallotta a szavát, sőt, válaszolt Neki. Mindez azt jelenti, hogy Jézus él, ha pedig él az, akiről tudják, hogy meghalt, akkor Ő nem más, mint az élő Isten. Ha pedig így van, akkor ez rájuk nézve következménnyel jár. Meg kell változtatni az életüket, és ezt nem akarják. Hányan hallanak igehirdetést, de nem hallják meg az Úr szavát, mert akkor nem mehetne úgy tovább az életük, mint eddig. Az igehirdetés és a bizonyságtétel által mindig Isten szólít meg, és erre válaszolni kell. Azért szólít, mert terve van az életünkkel, és nem akarja, hogy elvesszünk. Mit válaszolunk? Úgy vesszük, Isten szólt, és akkor nem mehetek el szó nélkül? Akkor annak következménye van? Hallgatok Rá, örömmel mondom: Itt vagyok, Uram, csak szólj? Vagy megyek tovább megszokott utamon? De sokan úgy gondolják, ez csak emberi szó, nem kell vele törődni, és mennek tovább a széles úton. De az az út kárhozatra vezet.

Pál ott áll, elmondta bizonyságtételét, és senki nem áll ki mellette. Úgy van, mint az Úr Jézus, senki nem emel szót védelmében, senki nem mondja, ártatlan, semmi rosszat sem tett, ne bántsátok. És ő tűri szótlanul. Mivel az ezredes nem igazán értette mindazt, amit Pál mondott, ahelyett, hogy görögül is elmondatná vele, meg akarja korbácsoltatni. Pedig Pál mindig készségesen és örömmel tesz bizonyságot. Neki nincs takargatnivalója. Neked sincs? Te is bármikor őszintén mersz beszélni életedről? Pál azért őszinte, mert a múltja már rendezve van.

Pál és az ezredes bemutatja a bűnös, a velünk született és a Krisztustól kapott új természet közötti különbséget. A régi természet durva, erőszakos, csak bántalmazni tud. Számító, és félelme vezérli. Mert hiába római polgár, fél, ez a polgárság nem ad békességet. Mi lesz, ha rosszat cselekszek, ha egy másik római polgárt megkorbácsoltatok, felelősségre vonnak. Isten országa, aminek Pál a polgára, igazi békességgel ajándékoz meg. Miért? Mert tudom, hogy Istenhez tartozom, az Ő védelme alatt állok, és egyetlen hajszál sem eshet le a fejemről mennyei Atyám akarata nélkül.

Isten felhasználja a római polgárságot is. Igaz, ez nem megoldás, de a bizonyságtétel kiterjesztésében eszköz lehet. Hatalmas Urunk van, nagyobb Ő minden emberi birodalomnál, hatalmasabb a császároknál, elnököknél, mindenféle politikai erőnél. Aki Benne bízik, az még a politika előtt, még fogolyként is az Úr hatalmát képviseli. A politika, a római apparátus fogja majd állami költségen a fővárosba szállítani Pált és szívében a Krisztust. Így munkálkodik ma is az Úr.

HALLD MEG A HÍVÁST

1.  

Halld meg a hívást, Jézusodét,

Még ma kövesd Őt, fogva kezét,

Áldva a karját tárja feléd,

Édesen így szól: „Jöjj!”

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad!

Itt vagyok, Jézus, lásd!

2.  

Halld meg, ó, gyermek, drága szavát,

Nyisd meg a szíved, add magad át,

Édes a béke, mit neked ád,

Bátran azért csak jöjj!

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad!

Itt vagyok, Jézus, lásd!

3.  

Higgy a szavának, nem taszít el,

Szívedhez ott ver szíve közel,

Hű szeretettel karja ölel,

Jöjj csak, ó, bűnös, jöjj!

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad!

Itt vagyok, Jézus, lásd!

Isten áldásával.