Tanulmányozd az Igét!

E

lifáz folytatja beszédét, nagy általánosságokat mond, amik között sok igazság van (Jób 1,1-27). Azonban itt most egy konkrét szenvedőről van szó, és az igazságok mellett elmarad az együttérzés. Ez a barát nem éli magát bele Jób szenvedéseibe. Vigasztaló beszéde megtanult szöveg, nem gondolja végig, másról is lehet szó, nemcsak büntetésről. Rosszul ismeri a hívő életet, abból indul ki, ha valaki megtartja Isten akaratát, azt elkerüli minden rossz, annak az életében csak jó dolgok jönnek. Hányszor ma is így gondolkodunk, ha templomba járunk, igét olvasunk, még úrvacsorázunk is, nem történhet semmi baj. Erről azonban nincs szó az igében, hiszen maga az Úr Jézus Krisztus is szenvedett földi élete során.

Elifáz úgy gondolja, ő Istenhez fordulna hasonló helyzetben, azonban könnyű ezt olyankor mondani, amikor felhőtlen az ég. Nagyon félreismeri magát ez az ember, gondoljunk Péterre, azt gondolta, tanítványtársai megtagadják az Urat, de ő soha, ő meghalni is kész. Aztán láttuk, hogy amikor odajutott a helyzet, egy szolgálólány előtt nem merte megvallani, hogy ő is Jézushoz tartozik. Aki önmagában bízik, könnyen elbukik. Magamtól nem vagyok képes kitartani, az Úr kegyelmére van szükségem, a hűséghez is.

Kimarad a próba lehetősége, abba bele sem gondol ez a barát, hogy Isten megpróbálhatja hitünket, abba pedig pláne nem, hogy az ördög embergyilkos, és mindent megtesz, hogy tönkretegye a hívőket. Mert a hívőt kezdi el támadni, aki az övé, azt nincs miért piszkálni, hisz úgy él, ahogy azt sátán akarja, nem törődik Istennel, talán nem is hisz Benne. Látnunk kell, sátán támad, mindent elkövet, hogy ismét maga mellé állítson, és ebben jó fegyvere a test, az egészség, a vagyoni helyzet alakulása. Jó, ha mindezt látva az Úrhoz menekülünk. Félretesszük magabiztosságunkat, és az Ő oltalmát kérjük. Ezt az időszakot az Úr próbaként használja fel, mert ilyenkor derül ki, hol is tartunk a hit útján. Meglátszódik, szeretjük-e az Urat igazán, Ő-e a legfontosabb, vagy csupán a megélhetés, a gondok elkerülése. Az ige azt tanácsolja, minden gondunkat vessük az Úrra, mert Neki gondja van ránk. Olyan jó lenne, ha teljes szívvel hinnénk ezt, és eszerint cselekednénk, Rávetjük minden gondunkat, a kenyérkérdést, vagy gyermekeink megélhetését, jövőjét. Ezzel szemben gyakran azt látjuk, mindent mi magunk akarunk bebiztosítani, és ha elveszítjük munkánkat, vagy megbetegszünk, pánikba esünk. Pedig pont ilyenkor válhatunk bizonyságtétellé, amikor el tudjuk mondani: nem félek, mert velem van az Úr, Ő gondoskodik rólunk. A szegény özvegyasszony számára ez valóság volt, azért volt képes utolsó fillérjét is a perselybe dobni.

Nagyon igaz, amit így olvasunk, az Úr megsebez, de be is kötöz. Nem hagy magunkra az élet nehéz pillanataiban sem, ha megsebez is, Ő be fogja azt gyógyítani. A sebeket nem azért okozza, hogy gyötörjön, hanem azért, hogy teljesen meggyógyítson. Az orvos is gyakran sebet okoz a gyógyítás érdekében. Nem haragszunk meg, amikor injekciós tűvel okoz fájdalmat, vagy eltávolít egy daganatot, mert tudjuk, mindezt egészségünk érdekében teszi. Az Úr is így cselekszik, csakhogy Ő lelki egészségünk, üdvösségünk érdekében teszi mindezt. Mert azt akarja, hogy a bűnös el ne vesszen, hanem megtérjen és éljen.

Halad az evangélium, Béreába is eljutott, egyre többen hallják, mit tett értünk Isten (ApCsel 17,10-15). Ideadta egyszülött Fiát, hogy éljünk Általa. És ez a Fiú elment a keresztig, kész volt meghalni, mert látta, hogy a szívünkbe kódolt bűnt semmi nem képes kitörölni, csak az Ő vére. Csak Jézus által tisztulhat meg a szívünk, halála életet jelent, megigazulást.

Jó látni, hogy itt nyitottabbak voltak az ige iránt, nem mások véleményére hallgattak, hanem maguk jártak utána mindannak, amit Pál hirdetett. Mindennap kézbe vették a Bibliát, és kutatták. Ilyen hozzáállásra van szükségünk, keresni, kutatni az írást. Ha valamit azonnal nem értek, olvassak tovább, figyeljek a Szentlélekre, és keressem, mit mond az ige. Olyan hamar feladjuk, ráhagyatkozunk mások véleményére. Ne azért fogadjak el valamit, mert azt egy neves igehirdető mondja, vagy egy egyházi vezető, hanem azért, mert meggyőződtem, ezt mondja a Biblia. A Bibliánál nem lehet nagyobb tekintély számunkra.

Az ige elvégezte a munkát, a tanulmányozásnak meglett az eredménye, mert sokan hitre jutottak.  Nem elég heti egy alkalommal hallgatni az igehirdetést, hanem rendszeresen kell olvasni az igét. Az igének be kell kerülnie a szívünkbe, ugyanúgy, ahogyan a vetőmagnak is bele kell hullnia a földbe. Csak a földbe jutott magnak van esélye arra, hogy kikeljen és termést hozzon. A hirdetett, a szívbe jutott igéhez ígéret fűződik, elvégzi azt a munkát, amiért elküldte az Úr, nem tér vissza üresen.

Az Úr ma is az ige által munkálkodik a szívekben. Tegyük ki magunkat minél erőteljesebben az ige hatásának. Kérjük a záport, vagyis fürdőzzünk meg az igében, olvassuk minél többet, szánjunk rá mindennél többet. Szomorú, amikor az igére fordítjuk a legkevesebb időt, amikor a magunk által gyártott ünnepek fontosabbá válnak az Úrtól rendelt ünnepnél. Vegyük a Béreabeliek példáját, és semmit se helyezzünk az ige tanulmányozása, az Úrral való kapcsolat elé. Semmi sem lehet ennél fontosabb, mert az örök életünk múlik azon, hogy megismerjük-e az Úr kegyelmét.

Jézus Krisztus, szép fényes hajnal

1. Jézus Krisztus, szép fényes hajnal, Ki feltámadsz új világgal, És megáldasz minden jókkal:

2. Te vagy nékünk egy reménységünk, Isten előtt közbenjárónk, Szép koronánk, ékességünk.

3. Világosítsd a mi szívünket: Ismerhessünk meg tégedet; Tanulhassuk szent Igédet.

4. Az ördögnek csalárdságától, Lelki-testi nyavalyától, Őrizz hamis tudománytól.

5. Az Atyával és Szentlélekkel, Hogy tégedet tiszta szívvel Mindörökké áldjunk! Ámen.

Isten áldásával.