Egyedül Jézus

A

 két barát beszéde felszakította Jób sebeit, és most minden feltárul (Jób 10,1-22). Ez nem is olyan baj, mert jó, ha feltárul a szív. Jó, amikor minden előjön, ami eddig a mélyben húzódott. A sok keserűség kiárad, és ezzel tisztul a szív, az élet. Mindezt az Úr előtt teszi Jób, Neki mondja el, ami benne felhalmozódott. Olyan jó, hogy az Úr előtt ki lehet önteni a szívünket, Előtte feltárhatjuk tartalmát, elmondhatjuk bűneinket, beszámolhatunk csalódásunkról. Mert a legjobb mindig az Úr előtt kimondani, ami bennünk van. Isten előtt csordul ki a pohár. Nem tartja tovább magában, és ezt eltanulhatjuk tőle, mert a magunkba fojtott érzelmek, gondolatok, sérelmek úgyis ki fognak robbanni, és elborítják környezetünket. Ha Isten előtt történik mindez, jó helyen megy végbe, mert a megtisztult sebet Ő begyógyítja, bekötözi.

Az Ige elmondja: félelem nélkül járuljunk az Úr elé. Boruljunk le a kereszt alatt, mert ott meghallgatásra találunk. Átéljük a teljes gyógyulást. Jó tudni, van kihez menni, van, Aki kész meghallgatni, és választ is ad kérdéseinkre. Az Úrnak van válasza, és ez a válasz Jézus, a kereszt.

Az Úr előtt formálódik Jób, alakul gondolkodása, belső embere. Nem csupán kesereg, hanem közben tisztul a látása, felismeri: minden az Úr ajándéka. Az Úr formálta, ez fontos felismerés. Istentől kapta életét, nem véletlenül van a földön. Úgy formált az Úr, mint a fazekas az agyagedényt. Kézbe vett, törődött velem, odafigyelt rám, minőséget hozott létre. Isten kezéből minőség kerül ki. Minőségi az élete. Jó lenne, ha ezt mindenki felismerné. Nem másokra figyelnénk, és nem a másik emberhez hasonlítanánk magunkat, hanem meglátnánk egyedi tervezettségünket. Nincs még egy ilyen ember, amilyen én vagyok. Ezért fontos és értékes az Úr számára az életem. Így vagyok különleges és pótolhatatlan érték, amilyennek születtem. Ha ezt felfedezzük, másként tekintünk magunkra, hálásak leszünk, és különlegességünk arra ösztökél, hogy ezt megéljük, és Istent dicsőítsük vele.

Élettel és szeretettel ajándékoztál meg. Úgy gondolnánk, ennyi nyomorúság, ilyen sok és nagy szenvedés közepette nincs, amiért hálát lehetne adni. Nincs semmi jó az életben, mondanánk mi. És Jób megtalálja a jót, tud hálát adni. Magát az életet köszöni meg, hiszen ez Isten ajándéka. Látja azt is, hogy nem mindig volt ilyen az állapota. Soha ne feledjük el azt, ami korábban volt. Nézzünk az Úrra, és köszönjük meg az életet. A betegágy, a szenvedések sora is Isten eszközei, ha ezek nincsenek, nem látja így Jób az életet. Talán soha nem gondolja végig és vallja meg: ajándék az élet. Azért állít meg az Úr, rak betegágyba, hogy végre elcsendesedve gondoljuk végig, mi is az élet. A sok rohanás, tennivaló között ritkán gondolkodunk el magán az életen. Olyan kevesen látják Isten ajándékának, és még kevesebben köszönik meg. Ajándék az élet, Istentől kaptam, Ő bízta rám. Nem mindegy, hogyan bánok vele, mire fordítom.

Visszatekintve látja meg Isten gondviselését. Az eddigi utat sem csupán a saját erejéből tette meg, hanem Isten állt az élete mögött. Áldásának köszönheti eredményeit. Mindent, amivel rendelkezett, az Úr ajándékozta neki. Jó, ha mi is meglátjuk Isten gondoskodását. Vegyük számba mindazt, amit kaptunk Tőle, és ha így teszünk, hálás lesz a szívünk. Elmarad a kesergés, a zsörtölődés, és rádöbbenünk: Isten szeret és gondja van rám.

Az Úr csodásan működik, új munkatársat hív el, készít fel, és ad Pál mellé (ApCsel 18,24-28). Csodálatos az Úr, előre látja a dolgokat, és amikor minderről sejtelme sincs Pálnak, Akvilát és Priszcillát képzésben részesíti. A korinthusi képzésre azért volt szükség, hogy általa képesek legyenek majd Apollóst tovább vezetni a hit útján.

Igénk rámutat arra, hogy nem elég valamit tudni Jézusról, a teljes igazságot meg kell ismerni. Apollós csak János keresztségéig ismerte Isten munkáját, a kereszt titka és csodája még nem ragyogott fel. Tulajdonképpen még mindig a törvény, a cselekedetek útján járt. Úgy gondolta, a János keresztségéről szóló továbbképzés elég. Azonban a krisztusi tanítványság nem kiképzés, hanem a bűnbocsánat személyes átélése által megy végbe. Rá kell döbbennie, hogy az üdvösség kegyelemből van. Sokan úgy gondolják valamilyen formában ők szerezhetik meg, elég teljesíteni. Azonban nem teljesítmény alapján megy ez, mert mi képtelenek vagyunk megfelelni Istennek. Az üdvösség kegyelemből adatik. Aki meglátja vétkeit, tehetetlenségét, és kéri, az megkapja bűnei bocsánatát.

Nagyon fontos a hitben való növekedés. Meg kell látni, ha valaki még nem jutott el a kegyelemig, ha még nem teljesen az Úrban bízik, és tovább kell őt segíteni. Akvila és Priszcilla egyszerű tanítványok voltak, mégis segítették Apollóst. Felismerték, hol tart, és nem azt mondták, mi nem tudunk segíteni, megvárjuk Pált, hanem bevezették az ige mélyebb ismeretébe. Mi se mondjuk, én ehhez nem értek, mert aki rendszeresen olvassa az igét, imádságos kapcsolatban van az Úrral, és teszi is, amit Ő mond, annak van elég ismerete. Az tud utat mutatni.

Apollós most már az ige alapján határozottan bizonyította, hogy Jézus a Krisztus. Ebből mi is megérthetjük, hogy Jézus valóban a Krisztus, a Megváltó. Nem a mi véleményünktől függ, hanem az ige bizonyságtételétől. És az ige határozottan kijelenti, hogy Jézus a Megváltó, csakis az Ő neve által van üdvösségünk. Nincs más név, nem is adatott, és nem is fog, csak egyedül Jézus. Az ige nem változik, biztos talaj, kőszikla, amire bátran építhetünk.

Az Úr csodásan működik

1. Az Úr csodásan működik,

De útja rejtve van;

Tenger takarja lábnyomát,

Szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben,

Formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl,

Mi most még rejtve itt.

2. Bölcs terveit megérleli,

Rügyet fakaszt az ág.

S bár mit sem ígér bimbaja,

Pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn boncolja őt,

Annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr

Megfejti önmagát.

3. Ne félj tehát, kicsiny csapat,

Ha rád felleg borul,

Kegyelmet rejt, s belőle majd

Áldás esője hull!

Bízzál az Úrban, rólad Ő

Meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt

Szent arca rejtezik!

Isten áldásával.