H
|
osszú
hallgatás után megbátorodnak a barátok is. Elifáz szólal meg először (Jób
4,1-21). Nem nagyon tud mit kezdeni Jób hirtelen jött tragédiájával. A maga filozófiájából indul ki, és talán jobb
lenne, ha beszéd helyett csak vele lenne, fogná a kezét, ápolná, törődne
vele. Mi is olyan könnyen lefagyunk,
amíg minden rendben van, addig bölcsek vagyunk, amikor azonban beköszönt egy
súlyos betegség vagy egy tragédia, nem tudjuk, mit tegyünk. Elifáz is szeretne
segíteni, de olyan tehetetlen. Nem könnyű csendben nézni a másik szenvedését,
olyan tehetetlennek érzi magát az ember. Bár eszünkbe jutna Isten, Ő nem
tehetetlen.
Elifáz nem veszi figyelembe, mit akar Jób. Nem számít, ha terhére is van,
de neki beszélni kell. Nem erőt sugároz, és nem megbékélésre serkentik szavai.
Egyszerűen csak beszélni kell, mert tehetetlenségét beszédben éli meg. Nem így
van ma is gyakran? Tehetetlenségünket, zavarunkat sok beszéddel leplezzük. Nem
figyelünk arra, mire is volna szüksége a másiknak. Olyan nehezen tudunk együtt
érezni a nyomorúságban lévővel.
Elifáz Jób bűnösségéből indul ki, úgy gondolja, valami van az életében,
amit Isten most így büntet. Isten hatalmasságát ecseteli, hivatkozik Jób mások
felé megnyilvánuló irgalmasságára, és úgy gondolja, ilyen másokon segítő ember
azért szenvedhet, mert vétkezett. Okoskodást nyújt Jób számára. De vajon mi mit
viszünk, amikor látogatni megyünk? Mit adunk a szenvedőnek?
Nem látjuk Elifázt imádkozni. Nem mond igét, hanem csak a saját
bölcsességére támaszkodik. Ilyen helyzetben merjünk az Úrról beszélni. Az Ő
szeretetét állítsuk oda a szenvedő elé. Boruljunk le együtt az Úr előtt.
Láttassuk, hogy ő ilyen állapotban is fontos, Isten szereti, érte is adta
Jézust. Az Úr Jézus az áldott orvos, Ő tudja
lelkünket meggyógyítani, a szenvedőnek is Rá van szüksége. De nem elvont
dogmákra, hanem az Úrral való élő kapcsolatra. Meg kell látni, hogy Jézus élő
személy, meghalt ugyan, de feltámadt, ma is él. Hozzá lehet menni,
beszélgethetünk Vele, és Ő válaszol az ige által. Az igazi békességet, életünk megértését,
helyzetünk elfogadását Tőle kaphatjuk meg.
Aki az Úrral találkozik és átéli szeretetét, az legtöbbször rádöbben, hogy Isten a rosszból is jót tud kihozni. Ezáltal
ismertette meg magát velünk. És akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra
van. Merjünk Jézusról beszélni, vigyük Őt oda a másik ember elé, láttassuk Őt.
Ebben nagy szerepe van annak, hogy mi hogyan éljük meg saját problémáinkat? Mit
láttatunk? Azt látják-e, hogy mi nem
zúgolódunk, hanem a nyomorúságot elfogadva alázatos szívvel fordulunk az Úrhoz?
Mert az az első számú bizonyságtétel, ahogyan a saját életünket megéljük.
Filippiből Thesszalonikába érkezik, nem az olimpiai láng, hanem az
evangélium, a világ Világossága, Jézus (ApCsel 17,1-9). Áldott legyen az Úr az
élet lángjáért, ami Pálon keresztül egyre több helyen fellángol. Uram, gyújtsd
meg ma is ezt a lángot! Szentlélek Isten, adj ilyen tüzet a szívembe, és terjedj
át minél több életre. Nagy felhajtás, látványosság, rengeteg beleforgatott pénz
veszi körül akár az olimpiát, akár más sporteseményt, az evangélium terjedése
pedig szinte pénz nélkül valósul meg. Kár,
hogy ma már azt gondolják sokan, az ige terjesztéséhez is nagy befektetésekre
van szükség. Pedig nem így van. Mi kell hozzá? Biblia, átadott élet és a
Szentlélek jelenléte.
A zsinagógába ment Pál, három szombaton keresztül, ez azt jelzi, nem
zavarták el, hanem akadtak, akik nyitottak voltak az Úr szavára. A zsidók várták
a Messiást, és Pál rámutatott: Jézus a Krisztus. Az a Jézus a Megváltó, akit ő hirdet, akivel tele van a szíve. Pál bizonyságtétele mögött ott állt a Lélek
bizonyságtétele. Ha csak Filippre gondolunk vissza, milyen hatalmasan
munkálkodott az Úr. Lídia szíve megnyílt az ige előtt, a szolgálólány
megszabadult a jövendőmondó lélek hatalmából és a rabszolgaságból. Haszonhozó
szolgából értékes emberré változott. Csodálatos az Úr hatalma. Pálékon
keresztül meg kellett látni, hogy Isten számára minden ember érték. Nem rabszolga,
nem tárgy, nem addig ér valamit, amíg hasznot termel. Bár ma is eljutna a szívünkig az ige hatalma,
és felismernénk: a másik ember nem azért van, hogy nekünk hasznot hajtson.
Jézus a Krisztus, az Isten Fia, a Megváltó. Nem egy régen élt kedves,
jóságos ember, hanem Isten Fia, aki az én bűneimért ment a keresztre, Aki
nélkül nem láthatom meg Isten országát. Jézus
nem egy lehetőség a sok közül, hanem az egyetlen, és az egyetlen életre vezető
út is. Sok út van, de azok a pusztulásba visznek, mivel a széles útba
torkollanak. Jézus útja a keskeny út, amin kevesen járnak, de aki rálép, az
életre jut.
Ahogy figyeljük Pál életét és szolgálatát, azt látjuk, hamis gondolat az,
hogy a keresztyénség állandó békességet jelent. Sőt, azt látjuk, hogy ahol a
tiszta evangélium megjelenik, Pál körül mindig forr a víz. Az evangélium élő
víz, ami mozgásban van. Azt mondják, felforgatják Pálék az egész világot. Az
ige, a Jézusról szóló örömhír megmozgat, arra reagálni kell. És bizony, sokan
elutasítják, mert belenyúl az életükbe, hozzáér a hasznukhoz. És ezt nem
akarják. A bűntől, a pénz, a politika
világától nem akarnak szabadulni, nem akarnak Isten akarata szerint változni,
inkább szembefordulnak vele. A zavargás oka, természetesen, Pál, a tanítványok.
Ma is így van ez, mindig az a rossz, aki Isten igéjéhez ragaszkodik, mert az Úr
nem hagy a langyosságban, azt akarja, hogy éljünk. Amikor megszólít, új életre hív el, és új
teremtéssé formál. Ezt nem akarják sokan, csak vallást akarnak, ami az életüket
békén hagyja. Nem kell Isten, nem kell az Úr, mert Ő beleszólna a
mindennapjainkba. Az a kérdés, akarok-e új teremtés lenni? Akarok-e úgy élni,
hogy az Úr gyönyörködhessen bennem? Ha igen, akkor Jézus megtisztít a bűntől,
megbocsát, és új élettel ajándékoz meg.
Ahol az ige nem kavar fel, ahol csendesség, langyosság van, ott valami
baj van. Meg kell vizsgálni, mi az oka a nagy csendnek. Miért nem fordul szembe
velünk a világ? Nem azért, mert a világ barátai
lettünk? Az ige szerint a világgal való barátság Istennel fordít szembe. Aki a
világ barátja, az Isten ellenségévé válik.
HOLNAP TALÁN
1.
Holnap talán az ajkad néma már,
Holnap talán munkád hiába vár,
Holnap talán a lábad gyenge lesz,
Holnap talán egy lépést sem tehetsz.
Azért ma jöjj, azért ma tedd,
Azért ma légy Jézusé!
2.
Holnap talán a szíved gyenge már,
Holnap talán egyszerre csak megáll,
Holnap talán már gyenge lesz kezed,
Holnap talán már semmit sem tehet.
Azért ma jöjj, azért ma tedd,
Azért ma légy Jézusé!
3.
Holnap talán már nem lesz több idő,
Holnap talán minden, minden késő,
Holnap talán nincs alkalmad se már.
Jézus ma hív és Jézus még ma vár.
Azért ma jöjj, azért ma tedd,
Azért ma légy Jézusé!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése