Jézus a segítség

F

olytatódik az iszapbirkózás, ismét Elifáz gyúrja Jóbot (Jób 15,1-16). Mert nagyon az jön át, hogy nem meggyőzni, hanem legyőzni akarják barátjukat. Elifáz már indulatos, győzni akar. Mintha azért lenne jelen, hogy megszerezze egy beteg, szenvedő ember trófeáját, és nem azért, hogy szavaival gyógyírt adjon a fájdalmakra. Jób nemcsak testileg, hanem lelkileg is szenved, az ige, az Úr személyes ismerete csillapíthatná a szenvedést, adhatna enyhülést. A barátok erre képtelenek, így legyőzni akarják Őt.

Azonban nemcsak a barátokra volt jellemző ez az indulat, hányszor megfigyelhető ma is. Egy idő után már nem meggyőzni akarjuk a másikat, hanem legyőzni. Elfogynak az érvek, és az indulat vesz erőt rajtunk. Nem bírjuk elviselni, hogy ne nekünk legyen igazunk. És itt a baj, az igazunkat képviseljük, és nem az Urat. Az Úr Jézus egész lényével, tetteivel és beszédjével együtt győzte meg az embereket. Azt is elfogadta, amikor nem hallgattak Rá, amikor elutasították.

Elifáz szinte lehengerli Jóbot, szemére veti beképzeltségét, gőgjét, azt képzeli, ő tud mindent. Azonban a beszédet figyelve, épp Elifáz tartja úgy, hogy ő mindent jobban tud Jóbnál. A magában lévő indulatokat Jóbra vetíti. Nagyon veszélyes a kivetítés, a bennünk működő negatív, romboló indulatokat belelátjuk a másik emberbe. Ezt kivédhetjük, ha készülünk a beszélgetésre. Az igében való elmélyülés és imádság által megtisztulhatunk a hamis hangoktól. Az ige mély ismerete és az élő kapcsolat, az Úr lábai előtt való ülés óvhat meg a legyőzési vágytól. Jézus mindig az Atya szeretetét, hatalmának erejét élte oda a szenvedők elé. A beteg mindig megtapasztalta: itt van Isten köztünk. Ez a lényeg, tapasztalják meg, hogy Isten általunk jelen van. És ha Ő itt van, a szív békére talál. Mert csak Istennél csendesül le a lelkünk.

Általános igazságokkal bombáz Elifáz, amik úgy is vannak, de ebben a helyzetben mégsem ülnek. Látja az ember romlottságát, de nem úgy, hogy abba ő is beletartozik. Nem tudja, hogy az ő szíve sem kivétel, vagy nem akarja tudni. Sokan vannak így, azt gondolják, csak az a romlott, aki valamilyen speciális vétket követ el, aki megszegi a törvényt. Az ige azonban arról beszél, hogy mindenki szíve, így az enyém is, romlott. És ezen nem segít semmilyen jó cselekedet, sem a jó filozófia, a képzés. Egyedül Jézus áldozata segít. Isten Őt küldte el, mert nincs más segítség, csak egyedül Jézus.

Bár meglátnánk mindezt, mert ma is sokan azt gondolják, a fejlődés, a nevelés által megváltozik az ember. Jobbá válik, és kiveszik a földről a gonoszság. Azonban nem ezt látjuk. A tudás megnövekedett, olyan dolgokra képes az ember, amiket Jób korában el sem képzeltek volna, ám az emberi romlottság megmaradt. Ma is láthatjuk, hogy rengeteg bajt okoz, sok szenvedés történik szívünk állapota miatt.

Nincs segítség? De van! Kétezer év óta hirdettetik az evangélium, ami megtérésre hív. Rámutat: Jézus által új szívet kaphatunk. Ő távolítja el belőlünk a romlottságot, a bűnt. Isten tudta, hogy mi tehetetlenek vagyunk, mert szívünk inkább a gonosz felé húz. Ezért elküldte Fiát, legyőzte Általa a sátánt, és így aki Őt segítségül hívja, azt megszabadítja. A romlottság bilincsei alól az Úr szabadít fel. Senki és semmi más nem adja ezt meg nekünk. De ma még odafordulhatunk Jézushoz, és kérhetjük, hogy könyörüljön rajtunk. És Ő megteszi, Szentlelke által új emberré szül. És ez az ember napról napra növekszik, az ige és az imádság által.

Jó látni Pált és a tróászi közösséget (ApCsel 20,13-16). Nagyon vágyakoznak az ige után, készek virradatig együtt lenni és hallgatni az Úr szavát. Senki nem siet, és nem morgolódik. Szinte észre sem veszik az idő múlását. Eutikhosz esete se a távozást váltja ki belőlük, hanem a hálaadást. Dicsérik az Urat. Mivel dicsőítik? Nem dicsőítő énekkarokkal, hanem személyes jelenlétükkel, szívből fakadó magasztalásukkal. Pálnak is van mondanivalója, tud Jézusról, Isten országáról beszélni. Nincs gondja, nem kérdés, mit mondjon, és  úgy gondolom, nem különféle műsorokkal töltötték ki az időt. Hányszor nem tudjuk, mivel is töltsük meg azt az egy órát, amíg az istentisztelet tart. Ha pedig egész napos alkalmat tervez egy gyülekezet, kimaradhatatlan elemek a főzés, a játék, a szórakozás. Az egyéb elemek sokkal több időt tesznek ki, mint az ige, az imádság. És bizony, ez elkeserítő. Másrészt mutatja gyülekezeteink állapota is, hogy milyen tartalommal töltjük meg az alkalmainkat.

Az apostol munkatársait hajón küldi előre, ő pedig gyalogosan követi őket. Megragadott, hogy lemondott a kényelmesebb megoldásról. Inkább a fárasztóbb gyalogolást választja a csend, az Úrral való mélyebb közösség érdekében. Gyakran panaszkodunk, hogy nehéz megfelelő alkalmat találni a csendességhez. Lehet, hogy néha a kényelemről való lemondás segít a csendhez, életünk, az ige nyugodt végiggondolásához.

Pál Isten Lelke által kézben tartja magát, nem a test irányítja, van ereje nemet mondani a hajózásra. Pedig bizonyára fáradt volt, de Jézusért inkább gyalogol. Szüksége van az egyedüllétre, és megtalálja a módját. Aki az Úrral igazán szeretne együtt lenni, akinek nagyon fontos, az Úr szava, az  ma is megtalálja rá a lehetőséget.

Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni

1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.