Jézus a Krisztus

B

ildád is megszólal, nem tud tovább csendben lenni (Jób 8,1-22). Ez nem is baj, hiszen ha ott van, szóljon, segítse, erősítse és bátorítsa barátját. Végül is azért mentek. Azonban ez nem valósul meg, mert Bildád is okosakat akar mondani, ő sem éli bele magát Jób állapotába, hanem elvont igazságokkal próbálja más irányba tájolni. Ez az irány azonban rossz, mert általánosságban tartalmaz jó gondolatokat, de azok ebben az esetben nem érvényesek. Meg kell látnunk, hogy mindenki élete egyéni, és ezt figyelembe véve keresni az Úrtól való választ. Mert nem a mi okosságaink a lényegesek, hanem Isten üzenete. Bildád sem az Urat állítja Jób elé. Pedig pont arra volna szükség, hogy dogmák, okos szavak helyett odaélje az Úr szeretetét. Meg tudom-e élni az Úr szeretetét? Az Úr Jézus valósága árad-e rajtam keresztül? Mert nem szavakra, hanem élő Istenre, a Vele való élő kapcsolatra van szükségünk.

Olyan jó, mi már tudjuk, hogy az Úrhoz jöhetünk, amint vagyunk. Jöhetünk, mint a tékozló fiú, elrontott élettel, szennyes ruhában. Nem kell előbb rendbe rakni magunkat, de nem is tudjuk. Az Úr teszi rendbe az életünket, Ő veszi le rólunk a szennyest, és öltöztet tiszta ruhába. Mehetett Hozzá a leprás is, nem tartott távolságot, hanem még meg is érintette. Jöhetek őszinte vágyakozással, szomjúsággal, hozhatom lelki-testi szenvedésemet, mert az Úr irgalmas Isten.

Bildád elutasítja Jób beszédét, szinte meg sem hallgatta volna, hanem önti a saját elképzelését. Hányszor nem hallgatjuk meg egymást. Talán pont azért megyünk, hogy meghallgassuk a másikat, de nem vagyunk rá képesek, félbeszakítjuk, és a magunk problémáit kezdjük ecsetelni, vagy a magunk véleményét zúdítjuk rá. Pedig fontos a másik meghallgatásának a megtanulása. Kérjük Urunkat, könyörüljön, és lehessünk gyorsak a hallásra, és késedelmesek a szólásra.

Bildád a régi bölcsek szavaihoz irányítja Jóbot, ők már csak tudják, mi az igazság. Jób még fiatal, nem érti a dolgokat, de a régiek igen. Ebben is van igazság, jó odafigyelni az előttünk járók életére, és ha tanítványok voltak, bizonyságtételükre. Azonban mindent nem lehet átvenni és a magunk életére alkalmazni. Jób szenvedése más élethelyzet, más tapasztalat. Jób nem azért szenved, mert vétkezett, és ezt a lehetőséget senki nem akarja meglátni. Ragaszkodnak teóriájukhoz, de kimarad az élet. 

Nem tudnak arról bizonyságot tenni, hogy az Úr a mi Emberünk, megáll a szenvedő mellett, és felemeli. Nincs saját tapasztalat. Mivel ők ilyen szenvedésen nem mentek keresztül, képtelenek meglátni a próbát. Bildád sem tudja kimondani: próba, amelyben itt van az Úr, ad erőt, és nem kell magunkat marcangolni. Másrészt azt végig kell gondolni, hogy mit tennék én Jób helyében. Szeretném tovább az Urat? Bíznék Benne, és örülnék, hogy szenvedhetek Érte, és a szenvedésen hitvallás lehet? Mert ahogyan megéljük személyes harcainkat, az bizonyságtétel Istenről, hitünkről.

Athénban csak néhány ember csatlakozott Pálhoz, a többség inkább gúnyolódott (ApCsel 18,1-17). Mert könnyebb gúnyolódni, mintsem őszintén szembenézni saját életünkkel. Az athéniak csak olyan beszédet szerettek, ami nem érintette személyes életüket. Ők csak okoskodni akartak, de nem megváltozni. Ragaszkodtak pogány életvitelükhöz. Az a döntő, hogy amikor meghallom az Úr szavát, miként válaszolok. Komolyan veszem, és magam is akarok egy új életet, vagy elég csak a teológia, az Istenről szóló szép gondolatok?

A sok küzdelem közben az Úr odafigyel szolgájára, Korinthusban egy hívő házaspár várja őt. Rómából érkeztek, és most már nincs egyedül az apostol, van kivel beszélgetni az Úrról. Mert nagyon lényeges, hogy legyenek testvéreink, akikkel beszélhetünk az Úrról, az igéről. Ők is zsidók voltak, és így az Ószövetség alapján még jobban elmélyíthették hitüket. Aki teljesen az Úrra bízza magát, megtapasztalja ezt a gondoskodást. Urunk előttünk jár, tudja, mire van szükségünk. Nem csodálatos? Pál még nem hirdette az igét Korinthusban, ennek ellenére testvérek várják. 

Itt is a zsinagógát célozta meg először Pál. Viszi a drága hírt, van Messiás, akit vártok, eljött. Itt van Isten köztünk. És a Messiás nem más, mint Jézus. Jézus a Krisztus. Tehát a Krisztus szó nem tulajdonneve Jézusnak, hanem méltóságneve. Elmondja, hogy Ő az Istentől megígért szabadító, Aki a kígyó, a sátán fejére tapos. Isten nem felejtette el az ősevangéliumot, amit még az Édenben kijelentett, beteljesítette, és Jézus a kereszten rátaposott a gonosz fejére.

Adjunk hálát Urunknak mindezért. Boldog, aki élete keresése között meglátta: Jézus a Krisztus, Ő az, Aki megment a bűn hatalmából, Ő az igazi segítő. És ezért átadom Neki az életem irányítását. Bűneim megvallom a kereszt alatt, majd követem, mert Ő az élet fejedelme. Csak Érte és Neki érdemes élni.

Jézus a Krisztus, Ő az Istentől küldött segítség. Macedónia segítséget kért, és Isten Jézust küldte Pál igehirdetésén keresztül. Ma is Őt adja az Úr, Nála nélkül nincs örök élet, és az ár is elsodor. Ha nem ismerem meg Jézust, és nem Ő lesz életem Ura, akkor a világ áramlata magával ragad. Elnyel a bűn, a másokhoz való igazodás, győzelmet vesz a kívánság. A hitető erősen tevékenykedik. Azt suttogja a szívekbe: te is lehetsz olyan, mint a másik, neked is lehet olyan házad, autód, mint a vezetőknek, mindent megvásárolhatsz, mert mindez jár is neked. És aki ezt komolyan veszi, beleroppan, rámegy a személyes élete, a családja és minden. Azonban Jézus nem tönkretenni akar, hanem igazi élettel megajándékozni. Aki Őt megismeri, megelégszik, annak nem az anyagi javak jelentik a boldogságot, hanem a Jézussal való élő kapcsolat.

Pál a támadások, az eredménytelenség után úgy látja, nincs értelme tovább maradni. Azonban az Úr arra biztatja, maradjon, mert sok népe van abban a városban. Az Úr másképp látja, és ahol úgy gondoljuk, nincs látszatja a munkának, nincs értelme a küszködésnek, kijelenti: ne add fel, ne félj, maradj, csináld tovább. Könnyen feladnánk, de az Úr mellénk áll, itt vagyok, bízd rám magad, bízz Bennem. Érdemes Rá hallgatni. Pál így tesz, és marad. Marad, de nem változtat, hanem továbbra is az igét hirdeti. Nem veszi át a kor technikáit, megmarad az ige hirdetésénél. Mert az Úr munkaeszköze az ige.  Ezen nem változtat. Az Úr pedig megáldja az igehirdetést.

Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt leszünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj, küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk.

Isten áldásával.