Éhség az ige után

A

 barátok kioktató stílusban szóltak eddig, azt kommunikálták Jób felé, hogy ők bölcsek, értik az élet dolgait, és jól ismerik Istent (Jób 12,1-25). Jób rámutat: semmit nem ért mindaz, amit hallott, sem vigasztalást, erőt nem adott, de nem kapott választ sem kérdéseire. A feleletek nem vitték közelebb Istenhez. Ebből megláthatjuk, hogy minden beszélgetés annyit ér, amennyire az Úr közelébe segít. Milyenek a beszélgetéseink? Mit adnak a másiknak? Közelebb viszik-e az Úr Jézust a másik emberhez? Felragyog-e általuk Isten országa?

Jób betegségében, nagy szenvedések között is Istenről beszél, hatalmát dicséri. Isten mindenek felett Úr, az ég madarai, a tenger élővilága is Róla beszél. Ha megfigyeljük az állatvilágot, önkéntelenül is a Teremtő magasztalása tölti be a szívünket. Az elfogulatlan vizsgálódás mindig Istenre mutat, szívünk meghódol, és dicsőíti a Teremtőt, rádöbbenünk, hogy mindez nem lehet magától. Ez a csodálatos világ Istentől származik, a benne lévő rend és harmónia, még a bűneset ellenére is, az Alkotóról beszél. Ki ne tudná mindezekről, hogy az Úr keze alkotta őket? Ki ne tudná? Mindenkinek tudni kell, hogy Isten szava által állt elő minden. Jó látni, hogy a nagy szenvedés sem fordítja el Istentől Jóbot, nem tagadja meg sem a munkáját, sem a személyét. Tisztában van azzal, hogy ez esztelenség lenne. Ha tagadjuk Istent, attól nem fog rendbe jönni az életünk. A gyógyulás útja a Vele való kapcsolatra való törekvés, és ennek a kapcsolatnak az ápolása. 

Nemcsak a minket körülvevő világ, hanem maga az ember is Istennek köszönheti létét. De megköszönjük? Hálásak vagyunk ezért a páratlan lehetőségét? Ott van bennünk a hála, hogy élhetünk? Hiszen nem mi könyörögtük ki, hanem Isten szeretetből döntött úgy, hogy lehetőséget ad nekünk. Azt akarja, hogy tapasztalhassuk szeretetét és Lényével való közösségben boldogan éljünk.

Az életünk az Úr kezében van. Mennyire szabad akar lenni az ember, úgy gondolja, ha nem törődik Istennel, akkor igazán szabaddá válik. Azonban nem így van, a teljes szabadság az Istennel való kapcsolatban élhető meg. A lélek az Úrral való közösségben növekszik, erősödik. Isten szava táplálja lelkünket. Ha ez kimarad, üressé válik a lényünk. Viszont ez az üresség bevonzza a világ dolgait. A világ által megkötözött szívünket is odavihetjük Urunkhoz, mert Ő azért jött el, hogy megszabadítson megkötözöttségeinkből. Ő megkeresi az elveszett bűnöst, és megmenti.

Nem minden zsidó fogadta nyitott szívvel az evangéliumot, voltak, akik gyalázták Krisztust és az Ő útját (ApCsel 19,8-22). Pál otthagyta őket, hallották az igét, és amikor ellenálltak, nem vetette gyöngyeit a disznók elé. Mindenkinek hirdette Krisztust, de amikor gyalázták, nem erőlködött, ment máshová. Nem tette ki az Úr nevét szándékos gyalázásnak. Van, amikor tovább kell menni. Ha erőteljesen ellenállnak a hirdetett igének, az Úr Jézus hívó szavának, nem kell erőltetni, szabad továbbmenni. Mindenki maga adja meg a választ, igent mond, vagy nem, és a nemet is el kell fogadnunk.

A zsinagógából egy iskolába teszi át a székhelyét Pál, mindennap tanított. Micsoda éhség volt az emberekben, nemcsak egyszer hallgatták meg. De nem is vártak hétvégéig, hanem mindennap keresték Pált, és itták az igét. Mind jobban meg akarták ismerni az Úr Jézust és Isten országát. Bár lenne a mi szívünkben is ilyen éhség és szomjúság. Uram, adj igére való szomjúságot a szíveinkbe. Két éven keresztül szólt az ige, szinte központtá vált Efézus. Jöttek mindenfelől, Jézus vonzotta az embereket. Aztán Pál nemcsak beszélt, hanem élte is, amit hirdetett. Alázatos, egyszerű életet élt. Bemutatta az evangéliumot, tele volt a szíve megbocsátással. Korában is láttuk, hogy még oda is kész volt visszamenni, ahol megkövezték. Hitte, hogy még a kövezők élete is újjá lehet.

Az Úr hatalmasan munkálkodott, az igét megerősítette jelekkel. A gyógyulások mind azt jelezték, hogy akiről Pál beszél, akihez hívogat, valóban élő Isten. A gyógyulások bizonyságtételek voltak, és ez szükséges is volt, hiszen pogány és okkult dolgok tartották az embereket megkötözve. Hallani kellett az élő Istenről, a gyógyulás, szabadulás pedig az Úr hatalmáról tett bizonyságot. Megláthatták, hogy Jézus a gonosz megkötözöttségéből is képes megszabadítani.

A Jézusba vetett őszinte hit nélkül azonban nem működnek a dolgok. Pált nem lehet leutánozni, nem lehet ellesni a módszerét, mert ez nem Pál technikája, hanem a Szentlélek munkája. Pál eszköz a Lélek kezében. Csak azok tudnak gyógyítani, végezhetnek szabadítást, akik maguk is letették életüket Jézus kezébe.

Szkéva fiai utánozni akarják Pált, de nem megy, sőt, ők járnak pórul. Az ördöggel foglalkozni veszélyes dolog. Nekünk nincs hatalmunk felette, csak Jézus nevére hátrál meg. Jézus hatalmát ismeri az ördög, és azokat, akikben Jézus él. Pálról tud, mert benne van Krisztus, és tapasztalja hatalmát. Tud-e rólunk a gonosz? Észreveszi-e bennünk az Úr hatalmát? Mert aki Jézus nevében ellenáll az  ördögnek, attól ő elfut.

Az efézusiakat megrendítette a Szkéva-fiak esete, rádöbbentek, hogy a gonosszal játszani nem lehet. És, aki Krisztusban van, új teremtés, a régiek elmúlnak, és ennek fényében minden kapcsolatot megszakítottak a gonosszal. Megsemmisítettek minden olyan tárgyat, aminek a babonához, okkultizmushoz, varázsláshoz köze van. Lehetnek könyvek, vagy bármi, meg kell semmisíteni. Ez a teljesen új kezdés, ez az igazi megtérés, ez nemcsak szavakban, hanem tettekben nyilvánult meg. Mindez az Úr ereje által ment véghez, és ezek az események az ige terjedését segítették elő.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.