Minőségi ember

M

egérkeztek Jób barátai, meg akartak győződni a hír valóságáról (Jób 3,1-26). Mert felfoghatatlan volt számukra, hogy valaki a magasról is mélybe kerüljön. Jób gazdag és megbecsült ember volt, senki nem gondolta, hogy ilyen megtörténhet vele. Nagyon megdöbbentek barátjuk látványától. Képtelenek voltak megszólalni, csak sírtak, és sírtak. Később kiderül, nem is baj a szótlanság. Később Jób is úgy érezte, jobb volna, ha csendben maradnának.

Azt azonban ki kell emelni, hogy szerették barátjukat, és nem formális látogatást tettek nála, hanem együtt voltak vele. Megosztották Jóbbal az idejüket, és csak ő volt számukra a fontos. Egy hetet vele tudtak tölteni. Ha nem is szóltak, de jelenlétük üzent. Veled vagyunk, együtt érzünk, számíthatsz ránk. Mit üzenünk a mellettünk lévők számára? Van-e időnk a másikra, a szenvedőre?

Egy idő után megszólalt Jób, kitört belőle mindaz, amit eddig magában tartott. Talán úgy gondolta, néhány nap, és elmúlik a betegsége. Mivel ez nem történt meg, kiszakad a zsák, és kijön mindaz, ami benne volt. Elsőre is, jó, hogy kijön, hogy nem tartja magában keserűségét, fájdalmát. Nem érti, mi történt, de ki érti, amikor egyik percről a másikra tragédiák érik? Jób nem tudja azt, amit mi. Nem volt jelen a mennyei gyűlésen, így nem tudja, hogy a sátán kérte ki, ez az ő támadása, próbája. Nem tudja, hogy hitről, Istenhez való hűségről van szó. Sátán el akarja buktatni, de Isten bízik benne. Olyan jó, hogy az Úr bízik gyermekeiben, erőt ad a kitartáshoz. Mert a hívő élet nem azt jelenti, hogy soha semmi nyomorúság nem ér. Az Úr megpróbálja hitünket, mert ott mutatkozik meg szívünk tartalma. Nézzünk az Úrra próbák idején is, Ő nem hagy magunkra, erőt ad hozzá.

Jób beszéde azt üzeni, mindig menjünk az Úr elé. Fájdalmunkat, szenvedésünket, a bennünk lévő tartalmat vigyük az Úr elé. Ki lehet önteni Isten előtt szívünk tartalmát. Ezt teszi a zsoltáríró is. Bármivel küzd, legyenek felkavaró gondolatai, mindig odaborul az Úr elé. Vagyis nem a másik emberre önti lelke tartalmát, hanem az Úrnak adja át. Menjünk mindig Urunk elé, a kereszt tövében kibeszélhetjük magunkat, és már az is jó, amikor elmondhatjuk, ami bennünk van. Már ez is felszabadító. Ha pedig még az igét is kezünkbe vesszük, és vegyük is, akkor választ, az Úrtól való megoldást és útmutatást is kapunk. Mert nem elég kiüríteni egy edényt, hanem meg kell tölteni új tartalommal. Ezt a tartalmat az Úr akarja adni a számunkra. Akkor lesz áldott, boldog az életünk, akkor kerülünk a helyünkre, ha a szívünket, lényünket az Úr tölti be.

Fájdalmában Jób kesereg, mert vannak, akiket elkerül a halál. Nagy gyötrelmük idején szeretnének meghalni, de nem tudnak. És olyan jó, hogy Jób sem hal még meg, mert majd átéli az Úrral való találkozást. Nagy dolgokról maradna le, ha most meghalna. Ha nehéz is, de lehet és szabad az Úrhoz menekülni. Keressük Őt, és ne a halált, mert az sem old meg semmit. Egyedül az Úr karjaiban értjük meg önmagunkat, az életet, és ismerjük meg Őt. Keressük, kutassuk Istent, bújjuk az igét, kérjük Isten Szentlelkét, tárja fel előttünk Isten mélységeit, az ige üzenetét.

Amikor bajba kerülünk, betegek leszünk, annyi helyen keressük a megoldást, a megfelelő gyógymódot. Egyik embertől futunk a másikhoz, szörfözünk az interneten, bújjuk a webbeteget, a fórumokat, és mindent kipróbálunk, amit ajánlanak. Pedig a betegség arra adatik, hogy még jobban elmélyüljünk az igében, még intenzívebben igyekezzünk Urunkat megismerni.

A látomásnak enged Pál, és azonnal indul Makedóniába (ApCsel 16,11-40). Mit visz magával? Az evangéliumot! Segítséget kérnek tőle, és ő az igét viszi. Hiszi, hogy egyedül az Úrról szóló jó hír ad megoldást az emberek, az európaiak számára is. Lukács is vele tart, itt csatlakozik Pálhoz. Úgy látszik, az orvos is Jézus orvosságától jött rendbe. Életünket Jézus orvossága, az evangélium gyógyítja meg. Nincs más gyógyszer ma sem, mint a kegyelem. Ne adjuk fel, ne cseréljük le másra, ne keverjük a világ gyógymódjaival. Csak tisztán az igét adagoljuk. Isten szava ma is gyógyír lelki betegségeinkre.

A Szentlélek Isten Pál előtt jár, megkészíti a szíveket, az alkalmakat. Filippiben hatalmasan munkálkodik a Lélek.  Bízzuk mi is vezetésére magunkat. Ő a szívek Gazdája, akkor lesz eredményes a szolgálatunk, ha az Úr megnyitja a szíveket. Csakis Ő képes a bezárt szívek megnyitására. Mi hirdetjük az igét, de Ő nyitja ki a szívek ajtaját. Urunk, nyisd ki a szíveket, annyi bezárt ajtó van ma. Könyörülj, hogy ne bálványok, okkult praktikák, hanem igéd előtt nyíljanak a szívek.

 Pál apostol meghódítja Filippit, jobban mondva Jézus, az a Jézus, akit a szívében visz, akiről bizonyságot tesz. Filippiben az Úr Jézus Krisztust állítja eléjük. A folyóparton, a megszállott kislány előtt és a börtönben egyetlen név hangzik: Jézus. Ő a Szabadító, a megoldás. Mindenkinek Benne kell hinni, ha új életet, rendeződést akar. Jézusban találják meg mindannyian életük értelmét és célját.

Neked sincs másra szükséged, csak egyedül a Jézusban való élő hitre. Pál apostol tanácsa: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz, nekünk is szól. Rámutat, nincs más segítség, csak egyedül Jézus. Mert minden problémád gyökere az Istentől való elszakítottság, a bűn, és erre Jézus kereszthalála a megoldás. Vére megtisztít minden bűntől, halála kiegyenlíti minden tartozásunkat.

A börtönőr a halálba akart menekülni a felelősség elől, hányan akarnak meghalni, mert azt gondolják, valami bonyolult dolgot kell tenni az életük rendezéséhez. Sok pénzre, kapcsolatokra van szükség, igénk azonban azt mondja, mindez tévedés, egy dolog a szükséges: higgy az Úr Jézus Krisztusban. Nem bonyolult ez, inkább nagyon egyszerű. A börtönőrnek nem volt vallásos háttere, nem részesült hitoktatásban, mégis megértette, mit jelent Jézusban hinni. Rádöbbent, Jézus a Krisztus, azaz Isten segítsége a bajba került ember számára. Ő élt ezzel a lehetőséggel. Élj te is. Ragad meg Jézus kezét, és maradj meg mindvégig az Ő nyomában. Ne engedd el soha Megváltód kezét, és akkor célba érsz. Vele rendeződnek a rendezetlen dolgok. A börtönőr meg akart halni, mert úgy gondolta, számon kérik majd mindazt, ami a börtönben történt, és ő lesz a felelős. De halál helyett Jézusra bízta magát, és az Úr ezt a dolgot is elrendezte. Nincs mitől félnie.

Jézusra bízva önmagát kicserélődött az élete, most már nem ellenség Pál, nincs már nyoma a brutalitásnak, irgalom van a szívében, szolgál az apostolnak. Ilyen a mi Urunk, az a börtönőr, aki néhány órával korábban keményem és érzéketlenül kalodába zárta, most kimossa a sebeket. Dicsőség az Úrnak, pillanatok alatt minőségi változás. A feltámadott Jézus egy szempillantás alatt minőségi emberré formálta a börtönőrt. És Jézus ma sem változott, ezt a minőségváltást ma is képes megtenni. Kérjük Őt, vigye végbe bennünk is ezt.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.