J
|
ób beleáll a
vitába így betegen is (Jób 21,1-34). Nem hagyja meggyőzni magát, nem fogadja
el azt, amit másképp lát, amivel nem ért egyet. Meghallgatást kér Jób, ez már
vigasztalás lesz a számára. Ez fontos, megtanulni meghallgatni a másikat.
Engedni, hogy elmondja, ami a szívében van. Nagyon nehezen megy ez nekünk.
Nemhiába mondja Jakab, hogy legyetek gyorsak a hallásra és késedelmesek a szólásra,
mert inkább beszélünk, mintsem hallgatunk. A gyors beszéddel saját belső
problémáinkról árulkodunk. Megvalljuk, hogy mi sem vagyunk rendben. Mi is szeretnénk,
ha meghallgatnának, tele vagyunk rendezetlen problémákkal. Aki reggelenként
megáll az Úr előtt, és megbeszéli Vele dolgait, leteszi terheit, az képessé
válik a másik meghallgatására. Átéljük, hogy az Úr meghallgat, fogad megfáradtan és
megterhelten is, a Vele való beszélgetés, az igével való élés felszabadulást
hoz. Aki szabad a terheitől, mert megtapasztalta, milyen jó, hogy az Úr
meghallgatja, az már kész lesz meghallgatni a másikat.
A bűnösök is megkapják büntetésüket, ami gyakran nem más, mint a
szembesülés: életük nincs a kezükben. A vagyon, az Istentől való elszakadottság,
az útjáról való letérés megtéveszti az embereket. Elhiszik, hogy életük a
saját kezükben van. A hívő ember tudja: életem ideje a kezedben van, Isten
kezében van. Aki ezzel nem számol, azt meglepetésként éri a betegség, a szenvedés
és a halál. A gonosz megtéveszt, elhiteti, hogy pénzzel mindent el lehet érni, a
halált is el lehet kerülni. Azonban Jób
korától napjainkig mindenki meghalt. A leggazdagabbak, leghatalmasabbak is
eltávoztak ebből a világból. A legrettegettebb diktátor élete is befejeződött a
földi világban, és a halálból nem tudtak még visszatérni. Egyvalaki jött
vissza, az Úr Jézus Krisztus, Őt az Atya kihozta, és így legyőzte nagy ellenségünket,
a halált.
A halál sem jelent kibúvót, nem kerülheti el az ember az ítéletet. Lesz
harag napja, és ez elől nem lehet kitérni. A halál sem óv meg tőle. Jób
rámutat: ez az élet tapasztalata, van, aki ebben a világban elkerüli a
számonkérést, nem éri csapás, de oda kell majd állni az Úr elé. És azon a napon nem számít a földi helyzet, a
vagyon nagysága, ott Isten törvénye által kerül mérlegre az életünk. Ott
szembesülünk a valósággal, megmérettél és könnyűnek találtattál. Senki nem állhat meg a maga
eredményeiben bízva, mindenki könnyűnek találtatik. Az ítéletet csak
Krisztusban lehet elkerülni. „Aki hisz Őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig
nem hisz, már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt Isten egyszülött Fiának
nevében” (Jn 3,18).
Dicsérjük az Urat, mert nemhiába mondta Pálnak, hogy bízzál, Ő viszi előre az
ügyet (ApCsel 23,23-35). Az Úrban bízni, és rábízni életünket, szolgálatunkat
nem hiábavaló. Sőt, ez a leghelyesebb dolog. Jó bízni benne, és nyugton
figyelni, hogyan szabadít meg az Úr. Ezt teszi Pál is, nem is tehet mást, mint
az Úrra bízza magát, hiszen fogoly, a zsidók pedig merényletet terveznek
ellene. Nincs nagy mozgástere, de bízik az Úr ígéretében, hogy eljuttatja Rómába.
Mit is tehet? Hát aggódhatna, azon morfondírozhatna, mi is lesz így vele,
hogyan hajtja végre tervét? De nem aggódik, arra koncentrál, hogy a kínálkozó
lehetőséggel jól éljen, és amikor alkalom nyílik rá, megvallja hitét. Pálnak ez
a fő cél, ez élteti, mert tudja, hogy az életet képviseli, és mindarról, amit Jézus
tett, mindenkinek tudnia kell. Ebben a békétlen, gyűlölködő világban, ahol
mindig valaki más az oka a boldogtalanságnak, és mindent erőszakkal akarnak
megoldani, hallani kell Isten kegyelméről. Óriási dolog a kegyelem, mert világunk inkább kegyetlen. Itt mindenki
bosszút akar állni, megfizetni az őt ért sérelmekért. Pál bemutatja, hogy lehet harag és bosszúvágy
nélkül élni. Igen, Pált soha nem a bosszú vezérli, hanem az a forró vágy, hogy az őt
gyűlölők is átéljék Isten szeretetét. Hirdeti, hogy Jézus Krisztus által a legbűnösebb,
a leggonoszabb ember is kegyelmet és új életet nyerhet. Senki nem reménytelen,
és nem Istenen múlik. Ő mindent megtett a bűnös emberért, és még a kereszten
megfeszített gonosztevő is átélte bűnei bocsánatát. Ezt a világot csak a
kegyelem változtathatja meg. Nélküle elveszünk.
Az Úr kezében a Misszió érdekében eszköz a százados is. A rettegett római birodalom emberei az Úr
ügyét viszik előre. És erről nem is tudnak. Nem ez a szándékuk, és mégis ezt
teszik. A birodalom is engedelmeskedik a Mindenhatónak. Hatalmas Urunk van, és Őt nem korlátozza semmi. Nem jelent akadályt Neki a császár sem. Nincs határok közé szorítva, Ő valóban
mindenható Isten.
Az evangélium katonai védelem kíséretében halad tovább. Ki bánthatja Pált,
ha a birodalom rettenthetetlen katonái ügyelnek rá? Isten ezt is megoldotta, hiába volt az átok
alatt való elköteleződés, Ő az átok felett van, és semlegesíti azt. A katonák sem tudják, hogy azért védik és viszik
Pált, hogy megváltozzon általa a birodalom és az emberek élete. Mert Pál által hatalmas változások mentek
végbe. Ahol ő megjelent, ott volt nyoma, ott hagyott maga után életet,
változást, ott kibillent az élet a megszokott kerékvágásból. Van-e ilyen erő a
mi jelenlétünkben? Mozog-e az élet körülöttünk? Bizony, nagyon kevés hatást váltunk
ki, alig fodrozzuk meg a víz felszínét. Olyan nyugalmas körülöttünk az élet.
Pedig azért vagyunk itt, hogy hatást fejtsünk ki, és az emberekben kérdéssé
váljon, hogy hol töltik az örökkévalóságot.
A mai tanítványok közül csak nagyon kevesen jelentenek veszélyt a bűnre,
a gonoszra. Az ördög nyugodtan végzi romboló tevékenységét, mert a keresztyének
jó része alszik. Belesimultunk a jólétbe, átvettük ennek a világnak a
szellemiségét, és bilincset, verést, szenvedést, nélkülözést el sem tudunk már
képzelni Jézusért. Még bizonyságot is csak akkor teszünk, ha az nem
veszélyezteti kényelmes életünket, nem borítja fel a megszokott rendet. Olyan
jó kényelmesen élni, az elismerést, a tapsot bezsebelni. Jó népszerűvé válni.
Azonban Pál nem volt népszerű, és nem is ez a cél vezérelte. Ő a világ
szemetjei közé tartott, a dicséretet verés és börtön formájában vette át. Sőt, annak örült, ha Jézusért szenvedhet is.
SZÜNTELEN BÍZZÁL AZ ÚRBAN
Szüntelen bízzál az Úrban!
Szüntelen bízzál az Úrban!
Szüntelen bízzál az Úrban!
Ez az egyetlen út.
1. Szemed hiába néz és kutat,
néha nem látod tisztán utad,
azt sem, a holnap mit hoz, mit
ad,
de hidd, az Úr megsegít.
2. Rohansz, amíg le nem száll az est,
nincsen nyugalmad, mindig
sietsz,
gyakran kihal belőled a kedv,
de Vele békére lelsz.
3. Mások nem járnak itt már veled,
néznek, irigyen súgják neved,
ám te, mit ők csinálnak, ne
tedd,
veled az Úr, lát és véd.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése