Megváltóm él

E

gyre jobban fáj Jóbnak a meg nem értettség, az üres szavak hallgatása (Jób 19,21-29). Mást várt barátaitól, nem ezt az okoskodó, porba taszító vélekedést. Nem az lenne a feladatuk, hogy lelkileg összeroppantsák, elreménytelenítsék. Jób azt várta, hogy átsegítik ezen a nehéz időszakon szeretettel, megértéssel, Istenbe vetett hittel. Könyörület után kiált Jób, mert ezt hiányolja, nem teológiára vágyik, hanem könyörületes szívre. Olyan barátokat szeretne, akik ebben a bajban melléállnak, vállalják vele a közösséget, ápolják, és megélik felé Isten jelenlétét. Mit közvetítek, amikor szenvedővel találkozom? Van-e bennem könyörület?

Felismerte, hogy Isten kezéből jött ez a betegség, életének ez a fordulata. De azt nem fogadja el, hogy bűnei büntetése ez a szenvedés. Minden Isten tudtával történik, mi olvastuk, hogy az Úr adott engedélyt a gonosznak Jób tönkretételére. Mindez azt jelzi, hogy Isten nincs távol tőle, kezében van sorsa. Fontos meglátás ez, mert vigasztalást nyújt és erőt ad. Nem vagyok kiszolgáltatva a gonosznak, Isten Úr felette. Az Úr Jézus eljövetelével láthatjuk ezt meg igazán. Hatalommal parancsol az embert megszállt gonosznak, felszólítja, menjen ki, és még azt is hozzáteszi: többé ne menj vissza. Teljhatalommal rendelkezik az Úr Jézus mindenek felett. Minden Neki van alárendelve. És ha Ő szól, akkor a gonosznak távozni kell, és csak annyit tehet, amennyit az Úr megenged neki.

Ebben az őrlődésben születik a klasszikus hitvallás: tudom, az én Megváltóm él. Csodálatos látás bukkan fel lelke mélyéről, csodálatos kijelentést kap, és ezt meg is fogalmazza. Megváltója él, az a személy, Aki kiváltja őt a kárhozatból, a bűn hatalmából. Ott van-e az én szívemben ez a látás? Tudom-e, vagyis meg vagyok-e győződve arról, hogy van Megváltó? Tudom-e, hogy a názáreti Jézus az, és Ő feltámadt és él? Így azután életem minden nyomorúságával Hozzá fordulhatok. Kiálthatok, és Ő meghallja kiáltásomat, és könyörül rajtam. A megváltás azt jelenti, valaki kivált a rabszolgasorból. Kifizeti értem az árt, és az ő tulajdona leszek. Jézus az életével fizetett, az ár súlyos, nem lehet pénzben kifejezni az ember értékét. Jézus azonban kész volt az életét, a legtöbbet odaadni, hogy megmentsen a gonosz hatalmából, és örök életet szerezzen. Ilyen hatalmas Megváltónk van.

Csodálatos reménység: a Megváltó megáll a por felett, és ahol mi már nem látunk semmit, ott megjelenik Általa az élet. Ő a feltámadás és az élet. Jób már ezt meglátta. Szenvedései közepette ez a nagyszerű ígéret felcsillant előtte, eljön a nap, amikor az Úr feltámasztja a halottakat. Hiszem-e én ezt? Mi már húsvét csodálatos napja után vagyunk, valóság Jézus feltámadása, láttuk, hogy földi élete idején több halottat feltámasztott. Lázárt már a bomlási folyamatok beindulása után keltette életre, de hisszük-e? Van-e a feltámadott Jézusban élő hitem? És hiszem-e, hogy ez a Jézus majd megáll a por felett, mert Isten nagyobb a halálnál, az elmúlásnál, Ő az Élet?

Az is benne van Jób látásában, hogy a halál nem megsemmisülést jelent. Ez a test ugyan felbomlik, de a személyiségünk nem szűnik meg. Halálunk után mi magunk látjuk meg az Urat. Tudjuk, kik vagyunk és kik voltunk ebben a világban. A Biblia világosan elmondja, hogy van üdvösség és kárhozat. Már úgy születünk, hogy Isten ítélete alatt vagyunk, azonban aki Jézusban hisz, annak örök élete van. Aki megvallja bűneit, és elnyeri azok bocsánatát, Krisztusért életre jut. Tudni fogjuk, hogy kárhozatot érdemelnénk, de Jézus odaáll az Atya elé, és így szól: ki van fizetve. Azért mehetünk be az életre, mert Ő kifizette helyettünk az adósságot. Ez az Ő drága kegyelme, azonban ezt itt a földi életben fogadhatjuk el. Ez a mi részünk, el kell fogadni a bűnbocsánatot, a rendezést. Azonban a kegyelmet csak az kapja meg, akit elítéltek. Ha látom, hogy halálra ítélt bűnös vagyok, és kérem az Úr kegyelmét, akkor részesülök benne.

Az ezredes összehívatta a nagytanács tagjait, mert meg akarta tudni, mi is a zsidók problémája Pállal (ApCsel 23,1-11). Utána akart járni ennek az ügynek. Jó, amikor utánajárunk a dolgoknak, amikor valóban szeretnénk tudni, mi áll a dolgok mögött. Ha ezt tesszük, más fényben tűnhetnek fel az emberek. Gyakran csak másodkézből hallott vélemények alapján döntünk mások felől. Ha magunk igyekszünk megtudni, ki is a másik, jobban megismerhetjük őt. Istennel szemben is fontos ez a hozzáállás, mert gyakran másoktól hallott információk alapján jelentjük ki: nem igaz a Biblia, nincs Isten, és így tovább. Azonban ne így döntsünk, hanem mi magunk járjunk utána, keressük meg kérdéseinkre a feleletet. Ahogyan itt Páltól várták a választ, úgy kérdezzük meg magát az Urat. Vegyük kézbe a Szentírást, és keressük benne a feleletet. Az őszintén keresők megtalálják Őt, mert megígérte, hogy aki keres, az talál, a zörgetőnek megnyittatik.

Pál apostol felismerte, hogy a rómaiak segíthetik őt Róma felé. Azért dobta be a feltámadás kérdését, mert nem akarta, hogy az ezredes esetleg szabadon bocsássa. Pál nem az igazáért harcolt, hanem végig az Úr akaratát, Isten országa ügyét, az evangélium terjedését tartotta szem előtt. Ő nem menekült a szenvedés elől, hanem az által is megtalálta a bizonyságtétel lehetőségét. Ismerjük fel az adott élethelyzetben a bizonyságtétel lehetőségét. A problémákra is így tekintsünk, nem véletlen, az Úrnak terve van vele, azt akarja, hogy általunk oda is eljusson az evangélium. Ne a szabadulás, a kimenekülés lebegjen szemünk előtt, hanem keressük, hogyan lehet ezt a helyzetet szolgálattá alakítani.

Urunk odaáll Pál mellé, nem hagyja szolgáját elbizonytalanodni, hanem megerősíti. A zűrzavaros és bizonytalan körülmény is az Úr eszköze. Ne féljen, hanem bízzon az Úrban, mert Ő minden körülmény Ura. Ezt a helyzetet is kézben tartja, és minden az akarata szerint történik. A hatalmas birodalom gépezete is eszköz az Úr kezében. Amikor úgy gondolják, minden az ő elképzelésük szerint történik, kiderül, hogy azt teszi a félelmetes Róma is, amit Isten eltervez. Ők fogják majd a fővárosba utaztatni az apostolt és a szívében Jézust. Amelyik hatalom megölte az Urat, az fogja most a feltámadás örömhírét Rómába szállítani.

Bízzál, szól az Úr! Igen, bízz a körülmények ellenére is, hogy minden Jézus tervei szerint fog végbemenni. Ha megígérte, hogy Rómában fog bizonyságot tenni, akkor el is fog oda jutni, akkor is, ha épp most úgy tűnik, nem lesz ebből semmi. Soha ne a körülményekre, a mellettünk lévő hangokra figyeljünk, hanem mindig egyedül Jézusra.

Merítsünk erőt mindabból a sok csodából, amit eddig elvégzett az Úr. Pál számára is erőforrás az a tény, hogy Jeruzsálemben is bizonyságot tehetett. Ahogyan bizonyságot tettél Jeruzsálemben. Hogyan tett bizonyságot? Megbilincselve, de elmondhatta, milyen nagy dolgot cselekedett életében az Úr. Mindenki megláthatta, hogyan formálta újjá Jézus. Rómában is bilincsek közt fog szólni, de szólni fog, és szól ma is az örömhír. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3,16). Halld meg hát e hírt!

 Tudom, az én Megváltóm él

1. Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és gyermekének Koronát ád a harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

2. Jézus nevében bízom én, Ő törli el sok bűnömet, Jézus ajkáról hallom én: Ó, jöjj haza, vár Mestered. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

3. Előttem, ó, az oly csodás, Hogy értem szállt a földre le, Hogy érettem is szenvedett, Én bűnömért is véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

4. Tudom, hamar jő Mesterem, Az óra fut, a nap közel, Előtte állok csakhamar, Édes Jézus, jövel, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

Isten áldásával.